Megérkeztünk

Nem igazán akartam nagy dobra verni, mert sok dolgon függött, ráadásul nem is biztonságos kikürtölni. De most már visszatértünk, így elárulhatom, miért számoltam vissza, aztán pedig miért volt nagy a csend...

Egyiptomban töltöttük a Karácsonyt és hamarosan élménybeszámoló - utólagos útinapló - következik...

Bár azt hiszem, inkább könyve(ke)t kéne írni ebből a sok-sok élményből, történetből és mindabból, amit ott kaptam.

Meglátjuk mennyire futja tőlem, az biztos, hogy bennem sok-sok új kincs van, amit köszönök.  ♥

Utólag is Békés Karácsonyt és

Boldog Új Esztendőt mindenkinek!

2

már csak kettőt...

Nyürp

Már egy hete elmúlt, hogy egyetlen, drága, nemrégszülinapos Anyukám egy szerencsétlen esés következtében eltörte a jobb vállát (jobb kezes). Tegnap kontrollon volt és sajnos, mégis műteni kell, a gyötrelmes rögzítő kötés nem elég....
Hétfőn viszik be a hatvani kórházba. Remélem nem olyan tempóban, ahogy pénteken hazavitte a betegszállító, akire több mint öt órát várt, és utána még másfél órát utaztatta a mentő leghátsó, legmelegebb traktusában, ahol se levegő (asztmás szegénykém), se kapaszkodó (válltöréssel) nem volt. Nem kommentálom. (A szállító azt mondta, ha nem száll be oda, akkor ott hagyja a kórházban, ennyi.)
Ma lementünk, segíteni neki összekészülődni, megpuszilgatni, ölelni...
Aztán megint csak a fohász és a jószerencse marad, mint eddig minden évben amikor Karácsony környékén Ő, vagy a párja kórházba került.

Nyaú, hogy ünnepekre valakinek mindig baja van. :/

KO

Ez a kehesség jobban kiütött, mint gondoltam. Pláne, mert dupláztam, és a csendes, mázlimra viszonylag fájdalommentes garat- és gégegyuszi mellé, begyűjtöttem valahogy a legújabb futkosós vírust is, ami péntekre virradóra foglalta el állásait bennem és teljes győzelmet aratott - 39 fokos láz, 125 körüli pulzus, "kétméter is maraton" fíling.
Vasárnap már kezdtem ember lenni, bár enni nem nagyon kívántam/tudtam (még ma sem).
De legalább már a hőmérsékletem és pulzusom normalizálódott.
Hát így, lassacskán.

Zoknimalac - sosemelég

Szontyika már nincs egyedül, készítettem tegnap filmnézés közben még egy malackát.
Most sikerült javítanom a technikán is, ezért neki a popóján nincs is varrás és a fülei is szebben lettek eldolgozva.

Kicsit a szemeket is átgondoltam (Szontyikánál volt aki azt hitte a nózija a szem és nem tűnt fel neki a két fekete gomb a füleknél), így hangsúlyosabb és egyértelműbb.

Mindkettő remek "stresszmalac", mivel a lábakat kivarrtam, már nem mozdulnak el, így bátran gyúrhatóak a gazdi zaklatottsága esetén. :)

Pötyi, a zokninyúl

Belejöttem ebbe a zokniállat készítésbe, bár a hímzéssel még most próbálkoztam először és azon lesz mit csiszolni...
Szontyika, Trapp és Bambuli után, ma készítettem egy zokninyulat. Arra gondoltam, leírom hogy készül, hátha valaki így karácsony előtt kedvet kap.

Hozzávalók (1 db nyúlhoz):
fél pár zokni, tű, hímzőfonal, olló, tömőanyag, gombok, pamutfonal

1. lépés

A zoknit kisimítjuk.
A "feje" lesz majd az állatka talpa, és a sarok a pofi.
A legvégéből tehát le kell vágni, mert majd ott fordítjuk ki, illetve tömjük.

A fülek kialakításához felül, mélyen, U alakban bevágjuk a zoknit. Érdemes ráhagyni, mert a varrással veszítünk majd a térből.

Én a zokni erősített, bokarészét eltettem, mert az jó lesz majd sálnak, és össze is húzza a testet...






2. lépés

A füleket a kifordított zoknin körbevarrjuk hátraöltéssel. (Más technika is használható, lényeg hogy jól záródó, erős varrást alakítsunk ki, hiszen ez tartja majd bent a tömőanyagunkat.)

Amikor elkészültünk, a felesleges darabokat levághatjuk.

A füleket külön-külön formázott, sodort tömőanyaggal kell a kívánt alakra tömni

Ha ez kész, akkor a pofiban egy nagy gömb kerüljön (jókora darabra lesz szükség), és ezután pedig még egy nagy gombóc lesz a test.

Ezután az alsó nyílást zárjuk le. (Csak ki-be öltögetünk körbe, összehúzzuk az anyagot és levarrjuk.)

3. lépés

A megtömött lényt megfordítjuk és kitaláljuk, hogyan is csinosíthatnánk kedvünkre. Én a már említett, gumírozott bokarészt körben visszavarrtam, egy gombbal díszítettem és ráerősítettem a nyuszi nyakára.
A testre is illesztettem néhány gombot, hogy vidámabb legyen.

Két oldalt a testet picit bevarrtam, így tulajdonképpen kialakítottam a kezeket.

A sálat rögzítettem a testhez, és meg is húztam titkos öltéssel, erősítve a kívánt formákat. A sál alatt minden öltés és csomó jól elrejthető.




4. lépés

A nyuszinak a popójára a fonal és egy villa használatával, az itt található módszerrel készítettem egy farkincát.

Felvarrtam és utána fazonra vágtam (lehetett volna sűrűbb is, de már nem bontottam vissza, mert féltem hogy a zokni sérülne).












5. lépés

Egy filctollal felrajzoltam a szemek helyét, a nózit és a pofit, majd fekete hímzőfonallal a rajz mentén, gondos öltésekkel kivarrtam őket.
A nózi esetében igyekeztem felszúrni a tömőanyagból is bőven, hogy legyen tartása, és ne nyújtsa a zoknit.
Sajnos nem lett tökéletesen illeszkedő mindegyik öltés, figyelni kell, hogy sűrű, egymást nem keresztező, lehetőleg a rajzolt vonalat követő hímzést alakítsunk ki.

Én egyetlen, karnyi hosszú fonallal varrtam fel, az alábbi sorrendben:
* start a nózi alatt (itt jól takarható a kezdőszál)
* szájak ívei
* szemek
* nózi


6. lépés

A figura ellenőrzése, esetleges csinosítás és fényképezkedés. :)

Kehes

Elmentem ma a háziorvoshoz, elvileg beutalót írt volna (kontroll vérvétel a vérszegénység miatt), meg a szokásos bogyók receptjeit. Kértem, hogy nézzen már a torkomba, mert vasárnap és ma reggel is olyan véres nyálka jött belőlem a légúti területről, ami nem szokott. Hátha van ott valami.
Benézett. Aztán átsétált a szomszéd szobába, és visszatért az arcán egy zöld maszkkal. Bakteriálisan fertőzött garat- és gégegyulladás a diagnózis. Kéne feküdni, pihenni, immunerősítőt szedni, meg sok C vitamin, tea, köptető és tilláromhaj.
Hát így. Na, ennyire nem is fájt... éppencsak furán sokat köhögtem (gondoltam a reflux, a gyomorsav az oka). Este így aztán nem mentem tai chira sem, és a héten itthon kell pihennem.
Nézzük a jó oldalát. Ha ügyes vagyok, most elkészülhet végre a párom sálja... és néhány zoknilény... esetleg filcből készült dolgok, vagy a lányom kézmelegítője. És néhány könnyebb melót itthon is meg tudok csinálni. Holnap pedig főzök valami finom, melengető leveskét is.
Nincs stressz. Béke van és pihi. Pont és pont.

I ♥ ISSUU

Amióta a tabletemnek, és az okostelefonomnak köszönhetően egy új tér nyílt meg előttem, újabb és újabb hasznos alkalmazásokra, érdekességekre, közösségekre lelek - olyan mintha tovább tárult volna előttem a világ.
Az egyik ilyen csoda, amit felfedeztem az ISSUU. A Pinterest és az Instagram után számomra az egyik legaddiktívabb dolog, bármikor bárhol rá tudok kattanni a temérdek magazin böngészésbe.
Érdekes, mert ez az alkamlazás "normál számítógépről" is elérhető. Én mégis ilyen "fészkes" kütyün, kényelembe helyezkedve szeretem böngészni.

Éppen aktuális, kedves olvasnivalóim:

MASNI magazinok - köztük a legfrissebb karácsonyi szám
Go Make Me - DIY Gifts and Edible Treats for Christmas - karácsonyi ajándékötletek
Meilinger Zita magazinja
Panyi Zsuzsi olvasnivalók
Vogue Knitting Crochet 2012 - kötés-horgolás stílus és divatmagazin
és a Subtle Revelry magazinok.
A konyhaművészet területén még el sem kezdtem a felfedezést (mindig tartok tőle, hogy nagyon éhes leszek... :D).

Tulajdonképpen, akár nem is kéne újságokat vennem, de még mindig ragaszkodom az illatos, megfogható, lapozgatható papírmagazinokhoz is...

Teaszertartás a Pu Ji Templomban

Már nagyon vártam ezt a szombati programot, amit a tai chi edzőnk szervezett erre a hétvégére. A budapesti Pu Ji, chan buddhista templomba mentünk kicsit megismerni a kínai teaszertartás és a buddhizmus alapjait.

   

A koradélután órákban, csodálatos, bár már kissé erőtlen napsütésben érkeztünk a cinkotai templomhoz, ahova ajándékként gyümölcsöket hoztunk, amit szertartásosan (most tanultuk meg hogyan) helyeztünk el a szentélyhez. Éva itt mesélt nekünk a buddhhizmus és a chanbuddhizmus alapvető dolgairól. Igyekeztem figyelni rá, bár bevallom sokszor elkalandoztam a különleges tárgyakon, a rájuk eső napsütés különleges fényein, és hagytam hogy a gondolataim elvigyenek kicsit más világok felé...
A talán egy órás "előadás" után edzőnk a közösségi teremben bemutatta nekünk, hogyan zajlik a szertartásos kínai teázás. Először egy híres zöld oolong teát kóstoltunk, a Tie Guan Yint, ami Guan Yin bódhiszattva nevét nevét viseli. Ez Jiaolian örök kedvence... Különleges, könnyed, gyöngyvirágos aromájú tea - nagyon ízlett nekem is! (ez a tea van a képen) A másik egy kevésbé híres oolong tea volt, a Wudang hegyről.. Ennek a beceneve "fa tea". A különleges nedűket apró kortyokban ittuk a piciny csészékből, és mindannyian csendesen merengtünk, olykor kérdeztünk.
Érdekes találkozás volt egy másik kultúra számunkra oly különleges rítusával.

 

"A tea a földi tisztaság szimbóluma. Van valami a természetében,

ami az élet csendes szemlélésének világába vezet."

Képes napi-riport - 2012.11.25.

Eljött hát a "fiúk" születésnapja, korán kellett kelni, hogy elkészüljek még a második tortával is. Mivel a fiam a csokis tortákat kedveli és igazán nincsen oda a krémekért, gyümölcsökért, mazsoláért stb. ezért olyan receptet kerestem, ami naggGGggyon csokis, és nincs benne liszt. Találtam is egy ilyen süteményt, amiben csak csokoládé, mandulaliszt, cukor, vaj és tojás kell. Ennek a tetejére terveztem még fehér csokit olvasztani és m&m drazsékat szórni... :D

   

Amíg a párom elment edzeni én mindent előkészítettem. Közben megérkezett a lányom is, és együtt indultunk felvenni az ünnepelteket. Az étteremválasztást Apura bíztam, aki már tavalyi is emlegette a Dobos éttermet... Elmentünk hát, megnéztük (bár ne tettük volna). Még régen a lakótelepen dolgozott egy szakács, akit kedvelt, és Apu úgy tudta ő főz ott, de mint kiderült, már évekkel ezelőtt elhunyt szegény. Ennek ellenére maradtunk, és ott ebédeltünk, inkább nem taglalnám mennyire átlagos vagy az alatti ételeket. Szerencsére a torták és sütik, amik készültek finomak lettek, nem maradt senki sem éhes, és Apunak végülis ez az évek óta visszatérő kívánsága is teljesült. Rengeteget nevettünk, sajnos Apu a nagyothallása miatt csak töredékében tudott részt venni a társalgásnak, de igyekeztem nagyon figyelni rá, minden történetét meghallgatni, a kérdéseire válaszolni...

   

Innen tulajdonképpen csak percekre rohantunk haza, nem szántam időt arra, hogy folytassam a délelőtt megkezdett új kötést. A lányomat is felkarolva elmentünk a Frei Caféba, ahol végre nem volt gondunk a minőséggel. Megnyugodva szürbölgettük az illatos kávénkat, aztán mi a Rékával még bementünk a kreatív-hobby boltba (is), ahol vettem ezt-azt a már említett, céges craft foglalkozásra. Innen már nem is terveztünk máshova menni, azt reméltük, ha fél négy körül kiérünk a Körcsarnokba, még láthatunk valamit a versenyekből. Sajnos nem így történt, már csak az eredményhirdetések, díjkiosztók és a gála volt hátra. Ahhoz viszont kevés volt az idő, hogy elmenjünk valahova csavarogni, és kézimunka sem volt nálam, így több mint másfél órás, bámészkodós tingli-tangli következett a fő attrakcióig.

 

Szerencsére a gála kárpótolt minket a hosszú várakozásért. Fantasztikus előadásokat, bemutatókat és gyakorlatokat láthattunk. A legnagyobb érdeklődést kiváltó, egzotikus oroszlántánc természetesen a végére maradt, így azok sem mentek el, akik igazán nem akartak este nyolcnál tovább maradni...

Szuper hétvége volt, de a hétvégi tervek egy része "szokás szerint" meghiúsult: nem készült el a zoknilovacska, mindössze egyetlen inget vasaltam, nem igazán haladt a karácsonyi ajándék-projekt és nem sütöttem kenyeret sem. Persze ha azt nézem mennyi minden teljesült a tervekből és mennyi élmény volt, akkor nincs okom csüggedésre! Ugye?! :)

Képes napi-riport - 2012.11.24. / 4.

A következő élményünk a III. Nyílt Nemzetközi Chan Wu Bajnokság volt. Valahogy nagyobb szabású rendezvényre számítottam, de ezen a versenynapon inkább a csapattársak és családtagok buzdították a versenyzőket, no és volt néhány érdeklődő. Érdekes volt belepillantani ebbe a világba, valahogy így néhány hónap tai chi után már másként tisztelek mozdulatokat, tartásokat és akárcsak nyugodt, harmónikus lépéseket is.

 

A tai chi versenyek közül ezen a napon a férfiak chen stílusú tai chi gyakorlatait láthattuk. A versenyben nekünk igazán meggyőző csak egy srác volt, a többiek fényévekre távol álltak az ő teljesítményétől. Ettől függetlenül érdekes volt megnézni a gyakorlatokat, a pontozást stb. Elég sokáig elidőztünk itt, valójában szórakoztató volt csak szemlélődni is. Este, mire hazaértünk eléggé elfáradtam, de legalább az Apu tortájának mindenképpen neki kellett állnom, mert az előkészítési idő kb. fél óra, a sütési ideje pedig 100 perc volt, ráadásul be is kellett hűteni, így nem hagyhattam másnapra.

  

Amíg az előkészítéssel bajlódtam, addig a sütőt egy jó adagnyi sütőtök sütésével melegítettem be, gondoltam jó lesz frissen néhányat elnyammogni, a többi pedig mehet másnap a "szokásos" gyömbéres-narancsos levesbe.
A torta tölteléke már bekeverve is eszméletlen fininek tűnt, de amikor sülni kezdett, olyan illatokkal töltötte meg a lakást, hogy a párom teljesen kivolt, pláne mikor kiderült, hogy falatnyit sem tud enni belőle, csak vasárnap, hiszen plusz adag nem készült...
Hú, éjfél után feküdtem le, és még hajnalban felkeltem a lehűlt tortát bepakolni a hűtőszekrénybe. Mozgalmas nap volt.