Erőszakmentes hét - utózönge

Meglepően gyorsan eltelt az erőszakmentes hét. Könnyen átvészeltem, mi több élveztem, hiszen elég sok programunk volt a héten és este sokszor már csak bezombultam az ágyba.
Tegnap este már volt kis kitérő, mert megnéztem két Castle epizódot. Igaz, egyikben sem mutattak gyilkosságot, de azután nyomoztak, szóval nem nevezhető erőszakmentesnek egyik sem.
Megfigyelésem szerint ezen a héten, nagyjából szerdától már nyugodtabban aludtam, azok az álmok, amikre visszaemlékeztem, egészen mások voltak (kevésbé kaotikusak, egy-egy történet, ami többnyire nyugodt), kipihentebben ébredtem.
Örülök, hogy kipróbáltam és azt hiszem, hogy mától sem fogom visszavetni magam a sűrűjébe, igyekszem kerülni ezt az erőszak-dömpinget, ahol lehet.

Kicsit tavasz

Kaptam a Kedvestől virágot.
Olyan helyes ebben a kis dézsában!
Még illata is van (olyan aprócska, mint ő). Kicsit beköltözött most hozzánk a tavasz...

Igaz, odakint még nem is volt tél, néha bepróbálkozik, nem sok sikerrel.
Egyetlen kristályos hóeséssel büszkélkedhet az utóbbi hónapokban.
Vajon jön még nagy hideg? hófehér téli álom?

Vagy nemsokára kitavaszodik?

2011 - TOP10 emlék / hét

Barátokkal töltött balatoni hétvége.

Hú, nehéz, nagyon nehéz a legkedvesebb balatoni emlékeket kimazsolázni! Szerettem minden ott töltött percet, pillanatot.
Szívemnek nagyon kedves az a hétvége, amikor a Pók és a Kriszticsi lejött hozzánk. Egyik délután együtt grilleztünk a kertben, finom húsokhoz készült többféle isteni saláta. És amikor azt hittük már tuti kipukkadunk, akkor előkerült egy tepsi túrós sütemény.
Ekkor kiderült, hogy a finom csemegéknek  biztosan külön zseb van a pocakban, mert bizony azt is mind befaltuk - igaz voltak más vendégek is, így nem csak mi négyen gombóckodtunk ott azon a szombaton...

Kriszticsi túrós pitéje

Pók és Kriszticsi a Balaton parton

Szaporulat

Végre ketten vannak!

Lassabban, mint terveztem, de a szemeket úgy "vadásztam", és még mindig nem vagyok elégedett a fellelt kínálattal.
Vannak itthon már virágos üveg- és kásagyöngyök, fagombok és mindenféle olyasmi, ami talán jó lesz szemnek, de egyik sem pont az, ami nekem kéne.
Rászántam magam és lebontottam Sule-t. Kapott új szemeket, és átszabtam kicsit - lett sajátos mosolya is. Azért még van hova fejlődni, én is látom.
Szereznem kell megfelelő szemmegoldást, nagyon sok múlik rajta!

2011 - TOP10 emlék / hat

Femili hét.

Ezen a nyáron abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy három teljes hétre lepakkolhattam a nyaralóba, bár végül az időjárás szeszélye miatt kicsit előbb visszamenekültem a városba, mint terveztem.
Csodás napok voltak ezek, mégha sokszor hiányzott is életem párja...
E különleges hetek egyikén csemetéim is velem voltak, a fiam teljes hetet, a lányom csak néhány napot, de kicsit megint úgy voltunk együtt, ahogy "régen".
Igaz mindkét poronty (de főleg a leányzó) meglehetősen fáradt volt, így rengeteget aludt - napközben is - de azért jutott idő a beszélgetésekre, a közös főzésekre, nyugodt falatozásokra, olvasásra, pihenésre, játékra, sétákra, kacagásra a parton, hennázásra, siófoki kalandra, és csillagnézésre is.
Nem is tudom, leszünk-e még együtt így hárman, csak mi, "a szűk kis család".
Jó volt... Aranyló emlék minden perce. Köszönöm.

Sárkány köszöntő

Megkezdődött a sárkány éve (méghozzá a víz sárkányoké).
Már most szeretem.
Nem tudom miért, de szeretem ezt az évet, akár mint a sárkány évét, akár mint 2012-t.

Boldog Új Évet!

Erőszakmentes hét - start

Tegnap este besokalltam. Rájöttem, hogy nem telik úgy el nap, hogy ne látnék filmben, sorozatban vagy valahol napi (?!) szinten gyilkosságo(ka)t. Döbbenetes felfedezés volt, hogy jó ideje az eddig természetes mindennapjaimban ez ilyen arányban, napi szinten jelen van. Mindenhonnan ez folyik...
Ezért ma reggel úgy döntöttem - kezdetnek ezen a héten - nem nézek olyat, amiben ilyen jelenik meg (helyszínelő sorozatok, Castle, Fringe, Supernatural stb. ezennel kilőve) - inkább olvasok, horgolok, mesét vagy nyugodalmas természetfilmet nézek.
Nem is értem, hogyan válhatott az erőszak ennyire mindennapjaivá az általam befogadott látványoknak, és miért hagytam ezt.
Kíváncsi vagyok, bírom-e egyáltalán egy hétig (még ha most olyan könnyűnek is tűnik), és érzek-e különbséget - akár az álmaimban, akár egyébként (hiszen például értékesebben töltöm majd el az időmet).

Családunk történetei - kezdet

Apai nagyapám, akit sosem ismerhettem meg

Úgy látszik ez az év a régen motoszó tervek megvalósításának időszaka. Hogy ez 2012-t jelenti, vagy a hamarosan kezdődő Sárkány évét, nekem édes mindegy.
Múlt hétre terveztem a kezdetet, de az influenza közbeszólt, így csak ma tudtam átmenni Apuhoz, hogy elkezdjem leírni azt a sok-sok mesét és történetet, amit gyerekkorom óta hallok tőle, de sosem vettem a fáradtságot, hogy lejegyezzem, és a saját élményeim sodrásában nehezen idéztem fel őket.
Pedig annyi öröm, szeretet és érték van bennük!
Fontosak. Nekem, nekünk, és azt remélem, a gyermekeimnek, és majd az ő gyermekeiknek is.
Ma átmentem Apuhoz és elkezdtük...
Terveim szerint kéthetente írjuk együtt a családi történeteket, ő is készül (fotókat vett elő, anyakönyvi kivonatokban van kutatnivaló), no meg mesél, én jegyzetelek, kérdezek, és szerkesztek.
Már a mai napot is nagyon élveztem, és alig várom a következő alkalmat.
Szerettem nézni az elhunyt nagymamám babakori képét, a kis apró lábacskáit. Érdekes volt képről "megismerni" az ükanyámat...

Azt hiszem, beszerzem Friderikusz könyvét, vagyis inkább interaktív naplóját is, melynek a címe Az én családom. Bár nem feltétlenül ezt szeretném "kitölteni", de mindenképpen segíthet a témák átgondolásában.

Kedves olvasóm, vajon te tudod...
 
Mi volt, akárcsak a szüleid, legkedvesebb könyve?
Mit főzött apukádnak az édesanyja, ha ő választhatta az ebédet?
Hova járt iskolába, és kik tanították?
Mit szeretett csinálni a szabad idejében, és milyen foglalkozásra vágyott? Hogyan teltek a családi ünnepek?
...

2011 - TOP10 emlék / öt

Koranyár Jesolóban.

Bár anno ígértem, igazán részletesen nem tértem ki az egyhetes Jesolóban töltött vakációra. Pedig sok szempontból volt különleges, de tényleg...
Két kisgyermekes családhoz mentünk, így a kikapcsolódás sajátos fogalom volt, mindenesetre a mindennapjainktól valami teljesen eltérőt tapasztalhattunk meg, az biztos.
Az egyik párnál egy hat hónapos kislány, míg a másiknál egy 3 év körüli kisfiú és egy 7 éves leányzó volt - az utóbbi család lakókabinjának nappalijában aludtunk. Azt hiszem el lehet képzelni, mennyi élmény fakadt, akár csak ebből kifolyólag is.

A főleg német turistákat kiszolgáló kemping közvetlenül a part mentén, Jesolo csücskében helyezkedett el.

Csak karszalaggal lehetett belépni, és éjszakára bezárták a tenger felé nyíló kapukat, így a biztonsággal nem volt semmi gond.
A németországi pihenőhét miatt rengeteg apróság rohangált le- s fel a kemping területén, iszonyú jókat "bandáztak", rengeteg programot szerveztek nekik az animátorok, és még nekünk is élmény volt az esti "baby disco".

Számomra csodálatos volt egy esős, délutáni magányos séta is a tengerparton. Jó volt a gondolataimmal és a tenger hullámaival ringva andalogni a távolba, miközben lágyan szemerkélt rám az eső...

A római utunk után ráeszméltünk, hogy kihagytuk az olaszországi lasagne élményét. Így az egyik piac felfedező utunkon betértünk egy helyi étterembe, ahol elfogyasztottuk életünk eddigi legfinomabb tésztacsemegéjét. (Annyira jó volt, hogy még egy adagot kértünk!)

Bár anno nem gondoltuk volna, hogy ilyen hamar visszatérünk, de ha már erre jártunk, áthajóztunk Velencébe is. Mi itt, elválva a társaságtól, igyekeztünk új helyeket felfedezni, bár a kedvenc presszónkat - a kis pofátlan verebekkel, a finom spritzzel és a csodás szendvicsekkel - most sem hagytuk ki.

Azt nem mondom, hogy kisimultan érkeztünk haza az egy hét után, hisz nem volt ez az a klasszikus tengerparti lustis pihenős időszak, viszont nagyon jól éreztük magunkat: élveztük a hemzsegést, a társaságot, a tengert, a "lakóházas" nyaralómódot, az isteni olasz kajákat (Hú mennyi sárgadinnyét ettem prosciutto sonkával!), a friss tengeri herkentyűkből készített grill ételeket, az esti gyerek bulit, sőt, még a hajnali ordibálást is a kakaóért - amihez ha már nem volt mit ellene tenni, becsatlakoztunk - igaz a párom inkább pálinkát kért...

Rémbébi 1. - Sule

Kész az első! Sajnos a szeme még nem az igazi, de most neki ilyen lett.
Mivel már sötét van, nem látszik milyen szép napsárga. :) Majd holnap is lefotózom.
Azt sem gondoltam volna, hogy még ma kész lesz az első! Olyan macerásnak tűnt...

Baba szörnyek - start

Tegnap a horgolásos kutatásaim során eljutottam az amigurumi figurákhoz, majd onnan ezekhez a tündéri bébi szörnyekhez, melyeknek a leírása ingyenes elérhető.
Ma el is mentünk beszerezni hozzá mindenfélét, és mindjárt neki is látok az elsőnek, bár gyanítom, egyáltalán nem lesz könnyű, mert nem ismerem a rövidítéseket, és a hozzájuk tartozó öltéseket, hurkolásokat sem.
Nagyjából az esélytelenek nyugalmával, a csak "ügyesebb lehetek" lelkesedéssel vetem magam mindjárt a baby monster gyártásba.
Izgi!

forrás: CRAFTYisCOOL

2011 - TOP10 emlék / négy

Koradélutáni randevú és fotózás egy hegedűvel.

El-elmerengek rajta, miért, de vitathatatlan, hogy ezzel a hangszerrel való találkozásom meghatározó élménye volt a tavalyi évnek.
Nem tudom miért.
Annyira szép hangszer, érezni hogy gonddal, szeretettel készült! Remélem akié, élvezette használja majd és megéli vele a zene örömét!
Nem hallottam megszólalnni, de mégis felkeltette bennem a vágyat újra, hogy komolyzenét is hallgassak.
Bevallom, pont a hegedűszót kevésbé szeretem, inkább választok könnyebb darabokat - persze az is lehet, hogy nem hallottam még igazi mestert játszani.
Paganini játékát biztos nem hagytam volna ki...

Kísérleti csirip

Indítottam egy Tumblr oldalt.
Csak azért, hogy megnézzem miért jó ez, mennyiben más, mint a blogolás.
Azonnal kiderült, hogy könnyen illeszkedik a twitter accounthoz, és akárcsak a Facebook, támogatja, hogy kiemelkedően egyszerűen posztoljunk rajta szöveget, fotókat, idézeteket, linkeket, audio- vagy videófájlokat.
Mások tumblr oldalait is úgy követhetjük, hogy a "vezérlőpult"-on azonnal látjuk a bejegyzéseket, ami egészen más megjelenítési mód, mint a blogok esetében.
Feliratkoztam néhány érdekes tumblr oldalra, és az androidos tabletemre is feltettem az alkalmazást.
Érdekel megkedvelem-e, mert még nagyon idegen...
Lehet, ha tini vagy huszonéves lennék, sok tumblr-t használó baráttal, akkor érdekesebb lenne itt követni őket, mint egy blog vezérlőpulton.
Bár azt hiszem, akkor meg összehívnám őket, hogy üljünk be egy teázóba, vagy sörözőbe, és mondja el ki, hogy van - fene ebben a sok virtuális izébe! :D

Na mindegy, egyelőre itt ficsergek tumblr módra: Chirp (angol), és persze van egy ideje twitter-es ficsergő is, de azt pláne nem értem, mire lenne jó, napi egy-egy mondatot felprüntyögni oda.
Próbálkozom, mert változik a világ, és még nem tervezek lemaradni.

Kezdet (?) és mindenféle

Fekszem rendületlenül. Ma már nem csak aludtam és bután tévéztem, ahogy két napja teszem, hanem olvastam is, úgy hogy le is kötött.
Egy éve, több is talán, tervezem a horgolás ismereteim felelevenítését, ma nekikezdtem. Egész csinos kis zöld 'izét' alkottam.
Csodás ez; kicsit tekerem, szúrom, hurkolom és lesz belőle Valami.
Mennyire más volt kötni!
Így, hogy csak egy ilyen "kampós dologgal" böködök egészen más: a kezeim, a fonal, a tű és kész. Tetszik, kicsit varázslat.
Reménykedem, hátha icipicit talán tornáztatja a kezeimet is...

Ráadásul mindezt az androidos tableten írom, sőt, ezzel készült a fotó is!
Szokatlan, de egész jó.

Búcsú

Az imént csörgött a telefon. Hajnalban történt.
Megint egy baráttal kevesebb... egy jó emberrel kevesebb.
Önző vagyok. Fáj, hogy nem mondja nekem többet: "Életkém", sem a páromnak, hogy "Tesókám", és nem kérdi 'itt van-e a Dúshajú barátom?'.
Hiányozni fogsz Fanyűvő, drága hegyomlásnyi barátom.
Hosszabb életet érdemeltél volna...
Nyugodj békében. Öleljen a Csend.
Lépdelj óvatosan az ezüst ösvényen!

Kidőltünk

Duóban nyomjuk az ágyat és nyifogunk.
Mindenünk fáj, főleg a nyakunk, hátunk, vállunk...
Gondolom valami flu - tartok tőle, hogy a kezemre három hetig szedett "lórugás kapszula" legyengítette az immun rendszeremet.
Mondjuk ez erősebb fajta vírus lehet, mert a cégnél is többen kidőltek, no meg a párom is, akire nem jellemző, a betegség, és pláne az nem, hogy itthon marad vele, fekszik, pihen.
Holnap ha képes leszek rá, elmegyek a háziorvoshoz.

Megvolt a kötelező telefon is, és sajnos a sokizületi gyulladásomra szteroid kell. Félek tőle, mert nyilván nem véletlenül kell a szedése alatt három hetente vérképet ellenőrizni.
Jó lett volna megúszni ezt a gyógyszert. De a csonterózió sem vicc, úgy döntöttem, hiszek ebben a dokiban és szót fogadok. Ez van.

Ma a fél napot átaludtam, most nem tudok, mert fáj a fejem.
De legalább tabletezni lehet ágyban is...

2011 - TOP10 emlék / három

Csákberényi hétvége Catherine házikójában.

Mindenképpen a top10 emlékeim között a helye annak a februári hétvégének, amit az egyik "Catherine's Cottages" házikóban töltöttünk.

Még most is szeretet hullám hömpölyög fel bennem, ha újra nézem az akkor készült képeket.
A házikó és a környék igazi kis varázsbirodalom, tökéletes hely elrejtőzni a világ forgatagától, akár csak néhány napra is.

E hétvége lenyomatai:
Mese
A mese folytatása - kettecskén

Péntek este a VakEgérben

VakEgér

Tegnap este a VakEgér-ben voltunk, évek óta nem látott barátokkal találkozni. Évek óta nem mentünk ilyen helyre, egyszerűen, mert nem bírjuk a füstöt. Pedig kedveltük régen ezt az időtöltést (mármint egy pubban, barátokkal beszélgetni).
Hála az új rendeletnek, talán most többször lesz rá alkalmunk.
Egész kellemes hely ez a tőzsdekocsma, kár hogy este tíz körül érkezett egy dj, és olyan hangerőre került, az amúgy sem favorit-típusú zene, hogy nem lehetett beszélgetni.

Galaga

Az addig eltöltött két óra azonban kellemes volt, így összességében örülök, hogy ott voltunk.
Párom esti nagy boldogsága a ruhatárral szemközt felfedezett arcade játékgép páros, ahol jómagam a Galaga-val próbálkoztam, míg ő a Scramble-t és a Super Cobra-t favorizálta (büszként mondja most is, hogy elment az 5. pályáig - az rock!).
Azt hiszem itt ő ellett volna egész este, be is akar szerezni egy ilyen gépet itthonra...

Vidám reggel

Lassan dél, éhen halok... Emberem még az ágyban...
Leugrottam hát a kis boltba.
Szeretem, mert jó fejek az eladók, családias a hangulat, no meg, nem utolsó sorban minden van, ami SOS kellhet, és csak két lépcsőháznyit kell menni.
Ma reggel lassan közelítettem, a viszonylag hangos zene, és a kihangzó énekszó miatt. (Bár nem lepett meg.)
Az eladó fennhangon énekelt - The Beloved: Sweet Harmony - és funky-dancelt a pult mögött.
Bírom őt, mindig vidám, jó humora van. Mivel ismer minket (olykor életem párja vokálozik neki este, amikor beugrunk), amíg tipródtam, mit is vegyek, nyomta tovább a showt. :D

The Beloved - Sweet Harmony

Aztán emeltebb hangerővel igyekeztem kérni a reggelinek valót, ő közben csibészes mosollyal énekelt tovább, és persze kiszolgált,  majd kifejtette, miért is volt fantasztikus ez a klip, amiben először voltak láthatók meztelen emberek (nem is igazából azok, de az most mindegy) a nyolcvanas években.
Aztán együtt átballagtunk a kis zöldségboltba, ahol a répa, gomba, banán, paradicsom, hagyma stb. mellett kissé különös árut is felfedeztem.
Halkan, szinte pironkodva kérdeztem, miért is árulnak itt rózsafüzéreket...
- Hát nem tudtad, hogy ez most a trend ?! - nézett rám értetlenül.
- Mármint zöldségesnél rózsafüzért árulni? - kérdeztem vissza.
- Dehogy! - nevetett. - Minden fiatal keresztet hord, nézd csak meg. Miért ne árulnék?

És tényleg. Miért ne árulna...

Vidáman indult ez a reggel.
Most megyek falatozni - vajas kiflit, finom kávét, céklát...
Jó reggelt Világ!

2011 - TOP10 emlék / kettő

Kaktuszom virágzása.

Már három éve van ilyen nap.
Egyetlen egyszer az évben.
2011-ben augusztus 3-ára esett...

Nem vagyok kaktusz rajongó, párom azonban imádja őket, főleg amikor picik és nehéz lebeszélni őt a megvásárlásukról. Ez a kaktusz évekkel ezelőtt került hozzánk, és az évek alatt szép, "anyányi" mérete lett.
Jelenleg is tucatnyi kicsi csücsül rajta, s nem is tudom már mennyi apróságot választottam le róla...
Szeretem őt. Óvom, próbálom az ő igényei szerint locsolni, kap táprudat is. És úgy tűnik nem vagyok annyira ügyetlen, mert évente egyszer ámulatba ejtően szép virággal ajándékoz meg.
Először hosszú, csúnyácska, szőrös nyúlványt növeszt, azon bimbó ducul, majd egy napon halvány rózsaszín, hatalmas kehely omlik ki belőle, maga a csoda!
Estére lepihen, összehúzódik, búcsúzik.
Szeretem a napot, amin a világba tárul.
Mosolynap.

2011 - TOP10 emlék / egy

Újra nyúl a családban!

Tavaly év elején, ahogy látom nem szántam időt erre a TOP10 mazsolázásra, amit még 2009-ben találtam ki, pedig olyan jó.
Kicsit áttekinti az ember az elmúlt évet, próbálja kiemelni a kedves, dédelgetett napokat, emlékeket, és közben újra örül a szép óráknak, perceknek.
Most biztos, hogy nem fog egyben "megszületni" ez a válogatás, mert bár a kiválasztásával lassacskán megvagyok, a kezeim állapota miatt képtelen leszek egyszerre ennyit leírni.
Így majd jönnek szépen sorban, ahogy bírom...

Nyüzsi - 2011. április

Kezdjük azzal, ami "természetes", nem is kellett gondolkodni rajta, hisz aki ismer tudja, hogy idén újra nyúltulajdonos lettem, és családunk tagja lett Nyüzsi. Imádom!
Az akkor még apró, huszonhat dekás apróság ,mára már több mint két kilós, karakteres "gengszter", egészen más, mint Dodzsem, szívünk nyúl-hölgye volt.

Ennyi élet-energia esszenciát, "nyüzsgeséget" nyuszkóban még nem éreztem. Neki úgy tűnik nem lehetetlen egyszerre több helyen is rosszalkodni! Rág, ugrál, fut, szalad, tép, rombol - sokszor csak szigeti veszedelemnek vagy világok megsemmisítőjének, földi rombolónak nevezem.
Azért a szabályokat már ismeri, csak éppen nem tartja be. Szoros (értsd folyamatosan megyek mellette, vele vagy ő velem) felügyelet nélkül nem lehet szabadon, mert már lebontotta volna a lakásunkat, sőt talán az egész háztömböt is. Imádnivaló pofija van, és ott legbelül kedves és bújós, tudom én, csak egyszerűen nemigen ér erre rá.

Kicsit hős - magamnak

Karácsonykor - mikor máskor - kiesett az egyik fogamból a tömés.
Ma tudtam elmenni leghamarabb a csudaszépszemű doktor nénihez, akihez járunk. Hősnek érzem magam, hogy azonnal bejelentkeztem, amint lehetett, ma el is mentem, és bevállaltam végül két kezelést is egyszerre.
Kértem egy teljes átnézést is - sajnos van még egy fog, amit majd tömni kell - jövő hétfőn megyek is.

/büszke
/tompa

Bújok is az ágyba (igen, már este hétkor), mert kóma vagyok...
Kiüt ez az antibiotikum-bomba kezelés, és az hogy a felettünk lakók cipőinek kopogására kell ébredni minden reggel fél hétkor, pedig én még alhatnék akár nyolcig is.

Pillanatok gyűjtemény helyett porszemek

Úgy terveztem ma összemorzsolom ide 2011 legkedvesebb pillanatait, de aztán rám törtek a versek.
A Porszemek gyűltek... a tavalyi pillanatok várhatnak.

Még sohasem ...

Vastaps...

Még sohasem voltam a MÜPA-ban, még sohasem voltam újévi hangversenyen. 2012 első napján ez megadatott nekem, így máris egy köszönömmel indíthatom ezt az évet...
Aputól Karácsonyra koncertjegyet kaptam, méghozzá a Művészetek Palotájába, ahol idén Haydn: A teremtés című oratóriumát Fischer Ádám vezényletével mutatták be a Bartók Béla hangversenyteremben.
Mivel még a helyszínt is csak kívülről láttam eddig, jóval a koncert előtt érkeztem.

Emlékszem, elkészülte után milyen nehezen fogadtam el a böhömnek tűnő épület képét a Duna partján, évek alatt, és az éjszakai fények csak lassan szelidítették meg kedvem. Valahogy nem vágytam ide, nem is figyeltem a "palota" programjait, talán éppen dacból.

Vasárnap este más, új irányból érkeztem, ahogy közeledtem az épület bejárata felé, úgy nyíltam - teljes befogadással és a felfedezés örömével lépdeltem a csípős hidegen neszező esőben. Nem siettem. Hagytam, hogy a forgóajtó befordítson egy másik világba, mintha mesébe csöppennék. Sikerült.
Mintha maga a szó nemes értelmében vett kultúra ölelt volna körül.
A modern épület eleganciája, a kedves és szolgálatkész segítők az épületben, a rutinos, gördülékeny csapat, mind mind segítette, hogy szeretettel ismerkedjünk, az épület és én.
Mire az előadás elkezdődött megkedveltem a falak íveit és burkolatát, örömmel cirmoltam a pálmát és a sokaknak már kényelmet nyújtó széksort is. Örömmel tekintettem meg a Szent-Györgyi Albert iskola képzőművészeinek kiállítását is.
Jó volt itt lenni.
A közönség is nyugodt, értelmes, tiszta tekintetű mosolygós emberekből állt - másik világ.
Amikor felcsendült a zene, harmónia volt bennem, pedig elvileg a káosz bemutatásával kezdődik a mű.
Egyszerűen jó volt újra "élőben" komoly zenét hallgatni.
Hagytam eláradni bennem, régen volt már, amikor a szüleimmel rendszeresen operába jártunk...

Imádtam nézni, ahogy Fischer Ádám vezényelt, fantasztikus élmény, mintha zenét festett volna, mintha ő maga lenne az ember, aki zenészként a kóruson, a zenekaron és a három énekesen egy hangszerként játszik. Csodálatos.
Bevallom, a baritonista nekem kicsit gyengének tűnt, valahogy e hangszínt hallva általában borzongok, most nem éreztem erőt, sem ezt a jóleső érzést, pedig biztos tehetséges előadót láttam.

Nem vagyok zenekritikus, így nem sok "értelmeset írhatok".
Csak egy Valaki vagyok, aki ott volt ezen az estén, korunk művészeinek tolmácsolásában meghallgatott egy oratóriumot, és köszöni szépen, mert úgy érzi, pusztán ez az este is kincsként hordozandó perceket adott neki, melyet reméli még sok ilyen követ ebben az évben, és a távolabbi jövőben is.

Mottó magamnak: "Soha ne mondd, hogy soha..."

2011 utolsó napja - offline

Tegnap offline napot tartottam.
Nem volt könnyű ez az év, bár ez a blogomon persze nem látszik, nem szeretek ide nyifogni, igaz, az egészséggel kapcsolatos dolgokat olykor kiírom, de munkahelyi, és egyéb lelki nyomorokat nem szoktam.
Sajnos, lett volna mit, de igyekszem azért az élet pozitív oldalát látni, és annak örülni.
Az év utolsó napján megajándékoztam magam, és offline napot tartottam: azaz nem kapcsoltam be a számítógépet, semmilyen módon nem kapcsolódtam internetre, kikapcsoltam a telefonokat, és a híreket sem néztem a tévében.
Délelőtt egy takaróba csavartam magam, és az imádott hunyor-zöld szobánkban a radiátor elé kuckóztam, magam köré pakolva a karácsonyra kapott könyvkupacot, a "téli szünet"-re beszerzett és még elő sem vett újságokat, magazinokat, a füzetecskéimet. Bekapcsoltam az egyik kedvenc, régen látott filmem és szüttyögtem. Csodás volt!
Aztán finom ebédet készítettünk (délután négy körül :D), bujsziztam a páromhoz, nyusziztam, végig néztük a tévé rémes szilveszteri műsorkínálatát és itt-ott sokkolodóva elakadtunk - sokat beszélgettünk.
Most végre megkóstoltuk az évek óta tervezett pezsgős koktélt, a kir royalt. Finom!
A külvilágot lehetőségeim szerint kizáró, csodás nap volt.
Évente legalább egy ilyen jó lenne, annyira más így a világ, az élet!
(Minden bizonnyal tévé nélkül még jobb, csak ez most nem sikerült - nem is volt cél.)

Remélem mindenkinek úgy telt 2011 utolsó napja, amilyennek szerette volna!
(Nekem igen, köszönöm.)

Boldog Új Évet Mindenkinek!