Pihe puha "rémség"

Van aki szerint bagoly, mások szerint inkább rém, de aranyos. Bármi is ő, én "rémnek" készítettem. A szemeinek alátétjét magam horgoltam, a szemek bogara apró gomb, a test pihe-puha, szeretemes zokni. A száját ráhímeztem, de a textúrában nem nagyon látszik, csak az apró filc-fogak. Segond, én tudom hogy ott van a szája is. :D
Bambuli ma este egy csodaszépszemű kisfiúhoz költözik. Nem lesz egyedül, mert Trapp is vele megy, a kisfiú ikerhúgához. Jó helyük lesz! ♥

Trapp

Ugyan a hétvégén nem, de ma elkészült az ajándékba szánt zoknilovacska, Trapp. :)

Ma és holnap Szontyikával alszik és péntek este megy az új gazdihoz... Remélem lesz öröm. :)

...

Folyt.köv. de attól tartok hogy csak a hétvégén lesz időm leírni...

Képes napi-riport - 2012.11.24. / 3.

Azt hiszem a mai napot nem fogom tudni befejezni, mert megsült az első torta és amíg hűl, megyek vissza kötni... A másik tortát reggel sütöm meg (inkább felkelek korán), már nem tudnám megvárni míg kihűl stb. Így holnapra hagyom a III. Nyílt Nemzetközi Chan Wu Bajnokságon tett látogatásunk képeit és a kapcsolatos érzéseket, élményeket, Nyüzsi esti rosszalkodásait, a tortasütést és a filmnézést...
Addig is legyen itt még néhány kép a mai napról: a rövidke sálkötésről, még világosban, aztán a méretes kupacnyi zokni teregetéséről, és végül a Körcsarnok melletti parkban fotózott csodás őszi hangulatról.

És még egy mai őszi kép, csak mert annyira imádom ezt az évszakot:

Képes napi-riport - 2012.11.24. / 2.

A piacon... nos erről mit is írhatnék. Imádok piacra járni, itthon és külföldön is. Minden nyaraláson, utazáson, ahol csak lehet felkeresem a helyi piacot, akkor is ha csak néhány árus képviselteti magát az adott helyen. Persze a lőrinci piac nem ilyen, itt szerdán és szombaton igazi, csodás árukavalkád van!

A csodás zöldfélék megcsodálása és kiválasztása után megkerestük a kézzel szedett, illatos almákat áruló családot...

 

Majd felkerestük a kedvenc, "bűnözős" szombati "villásreggelizős" helyünket, ahol megvásároltuk az utolsó adag sült oldalast és hozzá a ropogós héjú, illatos, puha kenyeret...

Mohók vagyunk, én belátom. Nem mondtunk le a "szokásos" pogácsánkról sem, mégha most nem is fért a hasunkba, gondoltuk délután vagy vacsorára jó lesz...

Ezután még rávettem a párom, hogy nézzük szét a zoknikat áruló zónában, de sajnos bár találtam 200 Ft/pár áron egész csini zoknikat, a tisztasági szintjük nem érte el a "megvásárolható" fokot nálam, így passzoltam. A piacról elgurultunk az Aldiba. Na itt aztán az óriási fonalak kísértésbe ejtettek, de már annyi színes gombolyag van itthon, hogy nem vásárolok többet, amíg nem készül el néhány újabb alkotás... (Jajjj pedig az a türkiz, és az a nap-sárga, meg az a csini béka-zöld, óóÓÓÓóóó!)

Az immáron teljeskörű bevásárlásunkkal boldogan hazaautóztunk, és mivel nekem valahogy sikerült ebben a viszonylagos jó időben is kihűlni, ittam egy nagy bögre echinaceás zöld teát és közben játszottam két Magic the Gathering partit is a számítógépen. (Ismét nyugalom és gyógyulás, jejjj!)

Képes napi-riport - 2012.11.24. / 1.

Gondoltam, ha már tegnap leírtam a hétvégi terveket, ezt a hétvégét napi fotoriportolom is, egyrészt mert ilyet még úgysem csináltam, másrészt mert kettő az egyben megoldásként tesztelem is a néhány hete vásárolt, "zsebi" fényképezőgépemet különböző felvételi módokban és éles helyzetekben. Kezdődjön hát...

Ma Space Invaders-es táskával...

Reggel máris teljesült a pihenős kívánságom, mert sikerült kilencig aludni, azaz csaknem két órával többet, mint szoktam. (Regeneráló pihi kipipálva.) Ébredés után készítettem mandulatejjel egy-egy bögrényi banán turmixot mindkettőnknek és amikor felépítettük magunkat kimozdulóképesre, elindultunk a piacra, de előtte összeszedtük a hetek alatt felhalmozott szelektív hulladék csomagjainkat és elvittük a közeli gyűjtőkhöz.

  

Mint látható, az autómat már karácsonyi szezonra felszereltem, azaz felkerültek a fejtartókra a mikulás sapik. :) Sajnos a tárolóknál a helyzet a szokásos, sokan mindenféle egyéb hulladékot is odapakolnak, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Ezen egyelőre nem segít semmilyen felirat, tábla vagy figyelmeztetés. Van még hova fejlődni. :(
A harmadik képen az egyik szatyor látható, ami már néhány napja ott várakozik a sorára az előszobában. A fülek állapotából ítélve drága egyetlen nyulam, Nyüzsi többször megvizsgálhatta a táska tartósságának megfelelőségét.... Szerencsére a műanyag palackok nem nehezek. :D

Hétvégi tervek

Mindig az van, hogy hétvégére túl sokat tervezek és persze van számos" meg KELL csinálni" dolog is. Ezért aztán egy ideig azt a taktikát követtem, hogy leszamilesz. Nem vált be. Később felírtam a hétvégi tennivalókat és terveket, aztán vasárnap este kétségbeestem, mennyi mindent nem sikerült megcsinálni, még akkor is hogyha rengeteg dolgott igen. Ez így nem jó, frusztrált.
Most úgy szoktam, hogy hétközben komolyabb ügyintézés max. kettő lehet, (ez muszájos, de nem SOS dolog szokott lenni), és a hétvégén is van, amit MUSZÁJ, de van amit csak LEHET vagy jó lenne, és ezeket nem veszem annyira komolyan, mint eddig - azaz megbocsátom magamnak, ha nem jön össze. Gyanítom ennél is lazábban kéne ezt venni, de nekem most ennyi oldás megy.

Ezen a hétvégén sok terv van... egy zokni malac (jó lenne) és egy zokni lovacska (jó lenne) készítése, ajándékvásárlás nemíromidekinek (jó lenne), tortasütés Apunak (muszáj, mert én akarom), tortasütés a fiamnak (muszáj, mert én akarom), ajándékcsomagolás (muszáj), minimum két mosás (muszáj, de ha nagyon rendes vagyok akkor belefér, hogy csak jó lenne), takarítás light (muszáj), szombat / piac (muszáj-jó lenne határeset), III. nyílt nemzetközi Chan Wu bajnokságra kimenni (jó lenne), almot venni a nyúlnak (muszáj), haladni a karácsonyi ajándékokkal (jó lenne), ebédet főzni szombatra (jó lenne), családi ebéd / vasárnap (muszáj), joghurtos padlizsánt készíteni (jó lenne), megsütni a sütőtököt (jó lenne), haladni a párom sáljának kötésével (jó lenne), írni legalább néhány órát nyugodtan (jó lenne), vásárolni hétvégére és jövőhétre (muszáj), megsütni a kenyeret (jó lenne), kicsit feküdni a betegséggel, amivel küzdök második hete (jó lenne), inget vasalni (nem lenne jó, de kéne :))... Hát így. Az apróságokat nem szoktam felírni és van még sok vágy és terv, amit tudom hogy szinte esélytelen. Meg is élem újra meg újra, hogy nem haladok eleget, sosem elég ez a két nap...
Vajon más hogy csinálja?!

Szontyika

Az a terv, hogy a cégben általam szervezett kreatív alkotókör következő témája a zokniállat készítése lesz. Mint minden más kihívásnak, ennek sem lehet nekimenni gyakorlás nélkül, ezért erre a hétvégére fontos elemként színes zoknivásárlást és próbamunka készítést is beterveztem. Mázlim volt a zoknikkal, mert pont a Calzedoniában és a Lidlben is volt akció, így jó minőségű és vidám színű lábbeliket vehettem, párját 3-400 forintért. (Tehát egy ilyen kis állatka kijön kb. 300 forintból!)
Bár már sajnos alkonyatkor kezdtem el - így nem láttam jól - de ma elkészült Szontyika, a zoknimalac. Párom szerint nem is szomorú, de szerintem picit búbánatos az okos kis szeme, ezért kapta ezt a nevet tőlem.
Úgy tűnik jó a téma, két órában bőven elkészülünk és nagyon kedves kis lényeket alkothatunk Karácsonyra! Alig várom! Még szeretnék készíteni lovacskát, macit, nyuszit, hóembert, rém aranyos szörnyeket, madárkát, elefántot, oroszlánt, cicát és ... és ... és ...

Majdnem hős

Úgy látszik családilag ilyen hősös érzetek vannak mostanában nálunk. De aztán persze tudom hogy nem, csak icipicit mégis de: nem gondolt győzelmek, sikerek és haladások - legalábbis nekem.
Mert persze tudom én, hogy sokaknak semmi lemenni egy MÉLYgarázsba és aztán FELjönni onnan, de nekem bizony kihívás és elkerülős helyzet - igazán mélygarázst még nem is vállaltam be sosem.
De ma Aput vittem kardiológiai kontrollra (Atyavilág, már 6 év telt el a szívműtétje óta!) és utána megkért, hogyha belefér, menjünk el a közeli MÜPA felé, mert ő úgy átlapozná a téli műsort és az ajánlott programokról készült tájékoztatókat... Hát persze, miért ne?! - gondoltam és mondtam is én hiszen, tényleg csak két villamosmegállóra van, tehát kocsival sem messze. Odataláltam, jó helyre kanyarodtam.(Pont!). Aztán vágyakozva néztem a felszíni parkolót és annak kijáratát, de a bejárat nem tudtam hol van, viszont útba esett és minden felé ki volt táblázva ez a mélygarázs dolog. No, magamért soha, de az Apukámért perszehogypersze, lementem. És a megszerzett füzetecskékkel egy (kicsit talán bizonytalan, de nem lefulladós) slunggal kijöttünk. Juhéjjj!
Ezután csak egy banki ügyet és egy kisebb vásárlást kellett elintéznem, aztán uzsgyi haza. Már reggel sem voltam jól, de bele sem gondoltam betegségbe, nem értem erre rá... No, mire hazaértem annyira rázott a hideg, hogy 10 percig csak fogkocogva csücsültem egy bögre tea mellett.
Romosnak éreztem magam, mindenfájós taknyos gombócnak. De Apunak megígértem, hogy lesütöm a húst, és finom levesnek valót vásároltam (ezt persze a reggeli rossz közérzet miatt), így összekapartam a romjaimat, és felraktam az ételeket főni. Hogy vidámságot lopjak az esti vacsiba, betűtésztát választottam levesbetétnek! ♥
Miután már minden csendesen főzős, ráérős állapotba került, beomoltam az ágyba takaróba csavarva és mindenfájva azon tipródtam, hogy el tudok-e vajon menni kb. másfél óra múlva tai chizni. No meg azon is hogyha ez vírus esetleg, akkor nem kéne, mert megfertőzöm a többieket...
Amikor a párom hazaért, és a szokásos lelkes hemzsegésével készülődni kezdett (Mert már együtt járunk, mondtam már?!), még mindig nem tudtam, képes leszek-e elmenni, mert előtte néhány perccel még a mosdóig is nehezen vonszoltam ki magam.
De aztán úgy gondoltam, inkább elmegyek - nem akarok egy edzést sem kihagyni és hátha menni fog, sőt jót tesz: Mégiscsak ma tanuljuk a ló sörényének szétválasztását, vagy mit is?! :)
Kezdés előtt szóltam is az edzőnek, hogy egy bizonytalan talánnal érkeztem, talán kibírom a mai edzést, talán nem. De ment, tényleg, végig (csak a masszírozást passzoltam), és közben nem is lettem volna rosszul, ha nem választok rossz helyet, olyat ahol a legkevesebb levegő volt a teremben. Szúszá!
Hazafelé az úton már megint vacogtam és kocogtak a fogaim, szóval most betolok egy kupicát a Mézi propoliszos pálinkájából, és közben vigyorgok, mert a mai Dao Yin alatt elértem a bal lábam hegyét is az ujjaimmal! ♥

Hát így. Ugye, kicsit azért hősös, nem?!

Szeretet a szeretediken

Bár a készülődésről esett szó, a nagy napról nem, pedig megvolt már. A négy napos hosszúhétvégén voltam Anyunál és felköszöntöttem őt, ha picit előbb is, mint ahogy a születésnapja volt, de nem bánta, hisz így vele tudtam lenni két napon, úgy hogy a második nap az egyik unokája is ott volt, mindkettőnk nagy örömére!
Az én drága Anyukám bizony eltipródott, amikor a gyertyaelfújásnál szóltam, hogy kívánni kell ám. Erre nem volt felkészülve. Arra pedig pláne nem, hogy másnap még egy tortája lesz (amit a fiam készített neki), ismét gyertyával és kívánságra vágyva!
Nagyon sokat beszélgetős, örömteli hétvége volt ez, annyira sok ajándékkal, hogy Anyuci már csak akkor tudta igazán feldolgozni, amikor eljöttem és nyugodtan átnézte mindet. (Mert ha ott vagyok, akkor persze neki én vagyok a legfontosabb, nekem pedig Ő.)
A kétszáz képes, gondosan válogatott családi pillanatokat (és elefántokat!) tartalmazó albumot együtt néztük át, sokat mesélt ennek kapcsán is - így ez nekem ismét különleges ajándék volt, nem csak neki (mint írtam, már amikor készült is így voltam vele).

Még egyszer: Isten éltessen sokáig drága Anyukám!

A csokis keksz

Az egészséges életmód és a kalóriaszámlálás jegyében nem egyszer előfordul az utóbbi időben, hogy jómagam vízben főtt (olykor almás) zabkását nyammogok reggelire, míg a párom ilyenkor kakaós Jó reggelt! kekszet eszik egy pohár tejjel. Mivel abban a termékben a vitaminok, rostok és egyéb értékes alapanyagok mellett van mindenféle adalék anyag is (térfogatnövelő, aroma, emulgálószer), én a finom illata ellenére inkább passzolom, hiszen az életmódváltásom egyik fontos eleme pont ezen anyagok elkerülése, ha lehet.
Ehét péntek este barátoknál voltunk, ők mutatták büszkén "A csokis keksz"-et, amit készítenek rendszeresen "bűnözni". Hmm, nagGGggyon finom volt. Mint kiderült, a recept Stahl Judit: Büntetlen örömök című könyvéből származik, ami nekem is megvan... Szombaton dolgoztam, de a vasárnap pont jó egy kis kekszsütésre!
Ma be is kevertem, talán életemben először (ez tulajdonképpen történelmi pillanat :D) pontosan azt és úgy, ahogy le volt írva - csak egyből dupla adagot. Csokoládénak egy minőségi 75%-os táblát vettem, a zsiradéknak szigorúan én is vajat használtam.
Kihűlve teszt-ettük - Nyammos! Mivel ebben tudom mi van, ezt én is ehetem, bár annyira nem kalóriabarát, mint az azóta már publikált, könnyített verzió - aminek egyetlen "hibája", hogy nem csokoládés (bár nem vagyok csoki-addikt, fahéj annál inkább, ezért legközelebb olyat is készítek).

Párbeszédünk

16:38 van. Ma eddig lehúztam az ágyat, kitakarítottam három (na jó, egy plusz két fél) szobát (ennek részeként kivételesen porszívóztam is), mostam négy adagot - és hármat ki is teregettem már - kisikáltam a kádat, lemostam a csempét, elpakoltam egy kanapényi rumlit, felmostam az egész lakásban, átválogattam az összegyűlt elszámolásokat és csekkeket, kevertem és sütöttem kenyeret no meg zabpelyhes csokis kekszet (igazán ez utóbbi még folyamatban), bepácoltam a csirkeszárnyakat (mindjárt mennek a kekszek után a sütőbe), barnarizst főztem, voltunk bevásárolni, elláttam a nyulat... és hát ideje lenne fel is húzni az ágyat, mert este már nem lesz kedvem az tuti. Éppen a páromat hívom a szekrény előtt, széken állva:
- Gyere, segíts, leadom az ágyneműket, amit fel kell húzni.
- Mindjárt jövök! - feleli, de nem ér rá, mert még kekszet kóstol.
- Gyere mááááár, segíts legalább valamit... - hívom újra elkottyantva, hogy kicsit elégedetlen vagyok az agilitását illetően.
- Eddig is segítettem!
- Mit? - kérdem érdeklődve.
(Egyébként segített: ő vitt el bevásárolni, és elpakolta a vásárolt cuccok nagy részét.)
- Például nem voltam útban! - feleli hősies hangnemben.

Hmmm, ha három-négy éves lenne, akár még el is fogadnám a választ. De így?!
Na jó, így is, mert imádom! :)
Most itt ülünk és várunk Valamire (én rá). Keksz-teszt-majszolás van.
Gondoltam leírom ezt addig (legalább bloggolok is, mert már ezer éve nem).
De már rohannom kell, mert kisült a negyedik tepsi keksz és kész a mosás is.