Egy szó...

Csak ennyit üzenek a sok-sok mindenkinek, aki ma törődött velem, kedves volt, figyelemre méltatott, toleráns volt velem, segített, rám mosolygott, átölelt, megértett...

KÖSZI

Remegés és szökőár

Nem tudom mi van velem, reggel úgy remegtem, mint a nyárfalevél - kezem, lábam. Aztán enyhült a végtagokon, és már "csak" a mellkasomban remegtem.
Nem mertem így bemenni dolgozni, olyan "teljesen kivagyok" érzés volt.
Pedig még front sincs. A vérnyomásom sem volt rossz, annyira.
Csak valahogy úgy sok minden zűrlik - a hétvégi a vacsora, a hétfői nagyon-korán-kelés, hogy beérjek az ORFI ambulancia vérvételére a keze(i)m (sőt, a bal lábam is) miatt, a megint jön a vashiány-kontrol, pénzügy izék, munkahelyi dolgok, és még hosszan sorolhatnám mennyi dolog karistolja a lelkem.

Aztán késő-délutánra az is kiderült, hogy Anyuci, aki méhány hete már betegeskedi, és nagyon sokat fogyott, kórházba került - nem merem mondani, hogy végre, mert nem törődnek vele, pedig rettenetesen érzi magát - és tehetetlennek érzem magam, pedig ha kell, még ORDIBÁLNI is lemennék, megtennék / odaadnék bármit, hogy jobban legyen, hogy tudjon, szeressen és vágyjon örömmel élni.

Ehelyett itt ülök, várok, majd alszom (ha tudok), és a sok-sok dolog meg hömpölyög, mint a szökőár, sodor és örülök, ha néha - véletlenül? - a fejem (szám) kiér belőle, és kapok levegőt.

Családi ünnep, avagy 78+25=103

Nagyon sok dolog történt a héten, egyrészt rohangáltam orvos(ok)hoz a kezemmel, másrészt igyekeztem előkészíteni a nagy eseményt mára - hiszen Apu csütörtökön volt 78, a fiam pedig pénteken 25 éves, ezért vasárnap ünnepi ebédre vártam őket.
Ők választhatták a menüt - vadpörköltet kértek - és persze rendeltem tortákat is, méghozzá csinosakat, és reméltem, finomakat is.
Nagy gonddal vadásztam az ajándékokat - volt amit már fél éve megvettem (például Apu különleges születésnapi üdvözlőlapját), és volt amit úgy kellett a netről rendelve beszerezni (Svéd Sándor cd-t).
A fiamnak különleges fotóalbumot készítettem idézetekkel tarkítva, egészen apró korából is voltak benne emlékek (babanapló oldalak, csecsemőkori adatok), és persze a későbbi sok-sok emlékből is igyekeztem ügyesen válogatni, teret hagyva saját képeknek is.
Magam sem tudtam, mekkora fába vágom a fejszémet ezzel, hiszen scannelni, nyomtatni, vágni illeszteni kellett, mindezt begyulladt kezekkel. Megdolgoztam vele rendesen és nem is lett számomra elég minőségi az eredmény... Azért úgy tűnt, örömet okoztam vele és a lányom megjegyezte, ő is szívesen fogadna ilyet. :)

A tortával kicsit mellényúltam, a fiamnak a biztosan imádott trüffel tortát rendeltem, de Apunak bepróbáltam az idei ország tortáját, és sajnos neki ez az új módi, a "magokkal" nem jött be. Nem volt annyira oda a kölestortáért, amennyire jómagam tiszteltem, ezt a különleges édességet. Sokat nevettünk persze, lehet így, hogy neki ennyire nem ízlett, maradandóbb emlék marad, mintha egy finom, de átlagos torta lett volna.
(Zárójelben jegyzem meg, "tesztelt" volt a torta, én már próba-ettem és szerintem isteni!)

A fiúk tavaly ketten együtt 101 évesek voltak, idén 103. Rohan az idő!

Human - I love You

Olyan jó beszélgetni az emberekkel, csak úgy, mindenféléről - róluk. Az örömükről, a bánatukról, a betegségükről, a családjukról, a részeges nyulukról (?!), a világ fontos dolgairól, vagy ami szerintük az - és arról is, ami nem. Szeretem. Csak így, egyszerűen.
Többet kéne mennem közéjük!
Az autóm - akárhogy is imádom - dobozba zár.
Lehet beiktatok néhány gyalogmenős, ráérősen utazgatós napot, mert engem mindig megtalálnak a mondanivaló(so)k. Talán "bevágyom" őket?!

Persze az orvosi kivizsgálás (is) kiváló lehetőség lesz erre... akár az utazásra, akár a beszélgetésre gondolok.

Nem-diagnózis / szűkszavúan

Amint azt az arckönyv-re is posztoltam:

"Kicsit fura, a doki azt mondta, hogy kicsit túlságosan is laza vagyok kézileg, vagy kézszalagilag vagy ilyesmik. Lelkesem kérdeztem iziben: "Akkor át tudom őket dugni például egy kulcslyukon?!" Mert akkor megérné, hogy ennyire fáj! Ability! De nem... Legalábbis azt mondta, hogy nem. (Sok Misfits-et néznék? *grin*)
Kivizsgálás jön. Blegh."

És tényleg ez jön. Gyorsítva. Mert lehet sokkal nagyobb baj is, meg ez sem jó (mármint a lazaság) - legalábbis, ha nem vagyok művészi tornász, balettozós izé, vagy ilyesmi.
És nem vagyok. Ezt határozottan tudom. Oviban mondjuk balettoztam, de ha jól tudom ez hamar véget ért.

Ügyes-BAJOS dolgok

Ma a nyúl esti szaladgálasakor megint feliszkirizett az ágyra, ahogy szokott, amikor jól van, a párom pedig, ahogy ő is szokta, elkapta. Nyüzsi meg a gyengéd, elkapós-szorításból szuszakolta magát lefelé (tudja, hogy nem szabad).
De azt hiszem ez így, még egy héttel sem a műtét után korai volt... csak a piros pettyecskékre figyeltünk fel a szőnyegen és hogy a riadt kis lény az ágy alá bújt. A pociján, az apró kis sebecskéjéből pettyegett a vér, volt nagy ijedelem.
Neki ketrecnyugalom, nekünk a takarításban, és a suvickolásban a szeppent, lassú megnyugodás...
Szúszá.
"Nyúl nélkül nem lehet élni, azaz de, csak minek." - gondolok a szlogenre, és aggódom.
Totem állatom. Bibis.

Nem bánom, hogy zokogni tudnék, úgy fáj és ég mindkét kezem (főleg a jobb, de most valamiért a bal is kivan).
Aggódva mosok, folttisztítok, takarítok  és közben rendre figyelem a kis tapsifülest, jól van-e.
Ő eszeget, nyalogatja a bibit. Látszólag szeppent, mint mi, de jól van - csak mégsem annyira jól. Még.

Holnap este én megyek orvoshoz, meglátjuk mit mond - mármint a kezemre.

"Addig is, kérem kapcsolja ki."

Mission completed

Kész vagyunk.
Nyüzsi ma este már kint volt, rohangált, rosszcsontabb volt, mint valaha - pont annyira, mint aki három napja csak gyűjti, mit csibészkedhetne, amint újra "szabadlábra kerül".
Kicsit olyan, mintha három helyen szeretne egyszerre lenni, és mindenhol valamit megrágni/megkaparni/átrendezni, esetleg ráugrani, elpakolni vagy csak megvizsgálni...
Funkcionál, teljeskörűen, sőt.
Most mintha három nyulam lenne egyszerre. :)
Telefonon reklamáltunk is a dokinál, de azt mondta sajnos elfelejtette lejjebb tekerni benne a rosszcsontságot...

Túl vagyunk a műtéten...

Hazahoztuk a "kicsi" lényt. Írtam kicsi, de megmérték: 2,2 kg, ami törpenyúlnak túlméretes, de sebaj, mi így szeretjük ahogy van.
Ha még gyarapszik, akkor is elfér bőven. :)
Elég kótyagos még a szentem, de él (!), mondták, hogy látszik milyen eleven, csibész - és persze GYÖNYÖRŰ.
Aggódós éjszaka lesz, egyikünk most is folyamatosan vele van...
Reggel még a dokit tájékoztatjuk mi a helyzet (ő kérte, ami nagyon jól esik), de más teendő, mint a nyugodt lábadozás néhány napig, nincs.
Remélem minden oké lesz!

Még ivaros a kispasi...

Utazunk a dokihoz...

Eljött a nagy nap. Amióta kiderült, hogy kisfiú, tudtam, átesünk majd ezen a műtéten.
A párizsi út utánra terveztem, sikerült egy hónapig halogatni, de végül csak rászántam magam. Ma van az a nap, amikorra bejelentkeztünk a doktorbácsihoz, és délben elvittem a szeppent nyufimat a Szent Bernát Kispesti Állatorvosi Rendelőintézetbe.
Most aggódom és várok - próbálok dolgozni. Ha minden jól megy, este hétre mehetek érte. De nem tudok mit kezdeni a szorongásommal, hiszen amikor Dodzsemért mentünk - csaknem két éve már - meghalt nyuszival várt az orvos...
Igyekszem pozitív lenni, Nyüzsi ifjú, életerős legény, tele felfedezni vágyással és nyüzsgeséggel. De azért mindig pánik a nyufiknál a műtéteket megelőző altatás...
Édes kis tündér, nagyon-nagyon szorítunk érted! Nem csak én...

Könyvkatalógizálás

Nagy "munkába" vágtam a fejszém. Igaz, nem most, hanem már talán nyár elején elkezdtem, hogy apránként Google Docs táblázatba viszem fel a könyveinket.
Könyves boltban már többször elbizonytalanodtam, hogy egy-egy kedvenc megvan-e nekem (megvettem és még nem olvastam, vagy a beszerzés is elmaradt). A google docs fájlt azonban szinte bármikor bárhonnan elérem, tudom majd használni arra, hogy például egy ilyen helyzetben megnézzem.

Ha valami nincs meg nekünk, de szeretnénk, azt is beírom és jelölöm, mint "vágyott", beszerzendő olvasnivaló. Úgy haladok, hogy ha időm engedi egy-egy sort leemelek és rögzítek...
Most viszont az asztalomon tornyosulnak a nyári időszakban Zamárdiba került könyvek, amiket a tél okán felcuccoltunk és most zöhzítek, mert mindegyik máshova való, lehet hogy már az a sor a táblázatban van és nem akarok kavarodást...

Ez olyan kis szüttyögős dolog, egy finom zöld tea és chillout zene mellett.
Kedvemre való.

Vegahét napló - 7.

Jól esett ez a húsmentes hét - azt hiszem lightosan folytatom is (nem merem a vashiányom miatt állandósítani).
Ma reggel kemény tojást, bryndzát, sörretket, paradicsomot és újhagymát ettem bajor rozscipóval, no meg finom mézes-citromos teával.
"Tízóraira" ettünk egy-egy fürt szőlőt, így viszonylag későn ebédeltünk - kelkáposzta főzeléket, feltét nélkül.
A késő őszi, csodaszép, délutáni napsütésben elsétáltunk a közeli Hópehely cukrászdába, ami már nem csak fagyilabor és mellesleg isteni süteményeket árul,hanem már bonbonárium is - több mint negyven féle belga csokis bonbont is árulnak...
Én ittam egy capuccinót és madártej tortaszeletet választottam, a Kedves pedig bailey's tortát kért.
Vacsorára pikáns túrókrémet ettünk, megint sokféle zölddel (Isteni ízű a paradicsom, amit szombaton a piacon vettünk, remélem lesz a jövő hétvégén is!).
Sajnos este nyolc körül égett a gyomrom (szerintem a toniktól, amit ittam), ezért pattogattam egy adag sós popcornt is... és elvonultam sorozatokat nézni.

Vegahét napló - 6.

Reggel amerikai palacsinta ...szerűség-et készítettem. Ezt ettem, juharsziruppal (a Párom lekvárral).
A bevásárlás alatt ittam egy narancsos-mangós smoothiet - mert megérdemlem (havonta 1-2 alkalommal megengedem magamnak). :D
Ebédre rántott gombát készítettem, kukoricás rizzsel és persze tartárral (lightosan).
Jól belaktunk, ezért késődélután "csak" újra learattam a mini sajtos csiga babérokat - bár most mindenféle más alak is készült és nekem a vékony rúd jött be a legjobban..

Délelőtt, a piacon megint többet sikerült bevásárolni, mint ami a hűtőben elfér, de sebaj - a nyúlnak jár a petrezselyem, én beleszerettem az apró paradicsomba, kellett a kel, a citrom, a sörretek, a tojás, a póré, a gomba.... ÓÓóóóóÓ.

Holnapra egyszerű, kelkáposzta főzeléket tervezek, és közben megpróbálom a rizses-citromos töltikét is, aminek néhány napot érnie kell.
Izgi. :)

Vegahét napló - 5.

Rozsos cipó

Már látom, hogy a céges büfé látogatása szószerint súlyos hatással lesz rám, hacsak nem változtatok... de még gyenge vagyok ehhez, az újdonság varázsa elbűvöl.
Ma aztán kedvenc reggeli olvasztott vajas, "lapítóspirítós" - latte kombó után, hiába próbáltam az egészség jegyében megenni a tegnapi spenót maradékát egy tojással, megláttam a büfében a sütiket, és muszáj volt megkósoltnom az epres-joghurtos izét.
Szerencsére elég tömény, túl édes, így legközelebb már ott marad...
Délutánra viszont megéheztem, így egy leveles-sajtos is a pocakomba került uzsonnára, hálás voltam érte, amiért a szendvicssütőben megmelegítették nekem.
Vacsorára melegszendvicset készítettünk a néhány napos, saját sütésű rozsos cipómból, és megittunk 1-1 pohárka bort.
Nem vagyok büszke erre a napra, bár végülis nem diéta ez most, hanem hústalanság - az viszont nem sérült...

Státusz

Évek óta nem, de ma igen... újra - szoknya van rajtam.
Azt (is) mondták kicsit "woodstock"-os.
Sebaj. Most ebben jó nekem, hát rajtam van.

Vegahét napló - 4.

Bűnös nap volt, szerencsére nem hús szempontjából... :)
Reggel még jól indult a dolog, szokásos tejes kávémat ittam szendvicssütőben pirult, vajas kenyérrel (Imádom, csak egy szeletet teszek bele, a tetejére vajat kenek - így alul ropogósra pirul, felül pedig finom, puha vajas lesz, és a széle is ropog.) és két szeletke pritamin paprikával.
A cégben ellenálltam a büfé csábításának, de a kollégák csoki kínálásainak nem, így több kocka különleges csokihoz is volt szerencsém a délelőtt folyamán. :D
Az ebéd az általam reggel, frissen főzött carbonarás-spenót volt (ahogy Anyu tanította) egy kemény tojással. De itt is volt bűn, mert az egyik kolléganőmtől apró, csinos kis túrógombócokat kaptam - hát ki tudna ennek ellenállni...
Kettő körül szokásos kávézás a konyhában - bűntelen, igaz a partnereimet megkínáltam a kekszemmel, de én nem ettem.
Késő délután ettem egy ananászos Activiát...
Vacsorára, a sütőtök után, még popcornt is bűnöztem az esti bor mellé.
Hát így. Kalóriák szempontjából egészséges biztos nem volt ez a nap, de legalább húsmentes...

Vegahét napló - 3.

Reggelire egyetlen mandulás kekszet ettem, és elmajszoltam egy almát is, no meg ittam finom körtés teát repce mézzel...
A cégben a ma megnyílt büfében megkóstoltam a rántottás szendvicset,és engedve a csábításnak egy lattét is bűnöztem (pedig jó lenne csak napi egy kávét inni).
Ebédet szintén a büfében választottam; rántott camamber sajtot és wok-zöldség köretet (répa, borsó, bab).
Sajnos, mire megettük megérkeztek a sütemények, és a mandulás grillázskehelyben tálalt profiterollal szembeni ellenállásunk - ne szépítsük - alulról közelítette a nullát...

Ugyehogyugye?!

Vacsorára az otthon felejtett ebédet ettük meg a párommal (ahogy már leírtam, franciás rakott burgonyát készítettem még kedd este).

Kivételesen jól esett mellé a pohár vörösbor is, amit gyógyító céllal iszok több-kevesebb lelkesedéssel, minden este, minimum egy pohárral.

Vegahét napló - 2.

Tartok tőle, nem lesz energiám leírni mit is eszem a héten, de sebaj, próbálom. Ma reggel egyszerűen vajas pirítóst ettem, és ittam egy vaníliás lattét. Ebédre tárkonyos ragulevest és mini sajtos csigát fogyasztottam. Délután elmajszoltam egy narancsot és egy almát.
Estére megsült a jövő heti rozsos cipó, így azt ettem egy szeletet, friss pritamin paprikával, két szem dióval és reszelt trappista sajttal.

Holnapra franciás burgonyát készítettem, ezt tervezem bevinni. (Vékonyra szelt burgonya, só, bors, tejszín - sütőben lassan megsütve - reszelt sajttal a tetején.)