Kéne egy új fej

...a nagy örömködések mellett azért kéne nekem egy új fej, mert ez a mostani rengeteget fáj mostanában.
Nem hasogat vagy görcsöl, csak fáj, tompán, mélyen, lassan - főleg este.
De orvoshoz nem megyek, az csak bajt kitalál, elküld ezer helyre, hogy aztán kitaláljanak még sok más dolgot, miközben a fejem még mindig fájni fog, sőt.
Remélem csak front, vagy Valami.
Esetleg mégis kéne nekem több húst enni ?
(Nemke - csak kívánnám, ha kéne!)
Szóval valaki csendben, egyik éjjel cserélje már le a fejem. Köff.

(Ja, és ha még belefér akkor a felettünk lakó kutyát is kicserélhetné egy nem vonyítós, ugatós, idegbeteg állatra.)

KO

Kész vagyok tőle. De tényleg. KO.

Cseppet sem fél, azonnal kirohan, ha kinyitom a kuckója ajtaját, mint akinek ezer dolga van.
És tényleg - rohangál, fület dobál, cikázik - ezer dolga van.
Ha felveszem, bújik - feltéve, hogy már volt előtte ideje nyüzsögni, ha nem, akkor erre persze nem ér rá...
Ma egy falatozást követő rohangálás után, a hosszas simi közben, elszunyókált a kezemben, apró kis ropogtatásokkal kifejezve elégedettségét.
Este a vacsija után már bemászott az ölembe, és szinte "követelte".

Alig négy napja van csak velünk, és szabályosan bekuckóz minket is.
Tünemény.

(Album helye: itt)

Nyüzsi naplója - első bejegyzés

Tegnap reggel még egy nyúlsimogatóban ültem a magok közepén, a többiek összebújva szipogtak. Kicsit valóban rémisztő volt, ahogy mindenféle kezek benyúltak tapizni - nem győztünk mosakodni - és volt akiket kiemeltek. Ők sosem kerültek vissza közénk.
Az egyik kéz, nagyon odavolt értem, éreztem a simiből, de nem emelt ki és aztán eltűnt. Kár, egész jól esett...
Beszunnyadtam kicsit azt hiszem, mert egyszercsak megint éreztem azt a finom, meleg érintést. Óóóó. Kiemeltek és megszusziztak! Jujj!
Aranyoskodtam, pillogtam - untam már a sok tapizós aprónépet, és a meleget, víz nélkül - igyekeztem aranyosnak, nem túl csibésznek látszani, mert már csak ketten maradtunk, és tudtam, nagyon nem mindegy, kit milyen kéz emel fel.
A Gazda megvizsgált ott, többször is - nem tudtam megakadályozni, hiába rugdostam meg minden - és közölte, hogy határozottan fiú vagyok. Bármit is jelent ez, a puha kézű mellett álló Megmondó ember közölte, hogy akkor nem kell, csakis lányt visz haza! De a puha kezű lény ragaszkodott hozzám, igaz, megnézte a hugit is, de visszanyúlt értem, beemelt a nyakába és el nem engedett többé. Bújtam. Tényleg, nagyon meggyőzően bújtam!
Siker! Lassan távolodni kezdtünk a nyüzsgéstől. Jól belefúrtam magam a nyakába és reméltem, nemsokára kapok inni.
Kaptam.
Nem csak inni, hanem érdekes almot, amit akár meg is rághatok, mindenféle csemegét, illatos szénát és persze kuckót... Új otthon?!

Károly, Béla, Tóbiás

Ma véget ért a nyúltalanság!

Az öröm még feldolgozás alatt, a kicsi lény pedig itt rosszcsontkodik a közelemben.

Leírhatatlanul boldog vagyok, függetlenül attól, hogy tudom... az eszemmel tudom, hogy tökfej vagyok, de ha a lelkem nincs rendben az sem tesz jót az egészségnek.
Így aztán itt van családi körünkben Disznófül Károly Béla (én kérek elnézést, a nevet nem én adtam, és nem tudom miért nem legalább Tapsifül - a párom szerint a Disznófül roppant kedves név, engem is rendszeresen nevez így), aki egyébként jelenleg Tóbiás névre hallgat.
Az eladó szerint minden kétséget kizáróan kisfiú, és a siófoki húsvéti ünnepség nyuszisimogatójából "mentettük meg".

Ciki?! Sebaj!

Tom, hogy nem olvasod...
...és lehet, hogy így 10+ év után ciki is, de én vártalak/várlak.

Most jöttem el nagy nehezen az ablak elől, hogy ne csüngjek az érkezés pillanatán, reménykedve hogy eljön a végremárdejóittvagyéslehetcsimpizni.

Már nélküled aludni is súrolta az impossible mission kihívásait, pedig istibizi a pozitív, dejó oldalát kerestem (de nem találtam) a távollétednek.

Csak tegnap mentél el, mégis úgy fáj, mintha elevenen harapnák ki a húsomat - a részem vagy, igazi elemem, részlet ami te vagy, bennem, úgy hogy az én vagyok, benned.
* whatever *

Hülye vagyok, gondolom.
Nem zavar.
Ki, ha nem én fogadnám el magam.
Életem zömében el kell viselnem magam, jobb ha szokom... így túl az evilági félidőn.

Érkezzél már vissza. Na.

Szuperzöld

Itt a tavasz, zöldet ehetünk zölddel - de jó! Ma eszembe jutott mennyire színekhez is köthető a szezonális, éppentermő dolgok palettája.

No, most aztán itt a zöld - újhagyma, medvehagyma, saláta, paprika (mégha némelyik még melegházi is, de magyar!) ... és megjelent a spárga is a piacon!

Juhúúúú!

Ma zöldet ettünk sárgával. :) (Tojásos nokedlit salátával. - Fejedelmi volt, pedig milyen egyszerű!)

Ellenállhatatlan

Arcom füligvigyor.
Nem, nem vettünk... de néztünk ma sok-sok nyuszikát és az egyik helyen szabad volt simizni is.
Ó, mennyire jó volt újra olyan selymes bundát érinteni, érezni a kis szuszogó lényt...

És kaptunk nyuszipuszit! Én is! (...mert én nem szoktam, a kézkrémek miatt - igaz most nem is használtam.)

Azóta folyamatosan vigyorgok. :D De haza tudott hozni a párom szörmók nélkül. Pedig...
(A képen a párom keze, ezért dupla hömpis vagyok tőle.)

Szenila

Eltüntettem egy csekket. Tudom, emlékszem, hogy a boríték valamikor múlt héten benne lapított a postaládában és mintha fel is hoztam volna... de most nem találom sehol, és be kéne fizetni a díjat.

* sóhaj *

Hol lehet vajon? ...ennyire szenila lennék?!
Érdekes. Hova tűnik el a lakásban egy ilyen csinos, fehér boríték?

Házimanók, plíz, tessék visszahozni! Pár napon belül még jók vagyunk! Köfi.

Donor kerestetik

Bár kevesen olvasnak, megoszton én is, hátha éppen innen, vagy közvetve akad donor Szilvinek...
Segítsetek Szilvinek!, annak a 37 éves, 3 gyerekes nőnek, akinek súlyos betegsége miatt őssejt donorra van szüksége. Sajnos a várólista nagyon hosszú, a donor pedig kevés, pedig nem is olyan félelmetes eljárásról van szó...
További információ a már linkelt blogon: Segíts Szilvinek!

Szókeresés

Keresem a szavakat. Vannak rá, biztos - csak én még nem találtam meg őket. Azért leírom... ami és amennyi most van.

Tény: sem kritikus, sem zeneértő nem vagyok - csak egy hallgató a sok közül.

Ehét kedden este Karácsony volt nekem. Aputól kaptam a jegyeket még tavaly, Szenteste. Távolinak tűnt akkor az április... örültem, tulajdonképpen az öröm lehetőségének.
Meglepően hamar értek el idáig a napok, egyszercsak április ötödike, majd este is lett.
... arra eszméltem, hogy egy hosszú sor előtt állunk, várva, hogy bejussunk a Dohány utcai zsinagógába... Utat kerestünk a padok között és leültünk a romantikus épület falai közé. Vártunk a "csatára", a zene csodájára.

És jött.
De tényleg.

Amikor megláttam Rhoda Scott mezítlábait a kivetítőn, felrémlett, hogy Apu milyen rajongással ecsetelte anno - amikor én még kislány voltam - , mit tud ez a nő. De vannak zenék, stílusok, amihez be kell érni... így akkor nem fogott meg igazán a zene, csak a cipő nélküli lábak látványa.

2011. április 5-én este kicsit meghaltam, és megszülettem.

Ez a kortalan (emberi években 73 éves) nő, tud valami olyat, amit nevezhetünk akár csodának is. Vagy mondhatnám azt; ő a zene?! ... ő is a zene. Mindenképpen benne van a kupacban, azon kevesek közt, akik dallá tudnak válni.

...és ott van Sarah Morrow is! Jajj de mennyire... basszus!
"Nem is szeretem a trombitát!" - gondoltam a koncerten, de azóta tudom, pozan azaz harsona az, nem is trombita.
És de, szeretem.
Legalábbis, ha Sarah Morrow szólaltatja meg ezt a rézfúvós hangszert, akkor határozottan igen, és akarom is - még, még és még!

Az este másik "hozadéka": sosem gondoltam, hogy úgy lehet a Csendes éj-ből Boci, boci tarka, hogy az kiresetel valamit a fejemben. Pedig de.

Köszönöm. * meghajol és jelentéktelenségén eszmél, újfent *

PS: A szöszi kicsit zavart, de lehet ahhoz is nőnöm kell még...

Nyúltalanság

értelmetlen,
szomorú,
fájdalmas,
kopár,
daltalan,
nózitlan,
szuszitlan
az élet így...

wtg - HOP

Tegnap este a WD kütyünk új funkcióinak próbálgatása közben fedeztem fel ezt a hamarosan a mozikba kerülő filmet. Nyusssziiiiiis! (mégha húsvéti nyuszi is...)

Be is akadtam iziben. Ma korán keltem, és azonnal belevetettem magam a hivatalos oldal bugyraiba. A videók megnézése után egyelőre inkább a pipikék jönnek be, azoktól kész vagyok, de jópofa a nyufi is.

Okvetlenül megnézem... gumicukrot bogyózó tapsifüles... lol. A történet elég bugyutának tűnik, de kikapcsolódni nagyon jó lesz!
Hazai bemutató április 14., ha minden igaz.



IMDb: itt

Citromos KV

Könyvre vadásztunk... így tegnap este, munka után bementünk az Árkádban a Libribe.
Persze nem "egészen véletlenül oda", imádom a Cafe Frei különleges kávéit és süteményeit... és a párom felvetette, igyunk valamit.
Könyvet végül nem vettünk, mert nem volt, amit kerestem, ám ittunk isteni kávékat!
Sosem gondoltam volna, hogy valaha citromos kávét fogok inni... De annyira különlegesen hangzott a kávé-kalandoroknak kínált franciás maghreb-kávé, hogy muszáj voltam olyat kérni.
A leírás szerint "ez a capuccino méretű tejeskávé a provance-i citromkultúrát társítja az arabok fűszeres, kardamonos ízeivel". És tényleg, ahogy ígérték, a citrom és a kávé íze, hála a juharszirupnak, tökéletesen összesimul és csodás élmény a forró kortyok fogyasztásakor.
Réges régen a kávé szagát sem bírtam, nem értettem Anyuék miért isszák ezt - fujj. Aztán érettségi környékén a barátnőméknél ittam először, igaz többet is, így majdnem kikészített - aznap tanulni jó volt, de másnap a suliban - húúú.
Igazán huszonévesen kaptam rá a kávéra, hogy a két apróság, a háztartás és a munka miatt elég legyen a 4-6 óra alvás, és a gyerekeim ne érezzék meg az éjszakai munkák hatását...
Akkor még instant kávékat ittam, amit ma már képtelen lennék, és a "klasszikusan főzött" kávé egyáltalán nem ízlett, sőt.
Mennyit változik az ember és az ízlése! Ma már szeretem a karakteres kávé ízeket, és a különleges mixeket is. A múltkor még tej nélkül is ittam kávét (a gyomrom miatt nem szoktam), igaz például az akkor "bevállalt" kanadai horgászkávé főzési technikája miatt nem volt egyáltalán savas (hmm, erről jut eszembe, abban is volt juharszirup...).