Bezárkóztam

Különféle okokból bezárkóztam, mostantól csak meghívottak olvashatják ezt a blogomat.

Még nem tudom meddig, de egyelőre így marad.

Vashelyzet

Gyakorlatilag nincs vasam, vagy ilyesmi (2,5). Szerencsére a többi értékem fejlődik - hemoglobinok száma, mérete, koncentrációja - így csak nem hiába eszem ezt a sok gyomorfájdító bogyót.
További szigorító intézkedéseket vezettem be; egyáltalán nem iszok fekete teát, és legfeljebb naponta egyszer (de inkább csak ünnepként, olykor) iszok kávét. Tejet nem, csak ebbe a kávéba.
Hát így. Érdekes, de csak éjjel szédülök, igaz, olyankor nem kicsit, amikor megfordulok például...
Remélem tovább nem romlik az értéke. Következő kontroll: 2011 február.

Másmilyen szombat

Már tegnap este így készültem a lelkemmel. Másmilyen szombatot szerettem volna - olyat, amikor a dolgok nem a megszokott mederben folynak, nem követjük a szokásokat, a terveket, a majdleszvalahogy jegyében valóban akármi lesz - és jó eséllyel nem az, ami szokott.
Később ébredtem, mint szoktam, pedig éjfélre kidőltem, hiába akartam sorozatot nézni... Direkt nem a számítógép előtt kezdtem, beültem kicsit a kuckózós szobába, szüttyögtem, ébredeztem.
Aztán főztem egy finom teát, habosan, cukrosan, ahogy a nagyim csinálta régen. Egyből két bögrével is elszopogattam.
Ekkor kuporodtam csak át a gépem elé, és játszottam a megváltozott világban, ami most lépten-nyomon új, ismeretlen élményt kínál.
Lassan ébredt az ember is, egy-egy kupica pálinka után (?! - igen, korán reggel, ilyet még sosemáskoritthonnem csak egyszer régen a Kisfaluban..) tükör tojást reggeliztünk, és visszatértünk kockulni. Nem mentünk piacra, nem mentünk vásárolni, egészen pontosan sehovase mentünk! Amikor éhesek lettünk, pizzát rendeltünk.

Aztán besötétedett és a Kedves kitalálta, hogy menjünk el a hóesésben sétálni, olyan szép lett az ünnepi fénybe öltözött főtér, és nem olyan messze, a piacnál van egy pici karácsonyi vásár is...
Így aztán kéz a kézben, a kavargó hópelyhek hűvös ölelésében elmentünk sétálni, beszélgetni, forralt bort inni...

Most kicsit bloggoltam. A Sufonesza elmaradásom holnapra hagyom.
Inkább megyek Fringet nézni.

Szerettem ezt a napot és még nincs is vége!

Kész a konyha

A bécsi advent másnapján, a hogyan készítsük ki magunkat egyetlen hétvégén szlogen jegyében sort kerítettünk a konyha festésére is. Szerencsére megkértem a párom, hogy csak délre jöjjön a festő, így volt időnk aludni reggel, majd viszonylag kényelmesen előkészülni a munkára.
Eddig szerettem a konyha élénk, kissé éretlen narancs színét, most pedig ezt a trombitavirág színt szeretem...

Már "csak" az előszoba és a legnagyobb van hátra és minden újra lesz festve... Szerintem már csak januárban (legalábbis, ha rajtam múlik).

Advent Bécsben - 2010.12.04.

Még októberben vetődött fel, baráti körből az ötlet, hogy elmehetnénk adventezni Bécsbe a MÁV nosztalgia vonatával. Érdekes kirándulásnak ígérkezett, legalább 25 éve nem vonatoztunk, és sokszoros élményt ígért, nem csak maga a vonatozás, hanem az is hogy barátokkal lehetünk, mindannyian kortyolgathatjuk a forró puncsot és/vagy forralt bort (mert nem vezet senki), és szabadon csatangolhatunk az ünnepi díszbe öltözött, hangulatos városban.

A jó előre lefoglalt (oda-vissza) jegyek árak teljesen korrekt volt (4.990 Ft/fő), főleg a BKV utunk árához hasonlítva (1.280 Ft/fő). Ráadásul az odafelé úton egy szeletke kenyéren kolbász karikát és 2 cl pálinkát kaptunk, visszafelé pedig forralt borral és Utas csokival kedveskedtek nekünk a MÁV nosztalgiások. Természetesen a metrón nem kaptunk semmi csemegét, de a BKV ellenőrök már hajnali ötkor ott sorakoztak a lejárónál és az egyikük ránk mosolygott, sőt segített megtalálni a jegyárusító helyet.

A vonat nagyjából pontosan érkezett, de késve indult - sebaj. Ez egy ilyen lassú nap volt. Mindannyian álmosan pislogtunk ki a fejünkből, szokatlan fél ötkör kelni...
Lassan létezve csodálkoztam rá az ismeretlen világra - a hajnali pályaudvarra.
Miután elhelyezkedtünk és elindult a vonat, a tovasuhanó havas táj bűvöletében szólalt meg a hang - tájékoztatott minket az úttal kapcsolatban, és invitált minket a büfékocsiba.
Mit ne mondjak, a fiúk egyből lelkesek is lettek... amikor megérkezett végre a tea és az étel, akkor a lányok is.

Még soha nem ettem vonat éttermében, ilyen kis flancos asztaloknál - függöny az ablakon, virág az asztalon, hű. Igaz, csaknem egy órába telt, míg megkaptuk a teánkat, a bécsi virslit mustárral és a sonkás-sajtos rántottát - de ez is olyan ráérős volt, egyáltalán nem zavart ez sem, hisz még órák voltak Bécsig.
A vonaton még totót is tölthettünk ki a MÁV nosztalgia programokkal és vonatokkal kapcsolatban is (aminek a nyereményeit a visszafele úton sorsolták). Persze előkerültek az okostelefonok, de az utaskísérők kedvesen felhívták a figyelmünket arra, hogy ez kizárást eredményezhet...

Amikor megérkeztünk, csípőből rossz irányba fordultunk, és a fagyos utcán, talán ösztönösen, egyre távolodtunk a karácsonyi forgatagtól. Végül a térkép megerősítette gyanúnkat, így egy lezser hátraarccal újra megkíséreltük elérni a sétáló utca szívét. Egy-egy forró itallal rásegítettünk a reggelre - csak hogy életben maradjunk az első puncsig.
Ami szerencsére már nem is volt olyan messze...

Sikerült egy nagyon hideg (ámde hósipkás, napsütéses és csapadékmentes!) napot kifognunk, így egyik forró ital lelőhelyről a másikra mentünk, illetve hogy ne csípjünk be túlságosan, rendre és szorgosan látogattuk a meleg áruházakat is.
"Értelmes" dolgot nem vettünk persze, egyedül a szent játék-őrületem tudott elhatalmasodni rajtam, így számos rabbids nyufival, valamint egy invaderses és egy pacmanes táskával lettem gazdagabb.

A bolyongásunk és a meleg helyről ki, meleg helyre be vándorlásunk olyan jól sikerült, hogy végül az "igazi", klasszikus bécsi adventi vásárig nem értünk el...
Hívott minket a pocak-szava, és bizony a krumplisalival kínált bécsi szelet élvezetének ígérete lenyomta a didergés-tovább-karácsonyi-kavalkádban esetleges örömeit.

Az ételben nem csalódtunk. Jól belakva, elégedett melegséggel a pocakban indultunk vissza a vonat felé - nehogy elkéssünk. Az ígért forralt bor, akárcsak a vonat, kissé késett és a fagyos idő miatt az indulás is jelentősen eltolódott. Így a tervezettnél másfél órával később értünk Budapestre a nem túl jól fűtött vonatban - így már elég nyifisek lettünk estére.
Ettől függetlenül ezt a programot csak ajánlani tudom mindenkinek: megfizethető, különleges élmény, jó hangulat-teremtő a karácsonyhoz... akár (kis)gyerekekkel is.

És jövőre lesz számos másik érdekes program is. Néhánnyal szemezgetek - bár tartok tőle, hogy a Kocsonya Fesztivál időpontja kicsit korai, lehet hogy február közepe még didergős...
Megfontolom. (Végülis pálinka van...)

Tétova goblinos

Csak azt szerettem volna kérdezni, hogy akkor most...
Honnan megy Durotarból Booty Baybe a léghajó?!
* elveszetten pislog *

Pillanatkép - fári

Annyi minden történik velem a napokban, hogy csak győzzem leírni... valószínűleg kimarad.
Csak így felsorolásképpen néhány nagyobb szelet. Péntek délután Mikulás ünnepség volt a cégben imádtam, aznap este még elmentünk az Árkádba vásárolni (igazán a másnapi útra szerettem volna meleg holmit, kudarc). Szombaton hajnalban keltünk, mert el-nosztalgia-vonatoztunk Bécsbe egy napra, adventezni.
(Hazafelé másfél órát késett a vonat és enyhén megfagytunk.)
Vasárnap kifestették a konyhát - ezt nem ragoznám - de majd mutatom, mert szeretem-meleg színe lett (trombitavirág a festék szép neve).
Hétfőn korán bementem hogy a kollégáknak miku-meglepi kerülhessen az asztalára és aznap végül 12 órát dolgoztam összesen.
Kedden, azaz tegnap pedig Aput vittük korán reggel a szemműtétre - ha minden igaz ma haza is jöhet. Főztem is egy óriási fazék csülkös bablét, hogy legyen mit enni kevés macerával.
No és ki ne maradjon - tegnap megjelent a World of WarCraft: Cataclysm kiegészítő, és megszületett Wazabi, a kis goblin sámán...
Álmos és fáradt vagyok. Várom a karácsonyt, a békét, a nyugalmat, a meleg otthont, a finom leveskéket és forró nedüket, a bújást, a magunknak beígért mesefilm-nézést.