Naplenyomat - kétezertízoktóberhuszonnyolc

Hajnalban még filmeket néztem - valahogy úgy maradtam.
Reggel persze macerás volt a kelés, de kegyetlenül érkezett a Wake up - call, szemem nyitottam és egy ideig minden ment robotikus módban is. Összedobtam az ebédem, hajat mostam, közben útnak engedtem a pasit, aki telipocakkal távozott - talán észre sem vette, de hét deci banánturmixot fogyasztott el...
A céghez érve megcsodáltam a hajnali zúzmarából révedő, napon nyújtózó fűszálakat.
Bent aztán megérkeztem az időspirálba, és ahogy kicsúcsosodott a délután, már nem is tudtam volna felidézni, ma volt-e a fűszálak tétova napfürdőzésének szemlélése.
Aztán véget ért. Egyszercsak.
Szinte már nem volt bent senki, mire a csendes folyosón végigmentem.
Jól esett hazavezetni, bár kicsit aggódtam, amikor a mögém robogó kamionos le akart tolni az útról -de megmakacsoltam magam, így beérte az ígyisközelhatvanas sebességgel, előzni esélye nem volt.
Lassan érkeztem, a fejem még bőven dolgozott, bár jót tett a hűvös esti levegő, a nedves levelek illata.
Az illatnyomnak már vége, fokhagymás pirítóst vacsoráztunk. Nesze neked vírus! Ugye most meg vagy lepve?!
Éjjel megint sorozat-nézés lesz - ürítem a fejem, kell a reset.

Kép forrása: olaf.dk

Naplenyomat - kétezertízoktóberhuszonhét

Ma egy HR kiállításon egészen különös és színes macaronokat ettünk a kolléganőmmel. Estefelé már nem átallottuk megkóstolni a fehérburkolatú, lilakrémeset.
Senki ne mondja, hogy nem vagyunk nyitottak a gasztronómiai új élményekre - nem köptük ki a levendulakrémes, ilyennekképzelemaszappanba-
harapást ízű desszertet!

Este a 91 éves nagyikámat köszöntve, a pálinka nyelvre helyezéséről és annak feloldódásáról, valamint a kerti kutyák tartásáról, no és a szódabikarbónás köszönömmostnemkérek pogácsáról váltottunk szót, majd az új ismeretek birtokában a Kedvessel kisétáltunk az éjszakába.

Hazatérve csillogó szemekkel tekintettem páromra, aki szerint nem normális, hogy íly boldogan legeltetem szemeimet a mai nap legnagyobb zsákmányán, a két pancsis- kacsán, tipródva, hogy a ragyogószemű és nagyon kedves kolléganő gyermekeinek adjam-e őket - ...de hiszen ehhez már nagyok, nem? Az emberem erre kérdőn jegyezte meg - Vajon negyven felett már újra "való" kiskacsákkal fürdeni?

Lassan felocsúdtam a töprengésből. Mire kicsiny szerelmem este kilenckor közli velem, hogy ő bizony holnap hídmérleget megy programozni. - Helpmíplíz! Velem van a baj? Én ezt nem értem!

Különös ez a nap, de tényleg. Vagy lehet, hogy mind ilyen, csak eddig máshogy éltem meg őket?!
Hosszú lesz az éj...

Ma még döntenem kell a kacsák sorsáról. Jobb lesz - az elválásunkat segítendő - ha tesztelem a nagyikám pálinka nyelvre helyezési elméletét. Abban hiba nem lehet, 91 évesen már csak ismeri az ember a világ nagy titkait! Kérdés, minden földi halandónál úgy működik-e, ahogy ő mondja...

Hick!... azt hiszem nem. Vagy csak a "nyeletnyi" mennyiség-meghatározást értelmeztem rosszul... ?!

Mmmmm

Jó (volt) ez a születésnap, szeret(t)em... Köszönöm.

(Ide linkeltem Sade Paradise-át, de sajnos szétesett video volt, ezért kivettem, de olyan boldog vagyok mostan... nektek adnám a világot ha enyém lenne...)

Blog Action Day 2010 - Water

Eddig nem is tudtam, hogy a születésnapom egybe esik a Blog Action Day napjával, melyen a világ minél több bloggere ír, azonos témáról. Idén ez a téma a víz.
A poszt természetesen szabad témájú, és én így is kezelem. Számomra a víz leginkább őselem, így bár írhatnék százalékokról, különleges értékeiről, összetevőiről, hiányának súlyáról, földünk szomorú helyzetéről.
Nem teszem.

Szeretem ezt az elemet, könnyű a kötődés, hiszen már magzat koromban ringtam benne. Otthonos.
Ha szomorú vagyok, könnyen feloldódom zuhanyozás közben, ahogy peregnek rajtam a cseppek, olykor keveredve könnyeimmel.
Ha boldog vagyok, szeretek a tóban állva, az alkonyban nyugodni térő nap felé fordulva, vele együtt létezni.
Ha hiányzik valaki, a szabad vizet simítva könnyebben gondolok rá, és könnyebbül meg a szívem.
Szeretek, szeretnék a tenger, az óceán partján csak ülni, és hosszan nézni, hallgatni a hullámokat, figyelni azok mozgását.
Éppenígy kedvelem a játékos patakokat nézni hosszan, figyelni a tiszta víz medrében lassan simuló köveket.
Kedvelem a hajnali harmatot, az őszi esték ködjét, és szeretem az esőt, ahogy rámhull, csiklandoz, eláztat, belep...

Hiszekegyem

Hiszek az aloéban,
Hiszek a pálinkában,
Hiszek a feketeribizliben,
Hiszek a reggeli turmixban,
Hiszek a multivitaminban,
Hiszek a vörösborban,
Hiszek a sóskában,
Hiszek a céklában,
Hiszek a kacsahúsban,
Hiszek a vassal bevett C és B vitaminokban,
Hiszek a csakazértismeggyógyulokban...

Így sikerült

Tegnap a múlt héten lesütött oldalas megmaradt zsírját tovább gazdagítva (köménnyel, fokhagymával), egyben hagyott tarjával pecsenyét készítettem.
Pénteken észrevettem, hogy a paprika már nem ropogós, és van néhány paradicsom is. Így aztán szombaton vettünk hozzá még, hogy kijöjjön egy lecsóra való.
Ma "reggel" ezt dobtam össze, az emberemnek tojásosan.
De ha már kint szüttyögtem a konyhában, a megmaradt répákból csináltam egy gazdagon petrezselymes, zöldséges rizst is.
Koradélután a hűtőben talált, lejárt gyümölcsös joghurtokból vaníliás-meggyes muffint sütöttem . (A képen látható, félbe vágva, mert még forró, de az illat miatt muszáj már enni belőle!)
De valahogy sok volt a meggy, így a maradékból készült egy kis adag leves.
És elfogyott itthon a kenyér, lemenni nincs kedvem, így most dagasztom a kenyeret a vacsorához.
Van hogy a pihengetős vasárnapok megtelnek főzöcskézéssel...
Még nem is tudom mi lesz a vacsora. Pulykamell kockák minden esetre görögös fűszerezéssel pácolódnak, hátha azt kívánjuk meg.
Hosszú még ez a nap! :)