Nemrég értünk haza. Nem is gondoltam, hogy egész meleg van kint - annyira borongós, csepergősnek tűnt, és a lakásban bizony hideg van, még picit be is fújtunk a melegítővel a kisszobába.
Koradélután mégiscsak elindultunk, és kellemesen csalódtam az időben, örülök, hogy rászántam magunkat az odu elhagyására...
Kimentünk a közeli Bókay kertbe, megnézni az idei
Szeptember Fesztivált, és ha már ott voltunk, meg is kóstoltunk néhány ételt is - ízlett a kolduspörkölt, de még jobban a romalecsó! Sajnos a meggyes-mákos rétes elfogyott, de megoldottam, és vettem egy mákost és egy meggyest, s felváltva falatoztam belőle.
Azért látszik a fesztiválon a "szétválás" (a
SzeptEmber Feszt tavaly kiköltözött a Népligetbe), de szerencsére a pestlőrinci rendezvényre változatlanul sokan kilátogatnak - jó a hangulat, kedvesek az emberek, igaz csökkent a vásárló-kedv, de az ételek és italok jól fogynak (mire mi kimentünk vaddisznó pörkölt már nem is volt), szembetűnően sokan neveztek a gasztronómiai versenyre és sok gyereket láttunk boldogan mászni-csúszni-ügyesedni a
kalandparkban.
Nagy örömömre árulták a
Lek-Vár-Lak termékeket, így nem kellett neten rendelnem. Vettem is
bogyós mix szörpöt és
vaníliás fekete ribizli lekvárt! A kedves eladó hölgy szívesen kínálja a portékát, mindent meg lehet kóstolni, így az izgalmas
citromos almás bodzavirág lekvárból is kanalaztam, de nem vettem, mert tudom, hogy befalnám egyszerre - annyira könnyű és finom, egyáltalán nem klasszikus kenyérre való. (Mondjuk a fekete ribizli sem, de azt gyógyszerként eszem napi 2 kanállal.)
Az emberem szent őrültként tekintett rám, amikor boldogan mutattam neki, a ma érkezett bento dobozokat. Tudta ő, hogy dobozka mániás vagyok, és hogy ez szent és sérthetetlen dolog, de azt nem sejtette, meddig fajul ez.
