Esti mese perzsa herceggel

Tegnap este moziban voltunk. Mesét néztünk, felnőtteknek Prince of Persia: The Sands of Time címmel. Várakozások nélkül, csak kikapcsolódni, tényleg "mesét nézni" indultam a gigavászon elé, nem titkoltan várva a szertartáshoz kapcsolódó egyéb kellékeket is - közös vacsora, popcorn,...
Úgyis ritkán hódolunk ilyen elfoglaltságnak, ezért IMAX 2d-ben láttuk, a költségvetésbe belefért az 1.600 forintos jegy. Tulajdonképpen tetszett, bár én ilyen hatalmas képet valahogy nem tudok befogadni. Ez, és a hangerő néha annyira zavart, hogy kihuppantam a kalandból és untakoztam "kint" kicsit, amíg lassan vissza nem vonódtam (tudatosan akarva, nem tehetetlenül) a történetbe.
Bűvöletnek nem tudom nevezni, mert bár sokszor volt megragadóan csodás a látvány, hangulatos a zene, és elfogadhatóak a szereplők, mégsem varázsolt el (ahogy annak idején a játék sem).
Kellemes volt, nézhető, egy nyári estére megfelelő (kicsit hosszú, néhány jól elhelyezett vágással szerintem jobb lehetett volna).
Minden esetre ha legközelebb strucc közelébe kerülök, jobban a szemébe nézek. :D

Májusi csalogány koncertek

Amikor utoljára a nyaralóban tudtuk tölteni a hétvégét (két hete), péntek éjjel csodálatos madárdalra ébredtünk. Hosszan hallgattuk a csepnyi tünemény semmihez nem hasonlítható, minden emberi zenét és hangot megszégyenítő énekét, hálásan mosolyogva az éjszakai koncertért. Akkor még csak tippeltem, hogy egy szerelmes fülemüle hímnek köszönhettük ezt a csodát...

Másnap persze kinyomoztam, és kiderült, valóban ezt az apró madarat hallhattuk az éjjel.
A fülemülék májusi éjszakákon énekelnek, méghozzá kizárólag hímek.
Vágytam rá, hogy másnap megint ne tudjak aludni, remélve, hogy a szerelmes csalogány újra felénk járjon. Így is lett...

Amiért mindezt leírom, májusban az MME országszerte Fülemülék Éjszakája rendezvényeket szervez , az egyik például most, ma este lesz Siófokon, de van hirdetve program Budapesten, Gyöngyösön, Pécsen, Vácon és még számos helyen is (a honlapon részletesen szerepelnek a helyszínek).
Csak ajánlani tudom mindenkinek, ez a madárdal a világ legszebb természeti csodái közé való, szerintem.

Dr. House - Köszi!

Tegnap este megnéztem a House M.D. Season 6 évadzáró epizódot - bár amikor eléültem, valahogy nem realizáltam, hogy ez már az.
Tulajdonképpen még most is nehezen találom a szavakat. Olyan ívvel volt felépítve ez a rész, hogy valósággal belepaszírozott a székbe. Hugh Laurie játéka egyszerűen zseniális volt!
Úgy érzem, ha itt véget érne a House sorozat, akkor is elégedett lehetnék, ez így "nyitottan gömbölyű". És csak annyit tudok mondani: köszi!
Ahhoz képest, hogy a magyar tévében megjelent, első reklámoknál azt gondoltam, ennek a bunkó orvosnak a történeteit tuti nem fogom nézni (első megütközés: élősködőnek titulált magzat), most elmondhatom, imádom/imádtam! Örülök, hogy "megismerhettem" a karakterét.
Sokat tanultam tőle/belőle, rengeteg gondolatot ébresztett bennem, amiért hálás vagyok - a színészeknek és természetesen a sorozat szerzőinek, stábjának is.

Kucc-kucc

Fájt a hátam, majd beszakadt. Három napja. Gondoltam, mégiscsak megnézetem már orvossal, mert igaz, talán ha 15 fok van a lakásban, és non-stop fázom, de mégsincs ez rendben így. Aggódtam, kivételesen magamért.
Szerencsére nincs tüdőgyulladásom. Viszont mindenféle gennyes hólyagocskák költöztek be a torkomba - érdekes, nem is fáj - valami vírusnak köszönhetően. Mivel ennek hatására a pulzusom is össze-vissza rohangál le-fel, pihennem kell - veszélyes lehet (állítólag).
Hát jó, pihenek... fék kicsit behúzva, és várom, NAGYON várom, hogy kisüssön a nap.

Boldog Viharnapot!

Nincs más hozzáfűznivaló - mindenkinek a legjobbakat mára - ne fázzatok meg, érjetek biztonságosan oda, ahova indultatok, és a zord idő ellenére, legyen szép napotok!

Emlékek - fűben hemperegve...

Minden este eszembe jut, kéne ide írni. Mert olyan jó később újra olvasni (és Anyuci is innen tud oly sok dolgot meg rólam). De aztán sokszor elpereg az idő, és nem jutok el hozzá, hogy digitális sorokat rójak a web-naplóba.

Ma valahogy itt ragadtam a gép előtt (pedig tudatosan igyekszem nem ezt tenni), és elkalandoztam az archivált digitális fotók közt. Elidőztem a nyuszimmal töltött pillanatokon, és sok-sok szép emléken. Akkor még bőven nem bloggoltam...

Ez a képet, mi emléket idéz, most ide tettem - rég volt(...tényleg?!), olyan jó volt! Egy őszi, csaknem öt évvel ezelőtti októberi napon, a Kisfaluban.

Mennyi minden változott azóta... velünk, köztünk... és mégis, odabent, a mag, ugyanolyan.
Bennem maradt ez a veled (veletek) töltött, fűben-hempergős délután, az illatokkal, a napsütéssel és a sok mosollyal. Finom érzés, aranyló-narancsos emlék.

Kétkeréken - elindulás

Remeg mindenem. De tényleg. A keletkezett tejsav miatt (ha jól emlékszem, nagyon leegyszerűsítve ez az izomláz oka) az is fáj, amim nincs (vagy mégis de?). Mindezek ellenére (vagy pont ezért?) eufórikus boldogsággal vigyorgok. Fura.
Tavaly félbeszakadt, ma újra folytattam... tanulok. Állítólag egész jól megy - egyelőre az elindulás, és aztán "lassan" a gurulás. Ha lobog a hajam, még megijedek... És olyankor mindenféle történik (tudom hol a fék!).
43 évesen. Kerékpározni kezdtem. Jobb későn, mint soha... (Terveim szerint elkezdem az úszást is, ha a bőröm bírja.)

A múlt héten, itt a nyaralóban, a szombat éjjeli álmomban már olyan gyorsan bicikliztem, hogy szinte suhantam, és élveztem. Remélem tényleg bennem van ez, csak elő kell hozni :D.

Makacs vagyok, megtanulom.
Megyünk mi még a párommal Zamárdiból, kétkeréken a siófoki piacra!
(Ha nem idén, akkor jövőre..)