Start

Elkezdtem.
Kereshetek én hobbit, tudatosan, vagy véletlen ráakadósan, de minek ha tudom; tudatos létezésem óta nem vágyom másra, mint írni-olvasni-szeretni.
Ezért nekiláttam, akár "jön", akár nem - már nem várok a gondolatokra, sem hangulatra, "megfelelő" időre vagy bármire, amit talán csak kifogásként kerestem.
Papírra vetem a tétova gondolatokat, emlékeket, szavakat, mert jó, nekem.
Ha valaha valaki olvassa, tán neki is számít majd. Hordja e terhet a Jövő, nekem jó lesz most ez a Jelen.

Nyammmmm

Ma isteni sós-köményes, békebeli vajas kiflit sütöttem reggelire! A receptet fel is tettem a főzős blogomra, ezért itt most nem részleteznék.
De egy biztos, az illatos harapnivaló hatására, jól kezdődött ez a nap.

A kissé macerás kifli megalkotása közben Apunak és a Nagyikámnak hagyományos módon sült oldalast és főtt krumplit csináltam ebédre, és amint elkészült az illatos péksütemény, a kávé elhürbölése indultam is hozzájuk.
Örültek is az ételnek! Tudom én, nem csak a nyuszi, az ember 'pocaklény'...
Olyan jó, amikor élvezettel, cuppogva eszik, amit vittem!
Melengeti a lelket...

A Mamó kertjében lefotóztam a most nyíló virágokat, egyik szebb mint a másik!

Most a kései ebéd után itthon borozgatok, a lányomtól kapott tulipán csokor mellett.
Hát nem szép az élet?! :)

Végletes áprilisi vásárlás

Olyan, mint a kiszabadulás - a piacon mindenféle finom, egészséges hazai megjelenik, a boltokban a ruhákat tavaszira cserélik, hívogató könyvvásár van, a magazinok borítói is színesednek, és a kikelettel, sőt lassan már a nyárral foglalkoznak.
Valami egyszerűen megváltozik. Bennem is!

Vásároltunk - piacon, Lidlben, sőt még Schleckerben is (mert a párom emlékezett rá, hogy a Prágában vett kézkrém, ami annyira jó volt, onnan van, és itthon is kapható - zárójeleshurrá). Csupa nemolyat, amit szoktam. Még a reggelink is más volt, olyan, amit megkívántunk, csak ott, csak akkor (Bevallom, nem egészséges, mert LÁNGOS-t ettünk!).

Hetek óta piszkálja a csőröm a hajdina , no most vettem gabonát és pelyhet is. Lehet "rákattanok", mint a lenmagra, amit előbb kívántam, mint ahogy megtudtam, nem csak finom, egészséges is.

Vettem friss tojást, különleges liszteket, magokat a kenyerekhez, vörös lencsét (bár még fogalmam sincs miért), hajdinát, kölest, sőt zabitalt is.

Kéthete csicseriborsó liszttel tértem haza, mentségemre legyen mondva, annak tudom az okát , meg akarok próbálni socca-t, vagy legalább valami hasonlót készíteni, mert a nizzai utunk óta rajongó vagyok (pontosítom, inkább lennék, ha a közelemben árulnának).

Az is szuper, hogy amint megjön a fény, sokkal többet lehet olvasni - van hozzá természetes fény! No meg majd a nyaralóban, a fák alatt heverészve több időt szánok is majd rá, mint az őszi-téli évszakban. Így aztán szívesebben állok meg az újságos standoknál is, sőt...

Jót tett, hogy felszabadult hely a könyvespolcokon. Máris két könyvvel gyarapodott a könyvtáram ezen a hétvégén!
És mondja valaki, hogy nem érdemes rendet tenni! :)

Otthon az otthonban, fészkelés

Alakulunk, mint púpos gyerek a prés alatt...

Azt nem mondhatnám, hogy "kész" a dolgozó, mert javában fészkeljük, a nagyján már túl vagyunk.
Nekünk igencsak tetsző színre festettük a falakat (buzogány és bodza - kellemes, meleg barna árnyalatok), elkészült az új laminált padló (Köszi, Alkesz!), megvettük és összeszereltük a bútort, amire inkább én vágytam (Ikea / Expedit), és bepakoltuk a rengeteg könyvünk egy részét is a plafonig érő polcokra. (A többi maradt a nappaliban.)
Csepergettem, átültettem és végül beköltöztettem számos növényt is.

Még a kettőnk közti térelválasztó elem mindkettőnknek megfelelő és hangulatos belakása hátra van, de már itt "számítógépezünk", itt szöszögök reggelente, és itt dolgozik éjszakába nyúlóan az Ember, miközben én nyugodtan tudok aludni a másik szobában.

Jó, szeretjük, fészkeljük.
Majd ki kéne találni, hogy a másik szobában mihez kezdünk a sok felszabadult térrel...
Lassan, apró lépésekkel.
Nem sietünk.

Privát szezonnyitó - 2010

Most már valóban, tagadhatatlanul tavasz van. Ezen nem változtat az sem, hogy ha most kinézek az ablakon borús időt látok és szakad az eső...!
Idén sokkal korábban lemerészkedtünk a nyaralóba, mint máskor. Gondoltuk, mit nekünk a hideg, nem bírjuk már tovább a hétvégi lak nélkül. Dacolva az időjósok előrejelzéseivel, már péntek este (ahogy nyáron)felcuccoltunk és lementünk a faházba. A szezont ünnepélyesen "megnyitottuk" magunknak a közeli kedves étteremben egy-egy tál halászlével és egy közös túrós csuszával, majd suhantunk is a második (?!) otthonunkba, ahol hangos kuruttyolás hallatszott mindenfelé hajnalig.
Az este hűvös volt, de viselhető, pakolásztunk, beszélgettünk és jót aludtunk. Másnap pedig sütött a nap, amerre csak mentünk a ragyogó kék ég, és a habos felhők alatt virágok és emberek mosolyogtak mindenfelé.
Csodás nap volt ez a szombat, hálás vagyok érte!

Volt aranyszínű, mélybarna és zöld is...

... mármint persze sör.

Most, így a heti első munkanap reggelén csak annyit írnék - a forró kávém hürbölve - hogy voltunk, jó volt!
Majd mesélek, csak tegnap kevéske aktív energiámat a hamarosan elkészülő dolgozószobában vezettem le; többszáz könyvem rendszert követő polcra pakolásával.

Addig is néhány kép, a prágai tavaszról (vagy a tavaszi Prágáról):