Az utóbbi időben sok mindent kihagytam a blogomból, talán majd írok róluk, talán majd nem - minden esetre annyit most zöngeként megemlítenék, hogy a fiam még tavaly, december elején "kirepült" a fészekből és önálló életet kezdett.
Ennek hatására rengeteg dolog történt velünk is (anyai lelkem érzelem-hullámzásait most nem ecsetelném), például egy (pontosabban fél) szobásával több hely lett a lakásunkban, ami szinte azonnal hozott változásokat az életünkbe.
Például a párom vásárolt egy, a lányom által "ablaknyi"nak nevezett tévét - ami megint lehetne egy külön történet, hiszen 10 éve élünk itt tévé nélkül... de most nem lesz.
Aztán a többszáz könyvünk jó része átvándorolt az ideiglenesen raktár/teregető szobának kialakított térbe, az imént említett televízió okán a "nappaliból" kiszorult polcokra...
Ám, amiért most írok nem ez, hanem hogy eme néhány négyzetméter "normális" felhasználása végre eljutott a megvalósításig, és nekiláttunk, hogy kialakítsuk benne a dolgozó-kuckónkat!
Érdekes, nem sokat vajúdtunk rajta, hogy hálószoba legyen, pedig mindig is vágytunk egy önálló pihenőhelyre, de valahogy mégsem az tűnt elsőre jó választásnak. A párom és én kicsit eltérő ritmusban létezünk, sokszor mindketten gép előtt ülünk, de ő éjjel még nekiállna dolgozni, én pedig gyakran 6-kor ébredek, és gép elé ülnék - de egyikünk sem teszi, tekintettel a másikra, aki tőle egy méterre alszik. Ám most, ha ez a kuckó kész lesz, az alvás és a munkaterület elszeparálódhat. Alig várom!
Óriási kihívás nekünk ennek az apró szobának a felújítása (nem ecsetelem, mit hagy maga után egy kamaszkoron átesett ifjú tíz év alatt például a falakon), hisz van itt kérem tapéta tisztítás, temérdeknyi blue tak lepény leszedés, lyuk begipszelés, egy falon újratapétázás, konnektor-szerelés, festés, no meg padlóburkolási feladat is.
Februárban már minden héten haladtunk egy kicsit - hiszen a december-január időszakban az apró szobába rengeteg,
nincshelyedeegyelőreideberakjuk dolog került, a felújításhoz pedig ezeket mind ki kellett hordani Valahova.
Volt egy lelki-rákészülős hétvége is, amikor már nagyon akartunk, de végül nem csináltunk semmit. Mégis beleszámít - szerintem.
Aztán egy hétvége elment, a kapirgálásokkal, az egyik falon romossá vált tapéta eltávolításával, és számos barkács anyag és szerszám beszerzésével - amivel szintén nem rendelkeztünk (még kalapáccsal sem). No meg nagy gonddal kiválasztottuk a festék típusát, színét, és be is szereztük azt, remélhetőleg a kellő mennyiségben.
Tegnap tapétáztunk - ketten, két csíknyit a plafontól a padlóig - rengeteg ötlettel a megvalósítást, és aggódással az eredményt illetően.
Ma reggel hatkor örömmel konstatáltam, hogy a tapéta, igyekezetünknek megfelelve a falon maradt, és reményeinket valóra váltva lelkesen tapad új helyére. Ezért március hetedikén, ezen a hideg, de nekem már
akkoristavaszi napon, jön az új próbatétel - festeni fogunk!
Plafont és falat - méghozzá négyet - ráadásul, növelve kihívásainkat, kétféle színt is tervezünk használni; meleg barnákat (szeretem a nevüket: buzogány és bodza).
A kapcsolókat és a plafonról a lámpát nagy gonddal leszedtük már (nem úgy, mint annak idején a "profi" festők, akik összekenték ezeket a dolgokat), és az ablak keretet is beborítottuk az ecélra kapható, de
elfelejtettemanevét csíkokkal.
Valószínű csak lelkitársa leszek ma a páromnak e hatalmas kihívásban, mert a karommal sajnos nem tudom bevállalni a tetteket (elmentem új orvoshoz, megint kezelik, de ez egy másik történet), de nagyon izgulok, egyrész hogy elég festéket vettünk-e, valóban olyan szép színűek-e, mint remélem, vajon tényleg egy rétegben fednek-e, és sikerül-e a két szín találkozásánál, lakásunk amúgy sem túl szabályos éleinél, megfelelő látványt nyújtó találkozást létrehozni...
Jövő hét végén elvileg padlót burkolunk, és szegőlécet is varázsolunk valahogy a falak tövéhez.
Aztán, és addig, hét közben, jöhet a bútorvásárlás (de vajon hova tesszük ebben a rumliban?!), no meg persze végül majd ezek összeszerelése, és a kuckó berendezése.
Remélem Húsvétra kész leszünk...
Más is ilyen lassan halad, vagy mindez egy nap alatt kéne megtörténjen?
