Nyomok a homokban

Vannak napok, amikor az élet másmilyen. Kevésbé jó.
Bár vallom a változás értékét, és hiszem, jót hoz - ilyenkor valahogy a jelen ráül a dologra - így nagy szerencse, hogy oly gyorsan múlt lesz belőle.
Ez a nap ilyen volt, így most gyenge módon, búfelejtek oktalan, hisz egyik énem azt mondja, így a jó, így kell legyen. De mit csináljak, ha a másiknak fáj, annyira FÁJ...

És megint nem írom le, csak ennyit. Torz emlékként itt marad, akárcsak a ma esti vers, a lányom átölelése és a fülébe dúdolt, bennem ringó dalok.

Hamarosan nem lesz fontos, bár megmaradnak a nyomok.
És akkor most dúdoljunk...

...I'm not the only one starin' at the sun
Afraid of what you'd find if you took a look inside
Not just deaf and dumb iIm staring at the sun
Not the only one who's happy to go blind...

Olykor

Vannak pillanatok, amikor a szavaknak súlya van.

Olyan nagyonnemmindegymitmondok érzés ez.

Számít.
Értékes.
Felelősségteljes.

Vajon elég lassan mondtam?
Jót mondtam?
Megtudom mire hatottam?

Már mindegy... túl vagyok rajta. A homokszem átesett a másik részbe.

...félig tele van

Majd írok, csak most valami változik. És a leírása nem ide való, egyelőre maradok az át- illetve megélésénél. Gondolom, ha túlleszek rajta, majd tudok írni is, mégha nem is feltétlenül erről.
Jó nekem, úgy érzem jót hoz. Mondjuk ez nem nagy bölcsesség, mert szerintem a változás általában jó, valami újnak az alapja.
Addig is, ölelés. brb

BSzN Anyuci!

Boldog Szülinapot Anyu!