Olyan jó...

Amikor eltelt a nap fárasztó része, lassan megpihenhetek, indulok haza... beülök a kocsiba, rákerülök az Útra (amíg kiállok - parkolóból és rá nem fordulok, addig nem), bekapcsolom a zenét... helyesbítek: A Zenét, ami éppen kell nekem és szól... és dübörög, egyre hangosabban, amíg bennem nem rezeg. Majd énekelek, énekelek, és énekelek (ha olyan).
Gurulunk haza - az autó és én, de olyankor együtt, tehát inkább Mi.
Mintha ő is énekelne velem. Szeretem. Néha nem is akaródzik kiszállni... minden esetre a megérkezés is a mienk, végighallgatom az utolsó számot, Vele. Én és a gép. Furi. De mégis jó.

Anticipő - I Láb You?!

Eljött az idő. Most, hogy már elvileg nincs csonthártya gyulladás a lába(i)mban, túl vagyok a kezeléseken ,és kellő ideig hordtam a korrekciós betétet, ajánlott volt vásárolnom egy mbt cipőt, azaz anticipőt, ahogy a gyártó nevezi ezt a "forradalmi technológiát alkalmazó" lábbelit.


Tegnap el is mentünk az mbt outletbe, és beszereztünk egy ilyen maszáj szenzoros minicsónakot (pont olyat, mint ez itt a képen), amiben kb. újratanulok járni és edzem a finom izmokat, amiket eddig nem, vagy alig használtam.
Kíváncsi leszek milyen eredményt hoz, a beszokási és járástanulási fázisom után, amikor már tudom majd tartósan hordani.
Izgi (és nagyon drága) kísérlet. Ez életem eddig legdrágább (anti)cipője, az biztos.

Fék

Ma olvasgattam a Csak egy csésze tea bejegyzést és megint úgy éreztem, igen, itt a jel, amit már úgyis érzek hetek (hónapok?) óta: le kellene lassulni. Én is rohanok, reggel gyorsan ébredés, pikk-pakk reggeli, mikróban készülő kávé, ami az órácskába belefér házimunka, zsupsz a kocsiba, majd munkahelyi landolás, mélyvíz (ott aztán most nincs megállás, szusszanás, már teát sem csinálok mert sokallom az időt - bár a délutáni kávét megengedem magamnak, az viszont megint a pörgéshez kell), majd loholás haza, itt megint házimunka, ha bírom. De ma éppen munka, mert bent képtelen vagyok végezni, és nyomaszt, nem tudok aludni, így próbálok plusz idővel előrébb jutni.... Értelmetlen, tudom. De most kiútnak tűnik. Vagy mégsem?


Nem jó ez így, tudom. Egész délután fájt a fejem, fent (ahol sosem szokott), mintha valami hatalmas marok úgy döntött volna, bizony beroppantja a koponyám és megmártja ujjait az agyvelőmben. Nem segített sem gyógyszer, sem kávé. Bent volt aki azt mondta, kimerültség. Meglehet.
Elkezdek picit lassítani. Nehéz lesz, tudom. De talán lassabban is minden rendben lesz, haladnak itthon és bent is a dolgok, elkészül minden... és lesz idő a lassú pillanatok átélésére is... talán.

Zenével kicsit rásegítek, azt ér, nem?

Apró malackák Budakeszin

Szombat délután átgurultam a barátnőmékhez, és amint felébredt a csemete, már indultunk is a Budakeszi Vadasparkba, kicsit sétálni ebben a csodás időben. Kisebb kalandok után megérkeztünk, igaz késve, hisz már délután 4 óra volt, mire átléptünk a hatalmas fa kapunk, és elvileg 17 óráig lehet bemenni... Kicsit meg is lepett, hogy a hátralévő időre is elkérték a belépő teljes árát. De aztán kiderült, hogy 18 óráig kell elhagyni a parkot, így bőven volt időnk mindent megnézni...
Olvastam már a neten, hogy kis malacok vannak a parkban, vártam a nagy találkozást. Ilyen édes kis tüneményekre mégsem számítottam. Azt hiszem, csak ennél a kifutónál el lettem volna órákig. Ahogy az apróságok a nagy, erőteljesen horkoló disznó mellett összekupacolódtak, annyira édes volt...

Míg a kis család fele békés, délutáni szunyókálásával volt elfoglalva, a többiek a koca mellett pilinszkázva fedezték fel a környéket, mindent megturkálva, kóstolgatva, pici farkukat csóválva.
Nehezen mentem tovább, de volt még bőven látnivaló... európai bölény, mosómedve, muflonok, nyuszik, madarak, róka, farkasok...
Érdemes kimenni, az állatok elérhető közelben vannak, etethetőek is, de sajnos nekik való csemegét nem árulnak, így aki okos, előre készül és visz (sárgarépát, zöldfélét, almát).
Nagy élmény a jó levegőn, állatok közt sétálni kicsiknek és nagyoknak is.

Napkenyér

Ma reggel vettem a piacon - teljeskiörlésű kenyér magvakkal. Ez a neve, Napkenyér. Csodálatos, nem? És nagyon finom is! Örülök, hogy ma egyedül mentem ki, így kis csatangolással új helyeket fedeztem fel, például az apró pékséget is...

Húsvét hétfő - Siófokon

Lusta, pihenős hétfőt tartottunk, olyan ritmusban ahogy szeretjük, nem siettetve semmit. Nyújtózás az ágyban, majszolós reggelizés, notebook melletti kávézgatás, nyuszi tutujgatás, újság lapozgatás - semmi sietés.
Elhangzott az idei locsolóvers is (párom évről évre újat költ nekem), majd kaptam vizet is a hajamba, így megint nem hervadok el egy évig...

Délután átgurultunk Siófokra, ahol a kikötőben összegyűltek az ifjú hattyúk, kicsit potyázni, kicsit napozni, talán ismerkedni is egymással. Egyikük óriási fürdőzést rendezett (jobb alsó kép), szabályosan vigyorgott és úgy hancúrozott, pacsált a vízben.
A tollaik színe alapján azt gondolom, hogy nagyrészük még egészen fiatal lehetett, de akadt néhány hófehér, komoly "öreg" is, aki komótosan, de alaposan olykor meg is búbolta az ifjú titánokat.
Mondanom sem kell, gyorsan gyűltek a parton az emberek is, akik kíváncsian nézték az elegáns madarakat - tényleg ritkán látni ennyit egyszerre. Ment hát a kölcsönös szemezés oda-vissza...

A tó felől hűs szellő fújt, de ragyogott a nap, így a csodaszép időben jól esett a hattyúk megcsodálása után sétálni a Jókai parkban.

Mosolygós vasárnap

A vasárnap csak úgy elsuhant. Sétáltunk, főzöcskéztem, lustálkodtunk, megérkezett a Jó Pók és nagy örömmel falt (bryndzás gombát, sonkát, később bablét), no meg fröccsözött velünk. Sorozatokat néztünk és beszélgettünk... este pedig beájultunk.
És igen, jóóóóó volt!
Kicsit még festettem is, de ez így nem volt az igazi, még gyakorolnom kell. Az tény, hogy az ilyesféle alkotás leköt teljesen, közben nem gondolok semmi másra. Csak lehet nem az akvarell ceruza az, ami a nekem megfelelő eszköz ehhez, mert a pontos, jól sikerült vonalakkal még nem tudok bánni...

2009. 1. "itt alvós" szombat...

Itt vagyunk hát, ma idén először alszunk a nyaralóban. Már a múlt héten is szinte fizikai fájdalmat okozott szombat este hazamenni, de végre most nem kell! (Éjjel hűvös is volt faházhoz, és még nem volt vizünk sem.)
Az esti nyugovóra térő tó felől hűvös szellő fúj, a békák hada lelkesen kuruttyol, a meleg fényekbe burkolózó faházban vagyunk a kedvessel, illatos körtét majszolunk és élvezzük a jó levegőt, a nyugalmat, a békét. (A nyuszi miközben ezt írom, lelkesen körtét kunyerál emberemtől. Imádja a gyümölcsöket.)
Tavaly novemberben nem is gondoltam volna, hogy ennyire fognak hiányozni az itt töltött hétvégék, és majd ennyire jó lesz újra jönni a "fészekbe"...
Már itt vannak a fecskék és rengeteg madár, mindegyikük csicseregve ünnepli a tavaszt, tündériek! A kertünkben nem csak az apró nárcisz új lakó, hanem elszórtan ibolyák bukkantak fel a fűben - kedves kéken ott kukucskálnak a százszorszépek mellett. Remélem évről évre egyre több lesz!

Elbűvölő munkák

Ismét korán keltem (nem tudom mi van velem, amióta korán kel a nap, általában én is 6-kor kelek, holott alhatnék bőven, akár 8-ig is, de nem megy).
Ilyenkor igyekszem csendesen molyolgatni, nem felzörögni a családot, bár első mindig a nyulam, aki már alig várja az ébredésem, és a reggelit...

Ma valahogy kávém hürbölése (és a nyuszi keksz ropogtatása) mellett kreatív oldalakra landoltam, és ott találtam meg Agócs Írisz munkáit. Mint kiderült már láttam több mesekönyv borítót is, amit ő illusztrált, de akkor ennyire nem fogott meg - gondolom, mert nem lapoztam bele egyikbe sem és nem nyuszis volt, ami persze odavonzott volna mint fény a pillangókat...
Elvarázsolódtam. Nem volt olyan kép, amelyik ne érintett volna meg, és ne érezném, mennyire bájos, kifejező. Le vagyok nyűgözve... igazán nem is találom a szavakat, inkább megyek vissza, csak valahogy írásban is fejet akartam hajtani, kifejezve tiszteletem és megköszönve az élményt, amit kaptam.

Kép: © Agócs Írisz

Ilyen volt nálunk...

...a Balaton, 2009. április 4-én. (Nem bírom ki, hogy ne mutassam meg.)

Csodálatos hétvége

Csodálatos hétvége volt, különösen az aranyló szombat. Végre újra láttam a Balatont, amit ilyenkor szeretek a legjobban, április-májusban! Selymes, tiszta, kék a víz, éled a természet, kuruttyolnak a békák, végtelen nyugalom van.
A képen látható nárciszoknak külön örültem, mert tavaly kicsit bátortalanul rejtettem a földbe a hagymákat, hátha... és megmaradtak mind, s idén ott mosolyogtak rám a feljáró mellett.
Jajj de nem akaródzott már szombaton hazajönni... de még nincs lent víz (mármint a házikónkban, nyilván a tóban bőven akad). Ha minden igaz, Húsvétra lemegyünk, és ott alszunk, lesz bármilyen hideg is az éjjel (majd összebujunk). Nagyon várom!

Víkend

Végre itt a hétvége! Ha minden igaz napos is lesz, juhúúú!
Mindenkinek olyan hétvégét kívánok, amilyenre vágyik! (Én leginkább béka-kuruttyolós, Balatonosra, megyünk is megnézni a tavat és a házikót, szippantani friss, nem-büdös-városi levegőt...)