Csend (marad)

Nem írtam, mert amit leírnék, nem ide való, nem tudom (akarom) kitárni. Ezért hallgatok, forgatom magamban.. aztán vagy megoldom, vagy tovább lépek, vagy bármi...
Egyelőre itt marad a csend.

Vége van

Lezárult az 5 hetes program, döbbenetes, hogy ilyen gyorsan eltelt az idő. A HáziPatika "ígérete" teljesült, a szinte utolsó betűig betartott étrenddel valóban fogytam öt kilót, sőt egy picit többet. És nem is a súly a lényeg, hanem a közérzet, a változás, és a centik. Például csak a derekamból 14 centi ment le, ami sajnos jól mutatja milyen dagi voltam!
Nem fogyasztottam cukrot 5 hete! A kávémat már édesítés nélkül iszom, és szeretem így! Meglepő, de nem hiányzik a burgonya, pedig kedveltem mindig. Azért fogok még enni, biztosan később...
Számomra csoda, de simán eszek már virslit mustárral, kenyér nélkül (csak nem kívánom a virslit sem).
Megkóstoltam rengeteg új ízt és ételt, találtam néhány kedvencet és volt bizony, amit képtelen voltam megenni... Na igen, a szardíniával elkevert, fokhagymás rántotta, nem csak ronda volt, de rossz is, hát még rákenve a párolt spenóttal...
Megváltozott a kedvenc reggelim - a langyos tejes, teljeskiörlésű gabonapelyhes nyammogást már alig várom, igaz egy kanálka mézet néha ráteszek.
Beleszerettem az édesköménybe, és az első, kipróbált variáció már kint is "figyel" a sufoneszán a 120. bejegyzésként, és kiderült hogy a 2. napja a megadott recept szerint elkészített reszelt cékla isteni finom (frissen nem volt nagy szám, csak ehető)...
A tapasztalataimat majd még megosztom a finomabb, és nekem új ételekről, hiszen többet is újra szeretnék készíteni. Mivel szinte mindig reggel hétkor keltem, akkor főztem és csomagoltam, ritkán volt alkalmam fotózni, hiszen csak mostanában van olyankor már világos...

Most két út van előttem, de már az első hét után tudtam, merre fogok most menni. Tovább, új "kört" téve, azaz megint egy 5 hetes kúra következik, és nem várok el tőle újabb öt kiló mínuszt (bár nem fogok duzzogni, ha sikerül még leadni). Viszont remélhetőleg továbbra is jól érzem majd magam, nem fogok "jojózni" és ebben is társa leszek a páromnak, aki egy hete csatlakozott hozzám, és máris három kilóval kevesebbet nyom a mérlegen...
Én "kis" hősöm!
Megyek is reggelit készíteni neki és nekem!

Kék, nyuszis, szives, valentinos - nap

Nem vagyok Valentin nap fan - műünnepnek tartom, amit azért hoztak létre, hogy a kereskedők a Karácsony és a Húsvét közötti időszakban se halljanak éhen a mi kis fogyasztói társadalmunkban. Mégis szívet melengető, amikor az embert ilyen rajz várja reggel a lányától, vagy az Anyukája nagy gonddal képeslapot küld, és szeretget...
Szóval bár tudatosan igyekszem magam távol tartani a hullámtól, nem veszek szívet ölelő plüssöket, piros bögrét, bonnbonnt és miegyebet, ezek a dolgok bevallom jól esnek, és már kattog is - én is adjak nekik valamit. De azt hiszem, ez a csapda - ezért marad az ölelés és a nagy puszi.

Új kedvenc

Kis segítséggel, de megvan a zene, ami most kell nekem. Pont olyan, amit szeretek, bár sosem hittem volna, hogy ezt bárki ötvözte. Az afrikai dallamok, táncok, a természettel való létezés és mozgás mindig is vonzott, akárcsak minden ami kelta - legyen az dallam, hang, motívum...

Örülök, hogy van muzsika a közelemben újra, olyan, ami mintha a lelkembe dúdolna, pulzálva, megrezegtetve a bennem szunnyadó dolgokat...
Ezt hallgatom most:
Afro Celt Sound System

Tüpp, türüpp

Picirit megmakkantam... mert hogy csak ez járt ma este hazafelé a fejemben körbe-körbe, mint egy beakadt lemez:

...Hol volt, hol nem... álmodtál róla,
Hogy hol fenn, hol lenn, de van egy Party Zóna!
Ciao, ciao Róma! Hello Arizona!
Most van holnap, miénk a Party Zóna. Ez a Party Zóna!

Na jó, hazaértem, CD előás, Rapülők album betesz. Jól esik, üvölt. Párom tűri, sőt táncol. :D Jó ez így, még mindig naon jóóóóóó!

...Lehunyja kék szemét az ég.
Lehunyja sok szemét a sok szemét,
A rakéta alszik a silóban,
És az atomerőmű ma nem robban...

Holnap este szülinapi buliba megyünk, hármas ünnepre. Már rég nem voltunk ilyenen. Szívesen leírnám mit találtunk ki ajándéknak, de nem merem, iciripiciri az esélye, hogy olvassák az ünnepeltek, de mi van ha mégis... így csak "csendben" ünnepelem őket kicsit, én már ma. (Végülis nem én üvöltök, a Rapülők muzik tör hangerejével a térbe...
Na tergetek egyet a Szívzuhogás-ra! ;)