2009. január 30., péntek

Ég a gyertya ég

A lányom szokott ilyet, és tudom, sokan mások is... Egy kósza gondolat során arra jutottam, kipróbálom, hisz az engem már nem annyira aggasztó (lassan megszokom), ám tagadhatatlanul nem normális, a lábamon immáron több mint fél éves, az orvosok által be nem azonosítható okú folt/seb, kisebb tenyérnyi felületen makacsul megvan.
Így most esténként testgyertyázás van, nem sokkal az érintett felületnél feljebb a lábszáramon. Ilyenkor a lányom szobájában kényelmesen elhelyezkedek, ő pedig meggyújt egy gyertyát, s amíg leég beszélgetünk, a végén a csonkot pedig kibontjuk és kielemezzük, mit találtunk benne. Kicsit kétkedve figyelem a dolgot, hogy az az izé-kupac a bőrömön át belőlem jönne ki (?!), ám akár így van, akár nem, a "bibi" határozottan javulni látszik.
Szeretem ezeket az esti kis szertartásokat, már csak a lelkemnek is jó, olyan kis nyugis, megállós, valakinek-fontos-vagyok-os.

2009. január 26., hétfő

Véget ért a 2. hét GI menüvel

Megint hétfő, súly és körfogatok mérésével kezdődik a reggel. Sajnos a súlyom ezen a héten nem csökkent annyit, mint az előzőn - igaz, meggyőzőek az egyre kisebb értéket mutató "körfogat értékeim" - 5-10 cm már szinte mindenhonnan lement. Így visszatérek a "sietős menü"-höz, a GI több szempontból sem jött be, sokat fájt a gyomrom, pedig a hal miatt jó lett volna...
Talán azért sem teljes a héten a "siker" mert a lányom 20. születésnapján a tortából ettem egy vékony szeletet, de az ugye nem megismételhető pillanat, így kibírom ha pár héttel később leszek emiatt karcsúbb. Aznap az ebéd sem az előírtak szerint volt, hisz családilag mentünk étterembe, de sikerült tészta, kenyér vagy éppen burgonyamentes ételt választani (francia hagymaleves, rostonsült lazacderék friss kevert salátával).
Jöhet a 3. hét, én készen állok!

2009. január 24., szombat

2009. január 20., kedd

Diétázom...

Nem jellemző rám, hogy nagy hévvel csapnék a diétákba, de sokáig nem is volt rá szükségem rá. Ifjon nem számított mennyit ettem, fix volt a súlyom. Ám ahogy telt az idő, ez a súly gyarapodott, igaz nem kellett szabályozni különösebben mit, és mennyit eszem - egy ideig. De ahogy az ember becsücsül a gép elé, és egyre kevesebbet mozog, gyorsan szaporodnak a kilók és már nem jó tükörbe nézni, sem a frissen készült fotókon szembesülni a megváltozott testtel, aminek a képe a fejünkben nem biztos hogy stimmel.

A Házi Patika oldalán január 12-én, alig több mint egy hete indult egy diéta program, ami 5 hét alatt 5 kiló leadását ígérte. Úgy döntöttem belevágok, és igyekszem mindent pontosan betartani. Nem mondom, hogy a menükön semmit nem változtattam, mert voltak ételek, amiket természetesebbnek éreztem pl. ecet helyett citrommal, vagy egyáltalán nem akartam olyanokat enni, mint marhapárizsi vagy baromfi felvágott, ezért azokat egyszerűen kihúztam. Így a kiírtnál többet biztosan nem ettem, hisz csak csökkentettem az adagot. Az ötszöri étkezést viszont betartottam, akár éhes voltam akár nem, mert ez állítólag fontos, akárcsak inni 2 liter folyadékot (ez nehezen megy!).
Az első héten le is szaladt rólam az ígért egy helyett három kiló, anélkül hogy éheztem volna.

A múlt héten a "sietős" menüt vállaltam be, mert nem tudtam mennyi időm lesz főzöcskézni (így is szinte minden reggel fél óra készítgetni a napi csomagot, olykor főzni reggelit, ebédet).
Ezen a héten pedig a "GI" étrend mellett voksoltam, mert az előzőben zavart néhány dolog - túl sok volt a maradék (amit nem kívánt a család, nekem meg a heti menüben többre nem volt szükségem), a nehezen vagy egyáltalán nem beszerezhető hozzávaló (pl. friss, zsenge spárga), és a nem kívánt dolgok (pl. az említett felvágottak) és hiányoltam a halat. Ezen a héten kétszer is lesz halacska és érezhetően más az ételek fűszerezése és összetétele is. Gondolom nem jó váltogatni (6 féle menüsor közül lehet választani), ezért vasárnap eldöntöm, megyek-e tovább a GI-vel vagy maradok a sietősnél...

2009. január 15., csütörtök

Mese a Korongvilágról...

"A mese a hagyományos megfogalmazások szerint olyan történet, amiben olyan népi figurák szerepelnek, mint tündérek, koboldok, manók, szörnyek, óriások, beszélő állatok és gyakran varázslatok is . A mese ezen klasszikus formájában sokkal inkább az "egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren is túl" fiktív világában játszódik, mint valódi helyszíneken vagy időben." Wikipédia

Kell. Szerintem egész életünkön át szükségünk van mesére. És bár nagyon jó olvasni, saját ritmusban emésztve elmerülni más világokban, mégis akkor a legjobb, amikor Anya vagy Apa mesél, ringat álomba... már ha el tudunk aludni a nagy izgalomban.

Én még mindig olvasok és mesélek is mesét, főleg magamnak. És vannak mesés könyvek is, melyeket újra és újra át kell élnem, el kell olvasnom, hogy picit része legyek annak a világnak. Ilyen a Terry Prattchet könyve is, A mágia színe. Tucatszor olvastam, faltam... nem elég.
A karácsony másik kedves kincse ez a hangoskönyv, melyen Rudolf Péter előadásában hallgathatom, kicsit úgy mint a gyerek, igaz nem saját ritmusban, mégis jó, mert bár nem rezdül velem mint Anya, de elméláz a kellő helyeken és rezzenéstelen tud maradni ott ahol könnyeim csorgatva kacagok. Szeretem. Köszönöm.

2009. január 13., kedd

Átaludt szilveszter

Szép lassan csak előkerülök, és még mesélek is (vagy nem). Már napok óta tervezem leírni az új év kezdetét, csak valahogy nem jött össze...

Ám most, ezúton bevallom, átaludtam a szilveszter éjszakát - magam sem tudom megmondani mióta nem aludtam egyben (szinte) 12 órát előtte. Most viszont szinte átálmodtam magam 2009-be, rekord mennyiségű szundítással.
Előző este nyugtalanság okán alig tudtam pihenni, így elég kimerült voltam egész nap. Estére ez odáig fajult, hogy a páromat este tízkor befűztem összebújós tévénézésre és be is dobtam a vállán a szunyát iziben.
Éjfél előtt egy perccel felriadtam, "Jajj, már ennyi az idő?!" - "Igen, igen..." - mosolygott a Kedves és már hozta is a pezsgőt, mégiscsak koccintsunk. Sikerült pont a megfelelő pillanatban nyitni az italt, összefonódó tekintettel megélni 2008 utolsó percét... kicsit álomszerű is volt...
A kortyokat lassan ízlelve néztem az utcán didergő, tüzijátékot-fakasztó ünneplőket.
Ekkor hívtak a gyermekek buliból, nagy (tömeges!) BÚÚÚÉKKKK kiabálással köszöntve (ami nagyon jól esett), így megnyugodva, hogy mindketten jól érzik magukat, vissza is ájultam az ágyba, és durrogás-kiabálás-ujjongás-bulik ide- vagy oda... én bizony aludtam reggelig.
(kép forrása: udonchow)

2009. január 8., csütörtök

Csúzlimalac

A lényt nem én kaptam, a párom, aki itt kevésbé ismerten malac-fan. Bár velem előrelátóan megígértette karácsony előtt, hogy nem veszek neki mindenféle apró (vagy kevésbé az) csecsebecséket (porfogókat), elmulasztotta ezt a barátja felé jelezni (Igaz, nem hinném, hogy e kérés a Jó Pókot különösebben befolyásolta volna).
Így aztán a közös karácsonyi vacsora előtt, ajándékbontáskor ez a tünemény kukkantott ki a dobozból...


Itt látható Ő, amint a családba érkezett és csodáljuk.


Majd kiderült, ez a malac bizony nem porfogó!
A plüss konnektororrú, csúzliként kilőhető, majd repül és közben röfög!


Néhány röfögős kilövés megmagyarázta, miért szükségesek ezek az elbűvölő gülü szemek.

Mondanom sem kell, a malac nem csak életem párjának okozott örömet, és olykor azóta is reptetjük...