2009. március 31., kedd

BSG - köszönet

Vége van., elfogyott, nincs több perc, amit várhatnék... Egyik szemem sír, a másik nevet. Rengeteg olyan pillanatot köszönhetek ennek a sorozatnak, amit nem felejtek el. Nem csak a film által kínált élményekre gondolok, mert kihatott a valós életemre is, annál többet adott, mint a lehetőséget a teljes kikapcsolódásra.
Elgondolkodtatott, új ismeretségeket és baráti beszélgetéseket hozott, sőt Kara Thrace karakterének hatására döntöttem el, hogy levágatom a hajam, akár akarja a femili, akár nem.
Megszerettem e sorozat karaktereit, érdekelt a jövőjük, a múltjuk, a jelenük, picit a részemmé váltak. Bár sok sorozatot nézek néhány éve, ez állt hozzám a legközelebb (eddig).
Minden tiszteletem az alkotóké, beleértve mindenkit aki dolgozott rajta, mert igazán igényes munkát adtak ki a kezükből. Köszönöm
Hiányozni fog (mégha érkezik is a Caprica...)

2009. március 29., vasárnap

Bátor mosoly holnap este

Holnapra - ha minden igaz - készen lesznek az új koronák a fogaimra, és amint felillesztették őket, ismét bátran mosolyghatok, no meg rághatok.
Erre nagyon vágyom már. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire fog hiányozni a fogaimmal való örlés...
Dégelgetem is a holnap vacsora lehetőségeit, mert az ebéd még puha sóska lesz, de vacsira már akármit is ehetek.

Repül az idő! Azért drukkolok, hogy minden rendben legyen, bár olyat még nem hallottam, hogy gond lett volna, ha a váz-próbán tökéletes minden.
(Pesszimista gondolatok kikapcsolva. Rendben lesz.)

2009. március 28., szombat

Jó hírek

Szerencsére minden adatot sikeresen megmentett életem párja az elfüstölt kütyükémről, és máris kaptam új dolgozós adathordozót, így mindössze egyetlen nap nem voltam annyira hatékony, mint máskor.
Így aztán a kezdeti rémületem, a "soha rosszabb ne történjen senkivel" állapotba csapott át.

Örülök, megnyugodtam. Ezentúl sokkal szorgalmasan mentem majd el adataimat, hogy nyugodtan alhassak. Bár, a levelezésmből 6 nappal ezelőtti, a dokumentumaimmal naprakész állapotot tudtam volna helyreállítani, így azt gondolom, az átlagosnál jóval inkább figyeltem erre eddig is. Sajnos nekem 6 nap kiesés is sok gondot okozott volna... De szerencsére nem így alakult.
És most jöhet a csodálatos időt ígérkező szombat!

2009. március 26., csütörtök

Hideg is, meleg is

Ma bent a cégnél elfüstölt a dolgozós vinyóm...:( :( :( Még nem tudom bármi menthető-e róla. Nem vagyok bizakodó, mert a szaga rettenetes...
Van amiről volt backup, van amiről nem. Még nem is tudom felmérni mim lett oda, mi pótolható és mi nem, s hogyan hat ez a következő napok munkáira...

Azért volt ma jó is... DHL Express küldemény várt itthon és... Igen! Megérkeztek a jegyeink a nyári U2 koncertre.
Remélem nagyszerű élményhez nyújtanak belépőt!

Ropogós, puha, foszlós, illatos..

Olykor megengedem magamnak ezt a luxust, hogy korán lemegyek a kis boltba, és friss zsemlét veszek reggelire.
Szeretem. Akár csak vajasan is, mert maga a zsemle finom. Most már "utána" vagyok, lassan kortyolgatom a reggeli kávém és élvezem az elégedett érzést, próbálok belebújni, kiélvezni a nyugalom másodperceit, hisz nemsokára indulás van, munka, pörgés - de most erre nem gondolok (ugye?!).
Most a kávé illata, és az elfogyasztott friss zsemle öröme tölti ki a perceket...

2009. március 23., hétfő

Bebogozva

Jó lenne egy kis nyugalom, úgy kibogoznám magam. De valahogy nincs erre időm, mégha az eszemmel tudom is, fontos.

Próbálom magam utolérni a házimunkában, jó Anya lenni, mindent megfelelően "ellátni", például ügyelni hogy a vasárnapi ebéd számunkra is fogyasztható legyen (a diéta életmódváltássá fajult, legalábbis nálam). Sőt, óvatosan egészségesebb ételeket csempésszek a gyermekeim hasába is.
Érnek apró sikerek (a fiam már olyan dolgokat megeszik, amit azelőtt soha), és kudarcok (a kókuszos zabpelyhes keksz kissé más lett, mint az áfonyás), de valahogy fáradtnak érzem magam, tényleg. Nem néhány hetes dolog ez, hanem sok-sok éves. Próbálom megfogalmazni, de nem megy. Anyu érti, ő is átélte...
Remélem, hogy a tavasz változást hoz, hisz ezen a héten nap mint nap örültem - már világosban ébredek, és világosban is indulok haza a munkából!
Majd jobban ügyelek arra, hogy megtaláljam a mindennapi élet örömeit.
Nincs is okom panaszra, a lányom tegnap megint szeretlek-virággal tért haza, így ma reggel három csodálatos, sárga tulipán mosolygott rám a konyhában, mikor kimentem kávét készíteni.
Nincs hát okom ilyen kornyinak lenni, nem igaz?!
Jövő hét végén lomtalanítás, megpróbálom ezt a furcsa hangulatomat is kiszanálni a lomokkal...

2009. március 18., szerda

Let me in the sound...

Megyünk, ide! Most nagyon heppi vagyok, hogy sikerült pre-saleben jegyet vennem, és nem "remélem kapunk a parkban" alapon megyünk a következő U2 koncertre.
Annak is örülök, hogy végül mégis lett egyáltalán, hisz Bono az Elevation tour után azt mondta, lehet nem lesz több koncert körút.
Nem mondom, hogy lehanyaltam az új albumtól, bár néhány számra teljesen bekattantam, no azokat meg bármeddig is elhallgatnám.
Szokom, mert lehet én vagyok ehhez még "kicsi".
Most aztán jön a készülés, tanulás, mert a koncert csak úgy jó, ha én is énekelek!
Let me in the sound... Let me in the sound...

2009. március 15., vasárnap

Önsanyargatás vagymi

Ó ha tudnám miért akkor készítek illatos, ropogós zabpelyhes kekszet, amikor nem tudok rágni...
Ennyi eszem van. A zabpelyhes rakott cukkini tökéletes választás volt, egészséges, finom, és nyammogva ehető, de sajnos ez a a csoda, nem.

Pedig még egy darabig várnom kell, hiszen még csak hétfőn teszik fel a fogászati fémallergiavizsgálat tapaszait a hátamra (úgy döntöttem, mielőtt elköltenék ennyi pénzt, megnézetem mit bírok és mit nem, és utána döntök csak), csütörtökre lesz eredmény, akkor tudok telefonálni a fogorvosnak, milyen koronát kérek szépen, és onnan még gondolom 1-2 hét a várakozás.

Ha valaki tud nekem ajánlani pempős (értsd nem kell rágni), lehetőleg egészséges ételt, ami langyosan finom (se hidegeget, se forrót nem tudok enni) és nem édes, kérem írja meg nekem. Előre is köszönöm.
Szép hétvégét mindenkinek!

2009. március 14., szombat

Névreszóló virág, nőnapra

Szeretném ha nyoma maradna ennek a kedves ajándéknak, amit egy programozó kollégámtól kaptam nőnapra.

Igaz nem ő volt az egyetlen, aki felköszöntötte csapatunk hölgy tagjait, mégis különleges ez a kis virág (az idei legkedvesebb nőnapi ajándék a párom puszija mellett).

...egyrészt mert csodaszép, másrészt mert ő nevelte, sőt a kis cserépre sk festette fel neveinket...

Köszönöm BL!

2009. március 13., péntek

Boldog születésnapot, Mütyürke!

Érdekes dolog ez a blog társadalom. Ámulom, és tisztelek mindenkit aki vállalta, hogy nyíltan megmutatja életét a világ előtt. (Nekem nem mindig megy jól.)
Olvasni, picit részévé válni valaki mindennapjainak, anélkül hogy valaha is találkoztunk volna, különleges élmény. Hát még az áldott állapotának meghitt pillanataiba betekinteni, azt gondolom ajándék... És ma reggel egy pici lány születéséről olvashattam (sőt előtte a családdal, a barátokkal izgulhattam), mert ma megszületett Mütyürke! Gratulálok Piroska, és neked is Farkas, bár sosem láttalak benneteket, mégis itt csücsültök a szívemben családostul...

Leendő halál

A fogorvosnál volt kis időm, és "még mindig" elvagyok Fodor Ákos - Még: Mindig kötetével. Újra és újra olvasom, forgatom a sorokat, van amit nem értek, van ami azonnal betalál, és némelyik nem érint meg egyáltalán.

A következőt többször is forgattam magamban, érdekes, fricska, tetszik.
(Többet nem írok már le, nincs kapcsolatom a szerzővel, lehet nem örül, hogy néhány versét lejegyzem ide...)


A bevásárlóközpontban

Nézegetem leendő halálomat.
Tulajdonképpen egész jó kis halál;
a beláthatatlanul széleskörű választékból
még ez látszik a legmegfelelőbbnek.
Méregetem még súlyra, színre, ízre, alakra -hm,
végtére is ezért mindent megadnék
(kevesebbért meg úgysem kapható)
- na jó. Hát akkor: ez volna az. És előre is
köszönöm a pontos házhozszállítást.
Fodor Ákos

2009. március 12., csütörtök

Nyammogás és pempő

Nemrég volt, hogy rászántam magam a szokásos évi fogvizsgálásra (bevallom, ráadásul kb. egy évet galádul kihagytam) és perszehogy találtak két kisebb lyukat.
Ezek rendbehozatalán már túl is vagyok, egyik kicsit macerás volt, fájt is jópár napig még, elmúlt, kész - fátylat rá.
Ám mivel koronáim is 9 évesek voltak már, ezt is megnézték röntgennel, nehogy alattuk gubanc legyen...
Fohász ide vagy oda, bizony mindkettő alatt volt probléma, így tegnap este mentem a lebontásukra.
Sajnos, annyira be van gyulladva alattuk az íny, hogy a véres részeket kihagyva a sztoriból is elmondható, kellemetlen egy órám volt a fogorvosnál, és vissza sem tudta takarni a kis csufikat, mert most fogíny ápolás, csitítás következik...
Közben arra jutottunk, hogy 99% a fémallergiám miatt nem nyugodott meg ez az így (lehet ez okozta a sosemtaláltákmegagócotdevalaholvan problémáimat is). Így viszont az enyhén szólva borsos árú, "normál" korona bizony nem lesz jó, most tipródhatok, hogy a mi kerüljön a kényes számba, az arany (szor másfél) vagy a cirkóniumoxid (szor több mint kettő)...
Mondjuk most még kevésbé ezért fáj a fejem (hétfő estig kell dönteni), hiszen a furi kis fogcsonkokkal macerás enni, főleg mert az ínyem finoman szólva hisztis, ezért pempő napok következnek - csak puha, csak langyos, csak nyammos... és rendszeres gyógyíros öblögetés.
Sigh.

2009. március 9., hétfő

Tegnap... holnap

A tegnapi nap megint "másként" alakult, mert a szél miatt még friss kenyérért sem volt kedvem lemenni, nem még hogy csavarogni vagy ilyesmi.
Így viszont készült itthon ciabatta kenyér, és Lala kifli, csodálatos illattal töltve meg a lakást. Ismét néztünk filmet, ezúttal mindkét gyerekkel, no meg volt közös játék, családi reggeli, és beszélgetés is (teljesen más sorrendben, hihi).
A L'ecsó sokkal jobban tetszett, mint a Wall-e, már az első percekben megszerettem ezt a kis patkányt - főleg a fülecskéinek nem bírtam ellenállni. El is határoztam, hogy nyáron majd megpróbálok alkotni ilyen művészien elkészített ratatouillet, mert vizuálisan is egészen különleges élmény.
Azért ha belegondolok, engem kicsit zavarna, ha a kedvenc éttermem felett patkányok randalíroznának... vagy akárcsak eszegetnének kúltúráltan.
Sajnos többet most nem tudok írni, loholok dolgozni, pedig tovább is van, mondanám még... Talán holnap.

2009. március 8., vasárnap

Piac, pizza, mesefilm...

Valahogy minden másként alakult, de szeretem a tegnapot...
Ahogy terveztem, elindultam a piacra, ám a parkolóban összefutottam a fiammal, aki éppen érkezett haza. Bár nem szokott, most csatlakozott hozzám, kijött velem a piacra. Ez kicsit váratlanul ért, és már szerintem megszokásból (férfiember nem bírja) eltekintettem a teljes felderítéstől, és azt vásároltam, ami feltétlenül kellett (tojást, gyümölcsöt, zöldséget és persze petrezselymet a nyúlnak - enélkül nem lehet piacról hazajönni -). Együtt megebédeltünk a kedvenc kifőzdémnél, majd szerencsére találtunk Apunak szénsavmentes Balfit a mindenféle boltosnál. Hurrá, nem kellett nagy áruházba menni! Ezt és egy adag még forró pacalpörköltet házhoz is szállítottuk...
Otthon aztán egy kávé mellett gondoltam játszom kicsit (1-2 órát), de végül az ismét elővett druidámmal egyik instából a másikba sodródtam egy remek, magyar csapattal, így hosszabb idő ment el erre - jól esett.
A leányzó már elment dolgozni, és estére festegetést terveztem, de aztán úgy alakult, hogy pizzát rendeltünk és a fiammal és az ágyon tespedve megnéztük a Wall-e-t. Rég néztem mesefilmet. Kicsit olyan volt, mint amikor a gyerekek még aprók voltak és rendszeres volt a családi mozi, azt hiszem kívülről fújtam az összes mesét, szereplőt, epizódot... Azért ez a film eléggé kis butyuta, semmi különleges mondanivalója nincs, bár nem állítom, hogy nem tart görbe tükröt az orrunk elé. Moziban csalódtam volna, most jó volt, kikapcsolt.
Utána viszont már nem volt energiám bármi kütyüzéshez. Gondolom a hajnali ébredés kihatott rám, mert elkezdtem tévézni, és be is szunyáltam az RTL-en adott, Max Havoc és a sárkány átka című gyengécske akciófilmen és bevallom, ma sem bánom, hogy fogalmam sincs mi lett a végkifejlet...

2009. március 7., szombat

Szeles szombat

Szeles napunk van, de azért én szeretem. Reggel van, és bár már ettem és kávéztam, még nem döntöttem el, mivel töltöm a napot. Ugyanis ma "szalma" vagyok, életem párja hajnalban útra kelt egy kiállításra Bécsbe, és csak holnap, "valamikor" érkezik.
Ez a fél ötös kelés megviselt, azt sem tudtam hol vagyok, amikor csiporgott a telefon, pedig korán lefeküdtünk, de a nyuszit sajnáltuk bezárni, ezért kint ártatlankodott, egészen éjfélig, amikor mindenféle fontos dolga akadt, és nem tudtam aludni miatta. Mire végülis bezártuk, fél 2 volt, ezért pont a legmélyebb álmomban ért a riasztás hajnalban.
Azért pár perc éledezés és magamra találás után kimentem a konyhába és a sötétben (villanyt nem kapcsoltam fel a világért sem) készítettem a páromnak két rántottás szendvicset az útra -ez a minimum! - majd mikor távozott, visszaaludtam.
Jó lenne ha a szél elfújná a felhőket, és kisütne a nap. Drukkolok. Szerintem addig majd piacra megyek, meg szokásos szombati körút, aztán az időjárás függvényében döntök, mi legyen ma.

2009. március 6., péntek

Végre hétvége

Nagyon fáradtan értem ma haza...
Nem szoktam a munkáról írni, most sem teszem, de nem volt könnyű hetem. Talán kicsit korán is vállaltam be a dolgot, hisz múlt hét csütörtökön elkapott a legújabb vírus, amivel több időt töltöttem a toaletten, mint szerettem volna, és bizony az ágyam felé vezető út többször kifogott rajtam, az előszoba padló kövén feküdtem, majd bemásztam, sőt többször szószerint beájultam az ágyba.
Szombat-vasárnap még pihengettem, de hétfőn mentem dolgozni már, bár éreztem, a kobakom még nem százas, kicsit dehidratált voltam...
Sebaj, itt a hétvége, igyekszem aktívan pihenni és sokat aludni, hogy hétfőre már százas legyek.
Remélem süt majd a napocska is, ahogy ma délután!

2009. március 4., szerda

Néha helyükre

behoztuk a szellőt

hallom épp
lemosod magadról a város

nekem jut a hátad
szeretem ha meztelen vagy

néha helyükre találnak a dolgok
(Puskás Balázs: Élő szövet)

2009. március 3., kedd

Hóvirágom, hóvirágom


Donászy Magda: Hóvirág

- Hóvirágom, virágom,
mi újság a világon?
- Véget ért a hosszú tél,
simogat az enyhe szél,
melegebben süt a nap
újra szalad a patak.

Hallottam a cinegék
kikeleti énekét,
tavasz jár a határon.
- Ó, be szép ez virágom!


Gondoltam ha ennyire sokan vágyjuk már a tavaszt, a napsugarat, a puha, langyos szellőt, csak megérkezik már. Kicsit fokozva a hívást, kerestem egy szívemnek kedves verset is hozzá...