2008. november 27., csütörtök

Változások

Lassan két hete is van, hogy változtattam, másként eszem-iszom. Nem mindig "holnap", akkor eldöntöttem, "ma" van az első nap, hogy valóban megpróbálok minimum 1,5 liter folyadékot inni (ez a mai napig nehezen megy), csökkentem a só bevitelt (ezt a változtatást már megkezdtem előbb), nem eszem édességeket (ahol lehet elhagytam a cukrot) - vagy legalábbis kevesebbet -, nem eszem kenyeret, krumplit, tésztát, vagy csak negyedannyit (illetve megválogatom milyet), ha az étel nagyon megkívánja. A legnagyobb próbatételnek a paradicsom, paprika stb. nem-sózása, és a kávé édesítés nélküli fogyasztása jelentette...

De immáron eljutottam oda, hogy jobban is esik a kávé így, sokkal finomabb, az utóíze is tökéletes, egyszerűen azt gondolom, most van kávé íze! A zöldfélékről nem is beszélve... múlt héten megengedtem magamnak egy kék sajtos, madárbegy salátás, koktélparadicsomos mixet, és még a régi beidegződéssel picit megsóztam, és oliva olajat csepegtettem rá. Mily érdekes a szervezet, bizony le kellett mosnom, mert nem ízlet már a sós!
Persze kicsit macera a dolog, a Paulaner sörözőben sem merült fel bennem, hogy a fürjmellek és a cézársaláta tuti kis kenyér kockákat is tartalmaz majd, így ezeket mind félre pakolásztam. És sok volt a szósz is, így a jövőben majd jelzek, kevés öntetet kérek...
Úgy érzem jó amit csinálok, a szervezetem külön szereti azokat a heteket, amikor nem eszek húst (ezt már régebben csinálom, hogy havonta 1 hét hús szünetet tartok, most csak annyi változott, hogy amikor igen, akkor is csak szárnyas illetve hal hús, illetve ritkán marha kerül a tányéromba).
No persze nem vagyok tökéletes, és bűntelen sem. De mivel mindez nem elsősorban diéta, hanem közérzet illetve életmód változtatás része, örülök hogy kezd a dolog működni...

2008. november 26., szerda

Ilyen volt a 22. tortája...

A fiam tortájának receptjét feltettem a Sufoneszára, érdemes kipróbálni, különlegesen szép és nagyon finom!

2008. november 25., kedd

22 éves a fiam

Ezen a képen (az egyik kedvencem, ezért választottam) 5 hónapos... ma (éppen ebben a percben) 22 éves. A percek, a napok, a hetek, a hónapok, az évek olyan gyorsan teltek el, hogy szinte észre sem vettem. Csecsemő volt, totyogó, kisgyerek, ovis, iskolás... most már dolgozik, megéli a felnőttek mindennapi gondjainak egy részét...
Mintha tegnap lett volna, úgy emlékszem, a percekre, amikor született, ahogy a karomban szuszogott... órákon át képes voltam nézni a fiamat; a vonásait, a pilláját, a tekintetét, a füle hajlatát, minden kis porcikáját... Csoda volt minden nap, ahogy gyarapodott, fejlődött, felnőtt.
Boldog születésnapot, Prücsök!
(És a 100. bejegyzés a blogomon is ünnepelni való, de csak icipicit.)

2008. november 24., hétfő

Sörözgetés a MOM parkban

Kedves, baráti házaspár invitált minket beszélgetős vacsorára szombaton, és bár semmi kedvünk nem volt kimenni a hidegbe, mégis összekaptuk magunkat, hiszen a szocializálódás fontos dolog, nem ülhetünk folyton itthon kettecskén, velük meg macerás ilyesmi programot tervezni, mert csak akkor tudnak kicsit elszabadulni, ha valaki vigyáz a csemetéjükre.
Az ilyen vacsorák alkalmával, egyfajta tudatos vándorlást követünk el, új és új gasztronómiai élményeket keresve, így most úgy volt, hogy egy olasz étterembe megyünk. De aztán valahogy kedves barátném megkívánta a bajor ízvilágot, így legfújta az első célpontot és kijelölte a Paulaner sörözőt a MoM parkban. Ez viszont óriási kihívás lett volna kocsival, így inkább taxival mentünk...



Hamarosan szinte mindenki elé került egy méretes korsó, jómagam szűretlen búzasört ittam, amit a Feszten is a legjobban kedvelek. Amíg eldöntöttünk, mit is együnk, kértünk sörperecet, ami csinos kosárban, melegen, illatosan és ropogósan érkezett.
Összességében finomakat ettünk, bár a tárkonyos raguleves és a madártej nem sikerült valami fényesen, ám a képen látható, ropogós csülök szalvétagombóccal a párom szerint nagyszerű volt (és még másnap is rosszul volt tőle, hiába ilyen nehéz étel nem vacsorára való). Szintén remekül sikerült az általam fogyasztott, bacon köntösben pirult fácánmell cézár salátával is, no meg a sárgadinnyekehelyben tálalt vanília fagylalt.
Valahogy meglepően gyorsan elszaladt az idő, még bolyongtunk kicsit a bevásárlóközpontban, inkább beszélgetve, mint kirakatokat lesve és este 11 volt már, mire indultunk haza... Örülök, hogy elmentünk, bár most néhány évig megint nem járunk arra, szerintem.

2008. november 23., vasárnap

Apuci 75 éves

Mindig korán kelek, de ma nagyon ügyeltem, hogy a vasárnap délelőtti kedveshez bújás se csábítson vissza az ágyba, mert tudtam, szoros menetrend lesz, amit ha nem tartok, bizony nem készül el az ebéd. Márpedig ez most fontos, mert ma köszöntjük Aput, aki holnap lesz 75 éves!

Bár ő mindig mondja, "ne dolgozz miattam, jó nekem a krumplis tészta is", de persze eszemben sincs ilyen egyszerű étekkel várni őt. Készítettem hagyományos marhahús levest a fiam választotta, apró kagylótésztával, utána majorannától illatos liba- és csirkemell sült lesz, no meg velesült libamáj, főtt burgonyával és párolt káposztával.
Végül torta, amit olyan somlói-szerűre készítettünk a lányommal, de úgy hogy kivájtuk a piskóta belsejét, így megmaradhatott tortának.
Remélem jól sikerül minden!
Képek később, letelt a szusszanásnyi időm, terítenem kell...

2008. november 19., szerda

Mai munka - PH 2008

A mai munkanapom szakkiállításon töltöttem. Rég voltam már ilyen rendezvényen, jó volt egy kis változatosság, annak ellenére, hogy hazaérve úgy kellett kibontanom a bebucult lábam a pipellőből - mert menedzseres kiállításra azért illik nem farmer-póló cuccban menni.

Meglepően tartalmas, és reményeim szerint a cég számára is hasznos napot töltöttem el a Personal Hungary-n. Mivel előadásról előadásra mentem, és a "lyukas" időkben cégek képviselőivel beszélgettem, most kicsit zokni vagyok agyilag - de ez az érzés most különösen jól esik...
És most jöhet a megérdemelt pihiiiii...

2008. november 17., hétfő

Különleges hétvége

Nem volt mit írnom, és energiám sem sok... A múlt hetem kikészített, igyekeztem megfelelni a munkahelyen, bár néha úgy éreztem rám dől minden, talpon maradtam, ha nem is mindennel, de a kritikus dolgokkal a kialakult helyzetek ellenére is végeztem, így nyugodtan indultam haza péntek este (igaz, a tervezett 5 óra helyett fél 8-kor).
Szombaton a szokásos piaci körrel kezdtünk, de hamar haza iszkiriztünk és mivel gyermekeim elvonultak édesapjukhoz mindenféle születésnapok megünnepelésére, kettesben maradtunk itthon.
Csodálatos, ölelős, nyugalmas hétvégénk volt, amit még ma reggel nagyon szívesen folytattunk volna, így nem is keltem ki az ágyból reggel fél hétkor, ahogy szoktam, hanem még összebújva ráaludtunk - kicsit többet is, mint kellett volna.
Mondanám, hogy nem történt semmi érdekes, de nem igaz, mert ezek a napok a legcsodálatosabbak, nagyon kell nekünk ez a kettesben töltött nyugalom és tutuj...

2008. november 10., hétfő

Esős szombat lassabban

Szombaton lementünk a Balatonra. Szép időt reméltem, olyat mint pénteken volt, amikor munkával töltöttük a csodaszép őszi napot. De mire a szertartásos piacozás után felkerekedtünk, Pókhoz mentünk, majd leautóztunk "Öcsivel", addigra bizony már szitált az eső.
Ahogy a házhoz értünk, megint szétáradt bennem a hazatérés boldogsága, és olyan jó volt látni, milyen szépen sikerült a faápolás, végre a házikó "bőre" kívül-belül is jól érzi magát...



Aprón, neszelve hullott az eső. Míg a fiúk autóztak jó Halas Károlyunk felé, addig én ballagtam - gyakorolva a valóban nem könnyű "lassan sétálás"-t. Úgy gondolom, ez mindenképpen lassabb, mint a már említett ballagás, így be kell valljam, még jelentősen lassulnom kell.
Nem ment elsőre. Annyi mindent ittam magamba a rég nem látott helyen, hogy nehéz volt. De valahogy fokozta az élményt, segített észlelni az ősz kiteljesedését. A párába burkolt tó mellett csodáltam a leveleken guruló, mi több apró pókfonálon függő cseppeket, a fűszálak közt szinte láthatóan nőttek a gombák. Milyen más ott is ilyenkor a világ! Minden évszak maga a csoda. Lehet télen is lemegyünk, megnézzük a szunnyadó tavat is...

2008. november 9., vasárnap

Süzmürüzz

Annyi mindent szeretnék már írni, de nem tudok, mert dilás vagyok. Tiszta kerge, hangyás, lökött liba, nem szeretem magam ilyenkor.
Majd ha megtalálom a normális énemet, akkor leírom, milyen volt a nyaraló, az őszi Balaton, milyen volt sétálni lassan, mennyire örültem péntek este, amikor hazajöttem és... és... és... de most nem, mert zzZzzzzZZZziziiiiiiiiiiiii vagyok!

2008. november 6., csütörtök

Boldog születésnapot, Anyu!


Egy kék virágos csokor, amit szeretsz... bárcsak odaadhatnám! De legalább az unokád lement hozzád. :) Nekem munkanap van... Boldog születésnapot, Anyuci!

2008. november 4., kedd

Megint a lábam...

Annyira izgultam. Valahogy rossz előérzetem volt... Még júliusban sikerült a lépcsőn beszánkáznom a Balatonba úgy, hogy a bal lábam magam alá került, tehát a sípcsontom, elől mind a négy fokon végigvertem, mindeközben teljes, nem-pehely súlyom a lábamon... Fájt, nagyon, de tudtam járni. Tudtam, hogy ronda zúzódás, de ezt ugye már simán, rutinból kezelem.
Ám a véraláfutás azóta is jött-ment a lábamon. Pontosabban sárgult-lilult és középen maradt a vörös "mag". Még a sarkantyúm felfedezésekor látta az ortopéd-orvos, mondta is hogy "ja igen, az ott egy csonthártya gyulladás, de fél év is lehet, míg begyógyul, ezért azzal most nem foglalkozunk, mert a panaszokat, amiért odamentem nem az okozza".
Vártam, türelemmel. De vasárnap a "bibim" bevérzett, méghozzá kifelé. Csorgott a vérem, és valahogy nagyon nem volt rendben ez a dolog. Főleg mert már egy hete estére méretesre dagad a bokám (23-ról 29 centisre), ami szintén nem túl kellemes és csak részben tudom az ülőmunkára fogni. Bevallom minden ijesztő átsuhant rajtam, szóval megszületett a döntés - orvos.

Elmentem hát ma a sebészetre. Sokan voltak, ahogy mindig. És mire bejutottam sem volt jó - megnyomkodták az érintésreiscsillagokatlátós sérülést, elküldtek röntgenre sallala. Ahogy a doki is jósolta, sem törés, sem repedés annak idején nem volt. Viszont valóban sikerült randán összeverni a csonthártyát, ami krónikus gyulladást eredményezett. Erre most kaptam krémet és gyógyszert is. Kenni kell ("bedörzsöléssel még ha fáj is"), kötni, felpolcolni, és 3x1 tablettát, azaz emelt adagot szedni a gyulladásgátlóból. Legyen. Hátha jó a sarokcsont sarkantyúimra is. Jó lenne a két legyet egy csapásra, mert bár sokat javult a helyzet, messze nem tökéletes.
Hát így vagyok. Kicsit megnyugodtam, de úgy látom, a bal lábam peches, ez szokott kifordulni is meg ilyesmi, szóval jobban oda fogok rá figyelni.