Titokjáték

Bóbita hívott meg a játékra, bár szabályokat nem írt, de hét titkot, illetve olyasmit kéne leírni magamról, amit eddig a blogomon még nem tettem meg. Hát, akad egy kakukktojás is azt hiszem, de azért gyűjtöttem 7 "titkot"...

1. Két, lassacskán már-már felnőtt gyerek édesanyja vagyok.

2. Döntéseimet érzelmi alapon hozom. Ez az én utam, ezt választottam és nem bántam meg soha, egy pillanatra sem.

3. Bretagne-ba vágyik a lelkem, valahogy ott érzem magam otthon. Olyan belesajdulósan jó volt és jó lenne megint (akár mindig) ott lenni, Merlin erdejében sétálni, köveket,fákat ölelni...

4. Vonzódom a kövekhez, a sziklákhoz és a hozzájuk kötődő építményekhez - stonehenge, cairn, menhir, monolith...

5. Grafomániás és toll-gyűjtő vagyok. Ennek megfelelően rengeteget írok, már azóta, amikor még nem is tudtam írni.

6. Imádom a nyuszikat, legyenek akár fél vagy negyvenöt kilósak. Bár allergiás reakciót vált ki belőlem minden, amit ezek a tündéri rágcsálók esznek (széna, fű, magok), mégis tartok most is egy nyuszit. Gyerekkoromban sokat voltam nagyszüleimnél, akik tenyésztették őket, több tucatnyi nyúllal töltöttem a nyarakat, talán ezért "makkantam meg". (Még a nyúltápot is megettem, vittem őket sétálni, "leltároztam őket", benyúlhattam az anyanyulakhoz és persze voltak kedvencek...)

7. Sosem vágytam nyaralóra, és nem értettem mit vannak oda, akik a nyaralóba-telekre járnak. Úgy alakult, hogy most már nekem is van, imádom (!) és most már értem...

Szívesen olvasnám Dreaming, Kisvax és Minyon "titkait", ha van kedvük megosztani velünk...

A mese hatalma

Mesét néztünk tegnap. Lefeküdtünk, betakaróztunk, összebújtunk és néztük a tévében a Narnia Krónikáit. Sajnos, tettük ezt kereskedelmi adón, így rendre megtörték a varázst, de valahogy mégis, működött...

Pedig ez a mese lassú, nem olyan evilági, pörgős, több szálon futó, mint amilyen - szerintem - a Harry Potter. A Narnia lassan hömpölyög, kényelmesen árad, apró részleteken molyol, egyszerű, tiszta. Olykor unalmasnak éreztem, de aztán mégsem, jó volt ebben a pókhálószerű finom bűvöletbe burkolózva kicsit elbújni és lassan haladni. Mint a régi meséimben...
Elhinni, hogy például szekrénybe lépve kinyílhat nekünk egy másik világ, ahol a Jó és a Rossz küzdelmében bizony a Jó győzedelmeskedik. Szépen. Keményen, erősen, nemesen, nem véresen, mégha a harcnak része is a halál.
Kell a mese. Úgy ittam be minden pillanatát, mint a kisgyermek az anyja hangját a sötétben -a csodát, a kincset, a lelket kitáró, világra nyíló érdeklődést.
Nem lesz a Narnia a kedvenc mesém, és még csak azt sem hinném, hogy megnézem újra.
De jól esett. Úgy maradtam. Megint vágyom inni a szavakat, lassabb, omlós, finoman csipkézett történetben, nem sietve. Megállva kicsit ebben a bolond világban, és felnézni a csillagok közé, vagy éppen a szekrény mélyére, a bundák mögé...

Mamó 89.

Kép forrása: borika.hu

Drága Mamókámnak ma van a születésnapja, bizony a 89.! Isten éltesse sokáig!

Anyucival sok finomsággal, ajándékkal és persze öleléssel, szeretéssel köszöntöttük őt. Akkora nyüzsi volt, hogy szerintem picit sok is volt a jóból, ezért még kimegyek hozzá majd jövő héten valamelyik este egy kis nyugodt beszélgetésre...

Íme a lányom által rajzolt mintával ékített tortácska. Szerintem csodaszép, mint a csipke - olyan finom, apró mintát festett a csokival! Az egész torta kb. 20 centis volt csupán.

Hír-sokk

Azon gondolkodtam reggel, mit olvassak, hova nézzek, hogy ne baltás gyilkosokról, pénzügyi válságról, gázolásokról, fiatal sportolók haláláról (és még sorolhatnám hosszan) kapjak információkat.

Tudom én, hogy mindez valóban megtörténik, és részben fontosak is, bár nem feltétlenül úgy, ahogy tálalva van. De tényleg semmi jó nem történik ebben a világban?!
Bizony, már elkerülöm a hírportálokat (mert úgy érzem a hírek felfújtak, torzak, hatásvadászok és pánikkeltőek), elkapcsolom a tévében a hírblokkokat, ha egyáltalán bekapcsolom a készüléket.
Viszont homokba sem dughatom a fejem, mégiscsak képben kéne lenni, mi történik a világban.
De például tegnap este megnéztem a híradót, és csak döbbenten ültem a felsorolt hírek után. Lehet mégiscsak maradok kicsit média-mentes, hogy ne kukuljak ebbe bele.
Tudom, nem megoldás, de túlélni jó.

Sütőtök mizéria

Ma szinte egész nap aludtam, de mivel panelházban lakom, természetesen megvolt a mindennapi fúrás, kutya-ugatás, sőt vonyítás adagom is, ezért éber időszakaimban laptoppal a pocakomon sütőtökös recepteket túrtam, mert még a múlt héten kaptam Kisvaxtól egy csodaszépet, amit már azóta el akarok készíteni "valahogy másként".
Persze a sülő tök illata esélyt nem hagyott arra, hogy bármit is készítsek belőle, amint megsült, már ettem is - igaz, lázasan amúgy sem álltam volna neki főzni.
Ha már azonban annyi angol receptet áttúrtam, kigyűjtöttem az érdekesebbeket a sufonesza-ra, hogy meglegyenek. Leginkább a lasagne és a görög lepény izgat. :)
Ahogy az illatos, édes, sült tök illata belengte a lakást, Kisvax manóira gondoltam, hogy remélem gyógyulnak már, és hálás voltam a csemegéért, mert nem igazán esik jól semmi, fáj a gyomrom, de ez az étek ma pont nekem való volt... Meg is gyógyulok hamarost! Kösziiii!

Ágynak dőltem...

...hogy a kollégáktól nyertem, vagy a gyermektől, nem tudom, de sikeresen összeszedtem valamit. Mindenem fáj, lázam van, szemem ég, könnyezik, orrom szipogós-hapcizós, hasam fájós ilyesmi.
Még jó, hogy a tegnapi szülinapomon nem voltam így, ezért nagyon jól sikerült az este is. Már reggeltől köszöntések, ajándékok, kedves üzenetek érkeztek és bár nehéz, sok munkás nap volt, mégis szuper napot éltem át, hála a családomnak és a barátaimnak.
Dejó! Köszi, Mindenki!
A tortám lett a sufonesza.hu 100. bejegyzése. :) Juhéjj.

Mi lennék, ha...

…hónap lennék: március
…a nap egy időpontja lennék: hajnal
…bolygó lennék: Merkúr
…tengeri állat lennék: delfin
…cím lennék: Mese utca
…berendezési tárgy lennék: szekreter
…folyadék lennék: forrásvíz
…drágakő lennék: (moha) achát
…fa lennék: tölgy
…madár lennék: fecske
…szerszám lennék: (vándorbot)
…virág lennék: gyöngyvirág
…időjárás lennék: őszi eső
…mesebeli lény lennék: manó
…hangszer lennék: hárfa
…állat lennék: őz
…szín lennék: bordó
…érzelem lennék: öröm
…zöldség lennék: csicsóka
…hang lennék: tenger morajlás
…elem lennék: föld
…autó lennék: Volkswagen Bogár
…dal lennék: altató
…film lennék: sci-fi
…könyv lennék: mese
…étel lennék: leves
…hely lennék: Broceliande
…íz lennék: sós
…illat lennék: avar
…hit lennék: wicca
…testrész lennék: kéz
…arckifejezés lennék: öröm
…tanóra lennék: irodalom
…rajzfilm lennék: Pompom meséi
…mértani alakzat lennék: kör
…szám lennék: 8
…ruhadarab lennék: meleg pulóver
…ékszer lennék: gyűrű
…kiegészítő lennék: sál
…szeretet megnyilvánulása lennék: simogatás
…rovar: szitakötő

Ha valakinek van még kedve töprengeni, rajta, szívesen olvasom...

Hausler-Hof, Kürbisfest 2008

Még két dologgal is tartozom, a freisingi beszámolóval és Hausler-Hof tökfesztiváljáról is szót akartam ejteni. Kezdem az utóbbival, Fresing marad estére vagy holnapra...



Az Oktoberfest bejegyzésben említettem ezt a helyet, itt voltunk a németországi sörtúránkon kétszer is kis-fesztiválozni. A faluból (vagy kisváros?) nem sokat láttunk, mert a rendezvény a földek mellett érkező út mentén van, így be sem mentünk a házak közé. Első alkalommal szakadt az eső, így a tökök lefotózása után már mentünk is be a meleg sátorba. A második alkalom már késő este volt, így időnket ekkor is a mulató részbe vettük...



A helyről annyit tudtunk meg, hogy a helyi parasztok fogtak össze, ők építették itt ezt a méretes piacot, melyben van a központi "épület" is, ami helyet adottmost a "sörsátor"-nak. Tehát egész évben lehet itt kapni a helyi termelők áruit, és olykor van fesztivál is. Most éppen tökös, bár ez ottlétünkkor kimerült abban, hogy rengeteg féle csinos dísz, és persze ehető, finom tököt is árultak, változó árakon. Akadt zöldségféle, felvágott és tejtermék is, de az a rendezvényre való tekintettel az átlagosnál szerényebb kínálattal.



Egyébként a környező földek szélén is rengeteg helyen láttam, alkalmi fapolcokra kipakolt dísztököket, mellette becsületkassza, az árak 1 euronál kezdődtek. Sok helyen vásároltak, eladó sehol...
A sátorban már mint mondtam semmi tökre utaló jel nem volt, ott bizony dínom-dánom, eszem-iszom, mulatozás volt az emberek foglalatossága. A forgatag persze hamar elnyelt minket is...

Nyolc után...

Szeretem a hétköznapi csodákat. Olyan apró kincset érő pillanatok, melyek bearanyozzák a létet.
Tegnap a kedvessel vásárolni voltunk, és mivel este az utolsó lézeres kezelésre mentem a lábammal, gondoltam meglepem valami apró figyelmességgel a fényt a lábaimra irányító, kedves, mindig mosolygós hölgyet.
Ahogy böngésztem a desszertek között, megakadt a szemem az After Eight-en, amit imádok, de sokan nem szeretik a vékony étcsokoládé lapocskák közt mentolos krémet rejtő csemegét, ezért már kutattam is tovább. Életem párja azonban észrevette az elrévedő tekintetem és titokban megvett nekem egy dobozzal.
Este aztán - bár még nem múlt nyolc - óvatosan bontottam ki az első lapocskát, megtörve, ízlelgetve, élvezve a desszert minden morzsáját, miközben a nyuszi lelkesen érdeklődött mögöttem az ágyon az új csokoládéval kapcsolatban. Igyekszem majd nem befalni, szépen beosztani a születésnapomig és még azon is túl...

Felnőtt a fiam

Azt hiszem fel kéne fognom végre, lassan mégiscsak felnőtt a fiam...

Nem szokásom ajándékokat hozni a kisebb kirándulásokról, csavargásokról, de azért ha külföldről megyek, mindig gondolok a tücskökre, és valami apróságot veszek nekik. A fiam esetében ez általában méretes zacskó csokidrazsé például, a leányzónál valami más, nem feltétlenül ehető, apróság.

Most is, mikor megérkeztünk, odaadtam a nagyobb gyermeknek a a drazsét (az ifjabb dolgozni volt), ám a "köszi" nem volt igazán lelkes. Végül rászánta magát a langalétám és rákérdezett: "Sört nem hoztatok?". Majd a nemleges válaszra visszasomfordált a szobájába...

Kicsit hökkentem álltam, majd realizáltam, a fiam felnőtt. Büszkeségtől duzzadó anyai érzésekkel tértem vissza teendőimhez, ízlelgetve a dolgot.

Ma bevásárlásnál vettem egy dobozos HB-t neki, hisz ilyet ittunk kint, mégha nem is pont ugyanilyet, hiszen a fesztre főzött ser jóval erősebb, de azért reméltem, megteszi.

Jövőre már tudom mit vegyek - még ha itthon is kapható - madárlátta söröcske kerül a csomagba...

Jajj ne...

Csak ma olvastam az Origo tegnapi cikkét, mi szerint Elhallgathat a kuruttyolás... Első gondolatom csak ennyi volt - jajj ne!

Annyira szeretem amikor tavasszal lemegyünk a Balatonhoz, szinte mást sem hallani, mint a brekik eszeveszett, szerelmes és gondolom rivarizálós, egymást überelni akaró kuruttyolását.
A hangok hullámokban öntik el a környéket, minden bizonnyal csinos brekkencs lányokat vonzva a csodás hangú hímekhez.
Én meg csak ülök a teraszon, neszezem a nádas hangjait és mosolygok, mert olyan jó...

Remélem kitalálnak valamit az okosok, és tehetünk érte, hogy ne veszítsük el a kétéltűeket (sem).

Kép forrása: Origo

Oktoberfest 2008

Véget ért az idei. Oktoberfest, amin a hivatalos honlap szerint 6 millió látogató 6,6 millió korsó (1 literes!) sört ivott meg. Ebből mi szerintem legfeljebb 6-ot. :)
Kicsit utánaolvastam, milyen rendezvényre is járunk ki évről évre, s mint megtudtam, először 1810. október 17-én ünnepelt München városa, amikor I. Lajos király és Teréz hercegnő egybekeltek. Részletes tájékoztatást a Wikipédián lehet olvasni, érdekes.

Először szombat késő délután, szakadó esőben mentünk ki a nagy buliba - napközben Hausler-Hofban voltunk a sütőtök fesztiválon (erről majd később). Bevallom, nem sok kedvem volt egy órát utazni a fogkocogtató hidegben, de mégsem maradhattunk a szállodában este hatkor, nem pihenni jöttünk, így mormota üzemmódot kikapcsoltam.
Mire kiértünk, elmúlt este nyolc. A kint lévő baráti társaság már felöntött a garatra és megközelíthetetlennek tűntek (elnyelte őket egy sörsátor), így a forgatagban sétáltunk, sült kacsát ettünk, és szégyen szemre jómagam inkább forralt bort, mint hideg sört ittam. Végül beültünk a Paulaner sátorhoz egy korsó sörre, bár ebben nem voltam most a Kedvesnek túl jó társaság - pontosítok, partner. Sajnos itt még hősugárzókat sem tettek a szabad térre, így didergős kortyolgatás volt ez az ő részéről is. Aznap még nem ragadott el minket a hangulat, inkább csak olyan szerelmes, megérkezős, ritmusfelvevős este volt, napocskát remélve másnapra...

És lőn. Ha nem is ezerágra sütő, de azért ki-kibújó. Nem esett szombaton (csak néha szemerkélt), így délelőtt Freisingben cserkésztünk, ami nagyjából úgy nézett ki, hogy lelkesen vágtattam a csodaszép városka utcáin ide-oda, medvéknek örvendezve, boltokba beszáguldozva, a pasi meg lelkesen caplatott utánam, szórakozottan és álmosan szemlélve milyen lükepék vagyok. Aztán találtunk egy piacot! Huhúú... na majd erről inkább írok külön.
Szóval a fesztre koradélután mentünk ki, éhesen és szomjasan. Barátainkat sikerült az első méteres-kolbász árusnál elveszíteni, így megint kettesben indultunk el az előző naphoz képest döbbenetes tömegben.

Örültünk, hogy találtunk ülőhelyet a HB "sátor" külső területén. Nem sokkal elhelyezkedésünk után kordont vontak a teljes placc köré, s bizony ide már nem lehetett bejutni. Kedves német fiatalok mellett ültünk, akikkel hamarosan szóba elegyedtünk és a hangulatgörbe elkezdett szépen felfelé ívelni. A következő páros, aki mellénk került két puerto ricoi srác volt, éppen egyikük kéthetes kisfiának születését ünnepelték. Ezután kínai szerelmes pár csüccsent a padsor végére, akik mint kiderült Frankfurtból jöttek. Az asztal megtelt, gurultak lefelé a sörök és egyre vidámabb lett mindenki.
Ezt szeretem a legjobban a Feszten, hogy nyitott, barátságos, vidám emberek beszélgetnek, olyan mint egy nemzetközi boldogságtalálkozó. A végén már locsoltuk egymás korsójából/ba a sert, nehogy valaki ne tudjon koccintani... hamarosan mindenki barátként ölelgette egymást, elhangzott "az én otthonom a te otthonod, gyere bármikor" szívet melengető mondat is többször, és minden nyelven szorgosan tanultuk, hogy "egészségedre".

Isteni este volt, amit a csapat szétbomlása után (ki-ki ment útjára) még hosszú ámuldozós sétával koronáztunk meg. Volt kis összekacagós táncolás, csokiba mártott gyümölcsfalás, csókok, ölelés... olyan szeretet-hömpölygés ott minden - kacagás, mosoly, koccintás, mulatás, utcai tánc, bolondos sapkákban, cikk-cakkban tántorgó emberek, heje-huja kavalkád.
Estére nem kellett altató, az biztos.

Reggeli hangulat

Percem sem maradt bloggolni tegnap - csak a szívemnek kedvesekét olvasni. Most reggel sem sok időt szánhatok magamra, bár korán keltem - gyorsan fürdőszobát és konyhát takarítottam, mosok még és hoztam friss kenyeret, kiflit, jogurtot reggelire.

Az élménybeszámoló megint csúszik, hisz hamarosan irány a munka, ám mindenképpen le szerettem volna írni (hogy ne csak panaszkodjak) - rend (a konyhában is!), kivasalt ruhák és virág várt itthon - jó volt megérkezni!

Tegnap este addig jutottam, hogy elészítettem életem első montázsát Freising medvéiről, akik "belepték" a városka utcáit, különös hangulatot varázsolva mindenhova. Íme a kép:

Rekordot döntöttem - 2,5l / nap

Hazaértünk. Jelentem megdöntöttem eddigi rekordom, és másfél liternyiről kétésfélre növeltem az egy nap megivott feszt sör mennyiéséget.
Az első két litert délután ittam a "nagy" Octoberfest-en, a fél liter búzasört pedig később, este Hausler-Hofban, ezért ez nem egymásutános rekord, de azért nálam nagy szó - és szerintem megint egy évig nem iszom sört, vagy csak minimális mennyiségben. De már látszik, nem vagyok reménytelen eset és lehetek partner sörözésre is. :) (Borfesztiválokkal kapcsolatban persze mindig sokkal lelkesebb vagyok...)
Beszámolót később írok, még sok a tennivaló - táska ürítések, képek rendezgetése, mütyürke pakolás, mosások ilyesmi, de jóóóóóó volt és ettem kacsát is!