Már csak kettőt alszom...

Bizony, bizony, megint eltelt egy év. Itt az október, ha pedig október, akkor Oktoberfest! Oda pedig mi ha csak tehetjük megyünk!

Így lesz ez idén is, bár kicsit macerásan, mert szabinak már szűkén vagyok, ezért csak a pénteket vettem ki, ám már csütörtök délután indulunk, hogy ne egyetlen napért utazzunk ekkorát.

Pénteken így már reggeltől indulhat a móka, a buli. Rögtön kezdünk a közeli pékségnél, ahol tavaly pezsgős reggelit kaptam a páromtól és idén remélem ismétlünk. :)
A képen látható az idei hivatalos bögre - szerintem csinos, remélem egyet hozunk haza - vidám színfolt lesz a konyhában. :D

És persze nem jövök haza úgy, hogy legalább egyszer nem ettem kacsát (enteeeeeeeeeeee!), nem kortyoltam fesztbírt (tudom, nem így kell írni), nem nyammogtam csokiba mártott gyümölcsöket, no és nem utolsó sorban ... énekeltem a padon állva, vigyorogva köszöntve egymást a tömeggel. Jó lesz! mert mindig az, még akkor is, amikor szakad az eső és ronggyá ázunk... (ugye kicsi Vaxi?!)
Bár tavaly ezerágra sütött a nap - és remélem, idén is jó idő vár.

Vidám vacogós víkend

Akárcsak Vakondék és Minyonék, mi is a nyaralóba indultunk erre a hétvégére. Igaz, mi fűtés hiányában pénteken még puhányan a meleg panellakásban maradtunk, és csak a szombati piac kör, valamint két tucatnyi muffin sütése után kerekedtünk fel az útra.

Ennek oka nem volt most más, mint összekötni a kellemest a hasznossal, azaz falni mentünk kedvenc hal- (és cigánypecsenye) sütőnk szezonzáró bulijára, és levittük a faápoló anyagokat az őszi, külső festéshez (ezt két éve nem csináltattuk meg, csak a belsőt és bizony nagyon kell már a fának). Mondanom sem kell, ilyenkor mindig nagy le- felköltözés is van, szóval tele volt a csomagtartónk oda-vissza!
Jajj, olyan jó megérkezni a házikóba, úgy imádom. Még így didergősen is, mert bizony már délután háromkor sem volt hőség, de sebaj. Hagytuk is a behűtött italokat, és kipakolás után már fel is kerekedtünk, s irány a Mókus utca, ahol már isteni illatok vártak!
Bizony-bizony, a bográcsban ott rotyogott a finom, ötféle erdei gombás őzpörkölt, s lassan szállíngóztak a meghívott barátok, törzsvendégek - mindenki jóféle itókával és házi süteménnyel, szóval jöttünk mint a Piroskák a nagyihoz. :D
Az asztal, mint minden évben, csodásan felvirágozva, és a hangulatra sem volt panasz. A néhány óra alatt elkészült étek pedig, mint a mennyei manna... Mmmmm, de fini volt!

Jó volt beszélgetni, falatozni, zenét hallgatni a jó levegőn! Igaz, az esti táncis bulira esély sem volt most, mert bizony tíz óra körül már olyan hűvös volt, hogy a sarkantyúim belesajogtak a hidegbe. Haza is mentünk, hogy megépítsük sokrétegű fészkünket, amiben aztán a párom pillanatok alatt bealudt - minden bizonnyal a pálinkák áldásos hatásának köszönhetően is. :D
Jómagam a szűk helyen (próbáltunk egymáshoz bújva egy szimpla ágyon maradni, hogy melegítsük egymást) a nagy hortyogásban bizony órákig forgolódtam, de végül csak sikerült álomba szenderednem nekem is...

Indulásunk előtt, amit csak lehet elolvastam az interneten a fecskékről, mert annyi szokott lenni nyáron, hogy fel akartam készülni, hátha én is találok segítségre szoruló, kis butus madárkát, aki elfelejtett elindulni az ősszel. Amikor még vacsi előtt visszasétáltam a házba a fényképezőgépemért, akkor próbáltam visszafelé lekapni az égen szárnyalló, minden bizonnyal gyakorlatozó madár seregeket - egyetlen kép sikerült is...

A természet óriási munkában volt körülöttünk. Míg mi "mulatozunk", szinte minden lény dolgozott, falt, repülést gyakorolt - őszre-télre készült. Olyan jó volt a levegő, hogy tényleg harapni lett volna az embernek kedve!
A víz kissé nyűgösnek tűnt és komornak, mintha zavarták volna a benne matató, stéget, csónakot cipelő népek. Azért tűrte...

Bloggoló pótló vagy mi...

Hú, most már mindenképpen írok, annyi mindent akartam, de aztán vagy eljátszottam az időt (és még arról sem írtam meg, pedig vk-n ígértem), vagy elsodortak az események.
Most viszont töltöttem egy pohár finom tokaji furmintot, amit még az Imi hozott a nyaralóba azon a bizonyos vidám vasárnap-on és bizony nincs játék vagy tévézés, amíg nem írom meg a belém szorult mondanivalókat... :o)

Kép forrása: liveguide

Tíz éve írtam...

Tíz éve írtam ezt a verset, most több okból aktuális, ezért ide másolom, mégiscsak napló ez. A részleteket viszont a nyilvánosság miatt megőrzöm magamnak. Nekem ma csak emlék, már nem is fáj...

Hiányzol

Tudom hogy fontos leszek
neked egyszer,
a sors fintora csupán
hogy ez akkor jön el
mikor engem
elnyelt már a messzeség
akkor érzed majd
hiányomat, felsóhajlanak
benned a szavak, miket
sosem mondtál
nekem mégis
tudtad hogy érzem

Gondolj rám majd
akkor, szabadulj
meg a szavaktól
érezd kicsit velem
milyen a hiányod bennem

Hős vagyok!

Hős vagyok!
Ma egész nap a betétes cipőmben voltam és csak nemrég értem haza. Biztos ami biztos alapon persze volt nálam gyógypapucs, de nem kellett cserélni. És még este kilenckor is tudtam járni!

Roppant büszke vagyok ám magamra. Remélem éjszaka nem lesz meg a dolog böjtje. Minden esetre zuhanyzásnál a lábimat a mülleres, izmokra jótékonyan ható tusfürdővel dörgöltem át, majd mostam meg (nagyon jól is esett).
Lehet holnap nem leszek ennyire merész, de optimista vagyok.
Márpedig az én lábam meg fog gyógyulni, bizony!

Nyúl ruhaváltás

Vedlik a kicsi lény. Ennek okán aztán hisztis, nyűgös, tele van fura energiákkal, ezért gengszter is, de mi szeretjük...
Itt van az ősz. Ha esetleg nem tűnne fel a potyogó vadgesztenyéről, a sárguló, hulló levelekről, no meg a hűvös időjárástól, akkor bizonyára észreveszem, mert a nyuszim igen furán kezd kinézni, olyan kis hippi, majd később hajléktalan designba érik a megjelenése és hisztihercegnőként viselkedik - no meg mintha még inkább haspók lenne ilyenkor.
Nehéz vele az élet, mert ha nem simogatjuk az a baj, ha mégis akkor viszont az - szerintem viszket a kis bőre. Próbálom finoman fésülni a cica-kefével, de nincs oda érte, csak ha a másik kezemmel a buksiját folyamatosan simogatom, vakirnyálom a kopasz, citromillatú nyakát meg ilyenek.
Azt jobban kedveli ha a párom méretes kezével ráfog a fejecskéjére és úgy gyúrkálja a nyakát, fületövét - ilyenkor ezerrel ropogtat a kis fogaival (ez kb. mint a cica dorombolás, imádnivaló hang) és tűri hogy a másik kezével finoman tépkedje a rongyos bundáját. Olyan 10-20 perc és kész is a nyúl klónozása... legalább egy másik nyúlnyi szőr kupac gyűlik mellette össze, amit aztán elég macerás eltűntetni (édesem utál porszívózni, de most megtette!).
Ezt a nyúl hámozást mondjuk még jó párszor megcsináljuk idén is, mire kész lesz az új, téli divatos bunnink, de sebaj, olyan izgi figyelni, milyen az idei nyúl-trend!
Bár még csak a popsi résznél tartunk... de alakul. :D

Virtuális világok vonzásában...

Kicsit most nem bloggoltam, azaz de, csak nem itt. Megjelent a Warhammer Online, és valószínű néhány estém majd ott töltöm...
Jó eséllyel kevesebbet írok majd, bár biztosan semmiképpen nem mulasztom el kedvenc blogjaim olvasását.

Megyek is, mert még meg kéne a játék "győzzön", hogy akarok ott pihenni és kikapcsolódni, sőt "kalandozni", és ez egyelőre nem sikerült neki.
Talán ma este...

Egy sarkantyús láb viszontagságai

Tegnap este munka után cipő beszerzésre indultunk a párommal. Vásárlásunk színhelyének a munkahelyemhez közel lévő plázát szemeltem ki, remélve, hogy ahol ennyi cipőbolt van, csak találunk már megfelelőt. Bevallom, megdöbbentem hogy mennyien vannak az üzletekben (este hét körül voltunk ott) - és vásárolnak is!
Még jobban meglepett, hogy a negyedik boltban sikerrel jártunk, igaz néhány reménnyel sem kecsegtető helyre be sem mentünk - hiszen olyan cipő kellett, ami szinte végig kifűzhető, elég széles a betét "befogadásához", lehetőleg kivehető belőle a saját betét, vagy nem túl domborított (mondhatni lapos), nem túl emelt sarkú, viszont a felépítésében inkább magasabb szárú, no és esőben hordható, valamint reméltem, hogy valamennyire még szemrevaló is lesz.
A kényelem betéttel együtt lett volna szempont, na de most a betétet hordani, minden csak nem kényelmes... egyelőre.

Lényeg a lényeg, gazdagabb lettem egy nekem szemre is tetszetős Catterpillar lábravalóval, amiben ma már kínoztam is magam egy órát (előírás szerint). Rossz volt felvenni, benne lenni, viszont utána sem volt élmény a másik cipőt felvenni (asszem nyafis vagyok). Macerás dolgok ezek, de legalább úton vagyok a megfelelő lábboltozat kialakítása felé.
Ma reggel a lézeres kezelés is egész jól esett, a jobb lábam nappal szinte tünetmentes, amit ennek tudok be. A bal sajnos nem javul, de mint mondták, az sokkal rosszabb állapotban is van (több és nagyobb tüske, az szokott kifordulni, azon van kettős csonthártya gyulladás stb.).

A hétvégére megint bevetem a fürdősós áztatást, rozmaringos olajat stb. Sőt lehet bepróbálom a mézes-káposztás dunsztot is!
Nyiff-nyaff vége. Uff.

ÁÁÁááááálmitos vagyok

Nagyon, nagyon álmos vagyok... Mostanában korán kelek minden másnap, mert reggel, a legkorábbi időpontban ami volt, járok a lábammal lézeres kezelésekre. Muszáj, mert utána munka, és aggódtam, hogy nem érek be időben ha megcsúsznak. Egyelőre mondjuk nem érzem, hogy bármit használna - pontosítok, a jobb mintha javulna, a bal meg mintha egyre rosszabb lenne -, de bizakodó vagyok.
Sajnos, ma a munkahelyen sem tudtam azonnal elindulni egy hosszabb (kb. két órás) csücsülős munka után. Kellemetlen volt, de azért lassan sikerült lépegetni, végül nem sántítani, és kibicegni a konyhába... Sigh. Kellemetlen.
Viszont már kész a betét, amit csináltak nekem (tegnap kaptam az sms-t és a párom ma érte is ment)! Szoktatni kell a lábat hozzá, de sokat várok tőle - esetleg hogy tudok majd a talpam teljes felületén járni. Úgy néz ki cipőt is kell vennem, mert az egyikbe sem fér bele, amit tudok hordani. Holnap tehát cipőbeszerzés! Most meg irány az ágy, mert KO vagyok...

Kép: Neecy Twinem

Eljött hát az ősz

Szeretem az esőt, szeretem a nyugodni térő természet előkészületeit, szeretem a barnán mosolygó gömbölyű gesztenyéket, szeretem az őszt. És ma eljött, hűvösen, esősen, szipogósan.

Kép forrása: rainimages

Porlepte emlékek felfedezése

Ma rászántam magam a könyveim katalogizálására. Ez azt jelenti, lepakolok a polcokról, megtörölgetem a kedves lapokat, felírom egy táblázatba a szerzőt, címet, kiadót, évszámot és esetleg egyéb fontos adatot (pl. hogy sorozat tagja-e az adott mű). No és persze belelapozok, beleszimatolok, simítok és olvasok a könyvekbe. Szeretem ezt csinálni, mondjuk a polcok lemosása kevésbé szórakoztat, mint az emlékek ébredése, vagy a kedves sorok átolvasása. Egészen régi művek is lapulnak itt, például most egy különösen "öreg" kötetet ölelek, amit nagypapám 1944-ben kapott ajándékba (1942-ben készült).
Ez a vers nagyon tetszett a varázsos hangulatú gyűjteményben (pontosan úgy írom, ahogy kötetben áll):

Somlyó György: A költő szól

Parázs voltam, rejtek parázs
lappangó őseim szivében,
át annyi izzó ezredéven,
várván, hogy felszit egy varázs.

S megbújva fojtó föld alatt,
ó, hányszor, hányszor kialudtam.
De mindig, mindig ujra gyúltan,
vittem tovább vad lázamat.

S láng lettem végre, égi fény,
húnyó tüzekből fellobogtam!
S föld alól is, minden korokban
örökre már világlok én!

mert rámfújt, - s lobbantam vele -,
az Úr tüzes lehellete.

Trópusi vihar

Ritkán járunk moziba, és általában jól megválogatjuk mit nézünk meg. Már többször elhatároztuk - főleg mozi után - hogy gyakrabban kéne hódolni ennek az időtöltésnek, de valahogy mindig elmarad. Nem is tudom mit láttunk utoljára, huhh szégyellem magam.
Nos, ma úgy döntöttünk, megtörjük a jeget. Vaciláltunk a sokak által dícsért utolsó Batman filmet (A sötét lovag), vagy Ben Stiller Tróusi vihar-át válasszuk. Végül a vígjáték mellett voksoltunk, amit én a film első negyedórájában megbántam, legalábbis ideiglenesen.

Szeretem ha egy film magával ragad, ha igazán jó, nem észlelem a körülöttem lévő világot. Erre egy olyan film, amiben patakokban folyik a vér és a belek, végtagok szakadnak le és egyéb trancs van, ritkán alkalmas. Persze tudtam, vígjátékon ülök és fel is volt fokozva, torzítva minden - csak ez valahogy nem vicces, számomra semmilyen formában.
A vígjátékok hangulatához nekem mindig sokat ad az is, kik ülnek ott velünk, kikkel nevetünk-sírunk egyszerre. Így volt ez most is, a kuncogások, kacajok, vicces megjegyzések lassan feloldottak - no meg csökkent a vér aránya is - és a film valahogy elvitt egy hullámvasútra. Olykor ki akartam menni, úgy éreztem, ez katasztrófa, máskor meg azt vettem észre, mégiscsak kacagok. Fent, lent, fent, lent. Ilyen volt az egész, és végül úgy döntöttem, sokkal jobb mintha például egy átlagos akciófilmre ültem volna be (bár ilyesmiért nem fizetnék), mert ott sokszor ugyanez történik a vásznon, csak éppen ott komolyan veszik, hogy az úgy jó és szórakoztató. Sírni tudnék. De most nevettem.
Végülis többször, és nem gondoltam semmi másra, nem törődtem a világ bajával, mégha az őserdő felett repülő helikoptert követve engem a táj szépsége ragadott meg és nem az akció... Egyszóval jó volt, mert pont ezt várom egy vígjátéktól, és a mozitól - kapcsoljon ki. Az elgondolkodtatás már e műfaj esetén nem követelmény, és mégis akadt itt néhány finom részlet, és feldobott fintor a világra, amin el lehet merengeni...

A lelkek háborúja trilógia

Régen vásároltam már könyvet, pedig egykor, gyermek és ifjú koromban minden pénzem olvasnivalóra költöttem. Aztán jött a családalapítás, a gyerekek és más került fókuszba. Szerencsére, a volt férjem is gyűjtötte, szerette a könyveket, így bizony olyan is előfordult, közös elhatározásból ettünk zsíroskenyeret egy hónapig, hogy egy-egy könyvet megvegyünk (a gyerekek nem nélkülöztek semmiben, csak magunkat "sanyargattuk" e célból).

Olvasási ízlésem szerteágazó, nem vagyok mindenevő, de sokfélét olvastam, olvasok. Külön szerelem a fantasy, és persze azon belül is bizonyos világok vonzása erősebb, bár nyitott vagyok minden jóra. A Sárkánydárda krónikák első trilógiáját (Krónikák) meg sem tudom számolni, hányszor olvastam el.
Ma moziba mentünk életem párjával, és a film kezdése előtti fél órában betértünk a könyvesboltba. Bevallom, egy ideje nem gyakran megyek ilyen helyre - veszélyes, mert nehezen szabadulok üres kézzel, és otthon beteltek a polcok... Ám most olyan csemegékre leltünk, melyek esetében nem volt kérdés, van-e hely. Íme a mai zsákmány: M. Weis - T. Hickman: A lelkek háborúja trilógia! Holnap, természetes fénynél már el is kezdem olvasni, évek óta nem lélegeztem ebben a világban... hát, itt az idő.

Szívemnek kedves Máriák

Boldog névnapot kívánok Anyukámnak, a Mamónak és minden Máriának!

Segítséget kérek szépen

Kérlek segítsen valaki, fogalmam sincs, hogy kell egy ilyen widgetet a sidebarra tenni. Nyilván nem postolni szeretném, de oda egyszerűen képtelen voltam tenni. Levélben is jó, csak írjátok meg, köfi. :) Addig itt marad ez a facsemetés cuccocska. :)

Haj mizéria

Nakéremszépen, megvan végre a haj-boldogság. Igaz, nem szabi elejére, hanem a végére, de összejött amire vágytam, és a hajamban "csík" van!
Igazán mondjuk nem csík, hanem az alsó sáv, az egyik fülemtől a másikig a peremen (kb. fél centi) rézvörös (a felső réteg csokibarnájával szemben). Nekem tetszik nagyon, jobb mint amit eredetileg szerettem volna (néhány csík ugyanitt), szóval most örülök. :D

Gyógyuló Pók, növekedő kutyusok

Tegnap meglátogattuk a lábadozó Pókunkat. Úgy tűnik javul, de orvosi eredmények csak holnap lesznek, így biztosan nem tudom. Remélem minden rendben lesz a kicsi szívével... Minden esetre sokkal jobban néz ki, és vidámabb is, nem kornyizik. Vittem neki gyógyleveskét, a vágyott lecsót, meg muffint is.
A kutyusoknak is finom meglepetést rejtegettünk, a levesben főtt, cupákosra hagyott csontot. Volt is nagy öröm, boldogság! A két eb már 5 hónapos, szépen növekszik-gyarapodik. Bruno (ő a boxer) mondjuk kb. egyetlen pillanatra sem tud nyugton maradni, így róla nehéz éles képet készíteni, kb. ötvenből ha egy elfogadható. Arwen (ő a spániel) meg elbújt végül a csonttal, de azért sikerült az elégedett buksiját lekapnom, mielőtt elvonult a tuják alá...

A sörről, komolyan ?! :D

Nemrég találtam ezt az elméletet. A fiúknak bejön. Közzéteszem, már csak a poén kedvéért is, és ajánlom Minyike Lajosának. :)



"Fogyaszt a sör!!! A termodinamika elvén működő fogyókúrás módszer

Mindenki számára ismeretes, amit már az iskolában is tanultunk, hogy 1 g víz (folyadék) felmelegítése 14,5 fokról 15,5 fokra 1 kalóriát emészt fel. Tehát egy pohár (2,5 dl) 5 fokos víz felmelegítése testhőmérsékletünkre 250 x (37-5) = 8000 kalória.
Hát ezt az energiamennyiséget kell testünknek felvennie ahhoz, hogy a testhőmérséklet állandó maradjon. Ehhez a legkézenfekvőbb rendelkezésre álló energiaforrás a test zsírfeleslege. A termodinamika nem hazudik.
Amennyiben megiszunk egy korsó 5 fokos sört, 16000 kalóriát égetünk el.
Természetesen nem szabad senkit becsapni, így le kell vonni az 500 ml sör kalóriatartalmát, azaz a kb. 1000 kalóriát. Gyors számolás: 15000-1000= 14000 kalóriára van szükség a felmelegítéshez.
Természetesen ez a veszteség annál nagyobbb, minél hidegebb a sör és minél nagyobb a felmelegítendő sörmennyiség. A kalóriaégetés, kalóriafelhasználás ezen módja sokkal hatásosabb, mint a testmozgás módszerével végzett kalóriafelhasználás.
A fogyás így abszolút gyors és szinte automatikus. Egyszerűen nagy mennyiségű sört kell magunkba önteni, a többit már elvégzi a termodinamika.
Egyetlen hátránya van a dolognak: ha például egy nagy tányér forró pacalt, babgulyást, vagy halászlét eszik az ember, akkor a hőenergiával felesleges kalóriákat viszünk be a testbe.
A figyelmes olvasó máris megtalálta a megoldást: A forró ételeket elegendő mennyiségű hideg sörrel kell kiegyenlíteni!"

Forrás: mommo.hu

Sarkantyúkon járok (már amikor sikerül)

Kiderült miért fáj a lábam. Ilyenem van (lsd. a képen - "vendégláb", az enyimről nem kaptam fotót) - Calcaneus sarkantyú.
Mindkét lábamon, de a bal súlyosabb. Hát ezért fájt annyira...
Most aztán, hogy egy hónap után bejutottam az orvoshoz, kapok betétet, éjszakára dunsztoláshoz krémet, masszírozni kell rozmaring-levendula olajjal, fizikoterápiára járni (lézeres kezelésre) és tornáztatni.
Gyógyszert a fájdalomra nem kértem, ha eddig kibírtam, akkor ezután is ki fogom, nem terhelem még a szervezetemet további kemikáliákkal.
Mindez mellé javasoltak méregtelenítő teát, hogy segítsek a szervezetnek, mert mint kiderült, ahol kb. két hónapja összevertem a bal lábam sípcsontját (ügyesen beleestem a Balatonba a lépcsőn, végigverve a lábam a bejáró lépcsőfokjain), ott csonthártya gyulladás van, és 3-6 hónap mire meggyógyul.
Egyelőre nem javasolták a táncikolást és a terheléseket...
El is robogtunk a betétet megcsináltatni ma, mázlim is volt, elvileg két héten belül kész lesz (talán már a jövő héten!).
Mondjuk még kell majd vennem megfelelő cipőt, mert a hölgy által elmondott kritériumoknak egyik lábbelim sem felel meg...
Ez van.
Örülök, hogy megvan mi a gond, és lehet kezelni.
Valahogy orvosnál mindig sokkal jobban van az ember, nem?! Menne is hazafelé mielőbb és nekem mindig eszembe jut ott, hogy esetleg nincs is semmi bajom, és milyen ciki, lesz, mert hazaküld, hogy mit akarok én ott, amikor semmi bajom sincs.
Kicsit dinnye vagyok azt hiszem.

Szeptember Feszt 2008 - vasárnap

Ezt a napot a Fesztnek szenteltük, fókuszban a Gesarollal. Ebédre mentünk ki, hiszen szombatról volt még 17 kupon. A párom mindenek előtt vért adott, ezt minden évben megteszi, nagyon büszke vagyok rá! Ő, aki utál sorban állni, itt hősiesen megtette, pedig legalább fél óráig tartott, míg bekerült a székbe és jó negyedóra, amíg az életet jelentő vér a gyűjtő zacskóba került. Mint megtudtuk, az övére éppen különösen nagy szükség volt a vércsoportja miatt, reméljük, hogy a hölgy, akinek gyűjtöttek, jobban lesz hamarosan!
Ezután a pocak ideje következett, megkóstoltuk a bivaly-, a dumdum (ez volt a legjobb!) és a kakaspörköltet. Mire befalatoztunk, trappoltunk is a Bogrács színpadhoz...



Sajnos a szinte a teljes nézőteret tűzte a nap. Egy teljes órát vártunk, mire a Gesarol a színpadra lépett. Szerintem csak az mentett meg minket a napszúrástól, hogy ásványvízzel locsoltuk a fejünket. A 14 órára hirdetett koncert végül 15 órakor kezdődött el. Éppen ívelt felfelé a hangulat, amikor az amúgy is egy órás csúszásban lévő műsort félbeszakították. Alig hittünk a szemünknek/fülünknek, de az együttest leterelgették a színpadról, és megejtették a grill-verseny eredményhirdetését. Döbbenet. Ilyet lehet.
Ráadásul a média résztvevők miatt, a pódium előtt nyüzsögtek a fotósok, így mi, az amúgy is zúgolódó közönség, kb. az ő hátsójukat láttuk. Szégyen, hogy senki nem szólt rájuk. Illetlenség illetlenség hátán. Amikor azt hittük vége, még a főzőverseny eredményhirdetését is meghallgattuk, és már aggódtam, hogy esetleg a csapat vissza sem jöhet zenélni, hiszen a 16 órára hívott együttes is ott várt már a háttérben. 16:25 volt, mire Somogyi Józsi hangja ismét felcsendült.
De lényeg a lényeg, megérte várni! Nem ecsetelem, szuper volt, imádom, akárcsak az a rengeteg ember, aki ott tombolt, énekelt a színpad előtt. Még egy ráadás számot is sikerült kicsikarnunk!
Ezután rohanás a hangmester.hu színpadhoz. Még elcsíptük a Kiscsillag néhány dalát, és a hangulatot, ami úgy tűnik ott is jó volt. Kár, hogy nem tudtuk ezt a koncertet is megnézni...
Visszafelé a bepillantottunk a készülő festményre. Amit előző nap fotóztam, ott volt a színpad bal oldalán. Amit most ide tettem, valószínű az a készülő, hangok ihlette kép. Az éppen ott szóló zene jobban lekötött, mint az alkotás, de azért megnézném ha elkészült...
Távozóban a helyszínről még hallgattuk Deák Bill Gyula legismertebb dalait, de már nem mertem a sajgó lábaimmal a tömegben maradni.
Így is büszke lehetek, nyolc órát voltam talpon és bírtam! Na jó, este mondjuk már nem tudtam járni, éjjel meg ráállni sem, de megérte (Vagy mégsem? Majd az orvos holnap megmondja.).
Köszi, klassz nap volt!

Ezért is kerestem a Korcs-ot...

Igazán a Zamárdiban az utcafesztiválon azért álltam meg a Korcs együttes placca előtt, mert ez a szám szólt (Billy Idol - Rebel yell), amit imádok. De annyira jól, minimál acousticban (ha ez jelent valamit :D) játszották, ami nagyobb hatással volt rám, mint bármelyik eredeti, amit valaha is hallottam - átéléssel, érzéssel, finom ívvel, feszültséggel, kiteljesedéssel, szóval nekem nagyon bejött. Kicsit reméltem, hogy ma is hallom őket, vágyom újra ilyen élményekre...

Szeptember Feszt 2008 - szombat

Tegnap megkezdődött hát az általam várva várt őszi rendezvény. Sajnos kicsit túl jó idő is lett mára, a hőség bizony kihatott a fesztivál hangulatára is.
Délben, Apuval érkeztünk ki a Bókay kertbe. Ez már családi hagyomány, hogy ilyenkor mindig kisétálunk együtt, és megkóstolunk néhány pörköltet a kínálatból. Bár már jócskán elmúlt a drágám hetven éves, mégis mindig lelkesen bandukol velem, és izgatottan várja, milyen finomságot ehet. Mire kiértünk, Apuci már farkas éhes is volt, így a nagy bogrács felé vettük az irányt. Itt újdonságként fogadott minket az, hogy most kialakították az un. Pörköltök terét, ahol nagyjából harminc féle étek közül lehetett választani. Volt itt minden mi szem-szájnak ingere, a hagyományos magyar ételektől (pl. jászsági kecske-, zalai rák-, pince-, harcsapörkölt), az ínyenceknek való különlegességekig (krokodil, emu, béka stb.), sőt gondoltak a vegetáriánusokra is (nekik volt borsó- és tojáspörkölt).



Apu az aszaltszilvás vaddisznópörkölt és a marhapofapörkölt pacallal bolondítva mellett voksolt. De csak kuponért lehetett vásárolni, amiért viszont óriási sor kígyózott, mert csak két ablaknál lehetett venni. Több mint fél órát álltunk sorban (hangos magyarnótaszó mellett), mire végre beszereztük a jegyeinket. Innen aztán uzsgyi a tér, megvásároltuk az adagunkat (tetszett hogy idén kisebb - 2 dl - mennyiséget adnak, így több dolgot lehet kóstolni) és ülőhelyet kerestünk - árnyasat és klasszikus padosat, hiszen idős ember nem tud a domb oldalra ülni... Nos, ez nem volt egyszerű, mire sikerült, Apu a fele ételt állva megette. Nem taglalom a gasztro élményeket megelőző gondokat, végülis a választott ételek finomak voltak, bár a pacalos pöriben túl sok volt a kövér zsíros falat, amit nem is értek.
Mire mindezen túlvoltunk, Apu el is fáradt, így a csapolt söröcskéje elfogyasztása után, a tömegen "átverekedve magunkat" hazakísértem, jó magam pedig lábdagadás ide vagy oda, visszamentem a forgatagba.



Kb. három órát kavarogtam erre-arra, hol zenét hallgatva, hol csak az embereket figyelve, régi ismerősöket keresve, no meg a Korcs együttest is próbáltam fellelni, sajnos sikertelenül, pedig több utcazenészt is megtaláltam. Tisztelettel adóztam a művészeknek, akik rekkenő hőségben, sokszor a tűző napon is zenéltek nekünk, még akkor is ha csupán néhány ember (pont a nap heve miatt) figyelte is őket. Különleges élmény a PORT.hu színpadon a muzsikára születő festmény, aminek tucatnyi 60x60 centis négyzetét holnap elárverezik.



A gyerekeknek valóságos kánaán a fesztivál - rengeteg program és játszási lehetőség van nekik. Ahogy láttam két-három éves kortól érdemes kivinni a piciket, akiknek érdekes módon nem volt idejük arra, hogy melegük legyen.



Már délután a párommal kóstoltunk az óriási adag, Guinness-rekorder somlói galuskát, amit mindketten ízletesnek találtunk. Megemlítem, életem kicsiny párja volt az, aki bátran vállalkozott a krokodil pörkölt megkóstolására is. Sajnos, ennek szaftja nem nyerte el a tetszésünket, maga a hús nem rossz, de tőlünk biztonságban lesznek ezek az állatok örökre...
Sajnos én kidőltem, így délután négy körül hazamentem és már este nem tudtam kimenni a P Mobil koncertre a bedagadt lábaim miatt. Most vadul pihenek, mert holnap több kihagyhatatlan program vár, amiről majd ficsergek.

Megint verseket olvastam...

Íme a mai, lelkemnek kedvesek Fodor Ákos, Még: Mindig című kötetéből.

TANULMÁNY

A tó színéről
ellépő pára mutat
példát lelkemnek.


ZENBESZÉD

Hogyan adhatnék
választ, mikor a kérdést
is csak keresem?

Kaszinó tojás - babyface

Ilyen kis lükefejű kaszinó tojásokat készített Anyuci az örök gyereknek. :D Ezt nem is tudom kommentálni, annyira debilek voltak a petrezselyem hajukkal, hogy kuncogva ettem. :))))

Már vissza is érkeztem

Visszajöttem és tele a lelkem mindennel... az élmények még itt vannak velem - a puha szeretet illata, Anyuci bőrének érintése, a nekem készített csemegék (minden egyes étkezésben keresi a kedvem, minden variálható aktuális kedvemre és ízlésemre), az Anya aggódása és féltése (ahogy mondtam), a rettentesen bevérzett sötét lila lábfejének látványa (a gyermek féltésének minden rezdülése bennem) és ápolgatása, betakargatás és ölelés... beszélgetés és beszélgetés, az ünnepek miatti koccintás és finom nedűk közös ízlelgetése, az öröme az apró ajándékok láttán...
Jajj, de jó volt!

Igazán sosem növünk fel...

Holnap utazom Anyucihoz! Dejó dejó! Már nagyon vár és én is nagyon várom, hogy vele legyek, meglepetésekkel halmozzam el, beszéljünk és beszéljünk, cirmizzünk és még beszéljünk, aggódjunk egymásért, pátyoljunk meg minden, egyszóval SZERESSÜNK. Persze tesszük ezt nap mint nap, csak most fizikálisan is vele leszek!
Mindenfélével készülök, már mindig akkor kezdem, amikor eljövök tőle, szinte másnap. Ha vásárolni megyek, általában egy-két apróság Anyucinak is bekerül a kosárba. És ő bárminek örül, ha tőlem kapja, szerintem egy gyufaszáltól is meghatódna (mondjuk tuti kék virágokat rajzolnék rá, hihi). És mindjárt névnapja is lesz! Juhúúú, jóleszjólesz. Holnap nem is írok, de ha majd visszajöttem, igen. Bár úgyis csak áradoznék, hogy beszipóztam az anyuci-illatot, meg aggódnék a bibis térdéről... Na meglátjuk. :D
Ideteszem Anyuci kedvenc virágát, bár ilyet most nem tudok vinni neki:

Kavicsok

Tegnap este kaptam a kicsi lánytól verses kötetet olvasgatni (Puskás Balázs: Élő szövet). Jól esett, érdekes volt mindegyik vers. Emésztgettem, elgondolkodtatott. Az egyik különösen tetszett:

kavicsok

lassan megtanullak

koptatjuk egymást
hátha gömbölyű

nem pattan el

Szeptember Feszt 2008

Egyik kedvenc rendezvényünk lesz most a hétvégén, a Szeptemberfeszt! Az első alkalom óta ott vagyunk, igaz 2000-ben még Budapesti Pörköltfőző Verseny és Fesztivál néven futott, ám a következő évben már SzeptEmber Fesztként debütált. Az esemény nem csak pörköltfőzésről szól, hanem rengeteg koncert és egyéb program színesíti. Imádom, mert itt is átélem a "vannak még jó emberek" élményt, hiszen eddig bármelyik helyen ültünk is le egy sörre vagy páleszre, a kis pörköltünkkel, mindig elbeszélgettünk az asztaltársasággal - mosolygós, kedves, jó emberekkel.

Idén, ahogy a program alapján látom, vasárnap lesz a mi zenei napunk - aznap játszik a Gesarol, a Kiscsillag és a Deák Bill Blues Band is. Az "apró" érdekességeket viszont megnézem majd szombaton - pl. megkeresem az utcazenészként kintlevő Korcs zenekart, akik nagyon tetszettek Zamárdiban az utcafesztiválon...